Orbán Viktort kizárólag az érdekli, hogy valami népszerű legyen. Elvenni a pénzt a pártoktól: népszerű. Csak éppen korlátozza a demokratikus versengést és felbillenti a pályát. (Fotó: Getty Images)

Csütörtökön Orbán Viktor egy egészen abszurd ötlettel állt elő: felvetette, hogy a válságra való tekintettel töröljék el a politikai pártok állami támogatását a következő két évre. A terv elképesztő mértékben cinikus és gátlástalan, valamint veszélyezteti a demokratikus rendszer normális működését is – azonban a választók többsége minden bizonnyal támogatná a javaslatot.

Ez pedig egy, a kormányfő ötletén túlmutató kérdést vet fel: vajon meddig terjed a demokratikus legitimitás?

Ajánlott írásunk: Válságkezelés: elszegényedés vagy hiperinfláció?

Csak olyat tenni, ami népszerű

A 2006-os bukás előtt néhány héttel Orbán Viktor egy újabb énjét fedezte fel, ami azóta is meghatározza a személye körüli kommunikációt. Ez a „plebejus" politikusi logika, melynek értelmében Orbán Vktor kizárólag a „zemberek" problémáival törődik és nem érdekli a különféle elitcsoportok és értelmiségiek fanyalgása az olyan elvont kérdésekben, mint szabadság, jogok, vagy éppen demokrácia. Csakis azok a szempontok számítanak, ami alapján a hétköznapi emberek szavaznak.

2006-tól kezdve Orbán Viktor még tovább lassította beszédének tempóját, még modorosabb lett a hangsúlyozása, de mindenek előtt elfogadta azt a logikát, hogy a politika a rövid távú szavazatmaximalizálásról szól. Miként egykor Bill Clinton vagy Tony Blair, ő is ahhoz igazítja nem csak mondandóját, hanem kormányának politikáját is, hogy mit gondol, mi bizonyul majd népszerűnek.

Ennek a stratégiának számtalan buktatója van, amint azt Clinton 1996-os óriási kongresszusi veresége, Blair lelepleződő hazugsága az iraki háborúról, vagy éppen Orbán Viktor EU- és IMF-cikkcakkjai mutatták. Ezek a példák azonban csupán a vázolt megközelítés politikai eredményességét kérdőjelezik meg.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Lebonthatjuk-e a demokráciát demokratikusan?

Orbán Viktor „pártfinanszírozási szükségállapota" kapcsán azonban egyenesen arról kell elgondolkoznunk, hogy vajon lebonthatja-e a demokráciát egy demokratikus politikus, ha ez a tette népszerű és bírja a többség támogatását? Ebben a kontextusban értelmetlen a politikai eredményesség szempontjából vizsgálni a tervezett intézkedést, hiszen az egész ötlet lényege éppen az, hogy korlátozza a versenyt és felbillenti a pályát.

Mi ezért most régimódian egy morális és elvi kérdést feszegetnénk: olyan értéket képvisel-e a többpárti demokrácia, amit még akkor is intakt módon kellene megőriznie Orbán Viktornak, ha egyébként a demokrácia szűkítésének lenne demokratikus legitimitása? Ez a dilemma természetesen azért állhat elő, mert miközben a pártok állami finanszírozásának felfüggesztése súlyosan korlátozza a demokratikus versengést, könnyen lehet, hogy a választópolgárok többsége egyetértene azzal, hogy „a politikusok kevesebb pénzt kapjanak".

A valódi kérdés az, hogy vajon ráerőltethetjük-e a többpárti demokráciát, a demokratikus versengés fenntartását egy nemzetre akkor, ha az azt nem feltétlenül kívánja, legalábbis támogat bizonyos ellenkező irányú intézkedéseket? Magyarul: szüksége van-e a többpárti demokráciának demokratikus legitimációra?

Olvasd el ezt is: Pofátlan végkielégítések: fideszeseknek szabad?

Egy terv része

A Véleményvezérnek meggyőződése, hogy ezt a fajta demokratikus legitimációt nem tudná minden alkalommal megszerezni a magyar demokratikus rendszer. Véleményünk szerint azonban Magyarországon – Európa többségéhez hasonlóan – nem egyszerű többségi demokráciának, hanem ún. liberális demokráciának kell működnie, ahol bizonyos jogok és eszmék a demokratikus legitimációtól függetlenül, sőt annak ellenében is megvédendőek.

Korábban is zsigerileg idegenkedtünk a tiszta többségi demokrácia logikájától, ám az Orbán-kormány segített nekünk megérteni, hogy pontosan miért is érzünk így. A kormányfő javaslata ugyanis bármennyire arcpirító, egyáltalán nem a semmiből jött: kiválóan illeszkedik abba, a liberális demokráciát többségi demokráciává átalakítani kívánó tervbe, amit Orbán Viktor 2006 óta hirdet, és amin 2010 óta dolgozik is. Csak remélni tudjuk, hogy végül nem jár sikerrel.

Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!

Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.