Miért nem ismerte fel Orbán Viktor a saját érdekeit? Miért ment végig feleslegesen ezen a szörnyű két éven és ásta alá a korábban biztosnak tűnő újraválasztási esélyeit?
Immáron hivatalos: a magyar kormány végül teljesítette az IMF feltételeit és a jegybanktörvény július 12-i módosítását követően bármikor megindulhatnak a tárgyalások a nemzetközi szervezet és a magyar kormány között. Az elmúlt két év gazdaságpolitikáját méltó keretbe teszi az IMF elzavarása és a tárgyalóasztalhoz való visszatérés. Ha nem velünk történt volna, biztosan nevetnénk ezen. Így azonban inkább sírni van kedvünk.
Ajánlott írásunk: Merkel kimondta: kétsebességes Európa jön
Egy drága, ámde teljesen felesleges kör
Senkinek sem lehet kétséges, hogy a magyar gazdaság szereplői rendkívüli módon megszenvedték ezt a kalandot.
Az Orbán-kormány ugyanis mindent megmozgatott, hogy demonstrálja: igenis megvagyunk az IMF nélkül. Szükség is volt az elszántságra, hiszen az IMF nélkül máshonnan kellett előteremteni a hiányzó pénzt. Első lépésként a kormány államosította az egy évtized alatt felhalmozódott magánnyugdíjpénztári vagyont. Ez az összeg azonban csak arra volt elég, hogy az államadósság abszolút szintjét néhány százalékponttal lejjebb vigye. Cserébe viszont lehetővé tette, hogy a kormány egy évvel elhalassza a később Széll Kálmán-terv néven elhíresült intézkedéscsomag fájóbb részeinek bevezetését. Az így "megnyert" évben pedig egész egyszerűen folyó kiadásokra költötték az einstandolt vagyon nagy részét.
Nem csoda, hogy a magyar államadósság fenntarthatóságába vetett hit gyors zuhanásnak indult: az egyszeri tételekkel befoltozott óriási költségvetési hiány mindenkit megijesztett a jövőt illetően. Az államadósság terhei ezzel párhuzamosan gyors emelkedésnek indultak.
Az IMF elzavarása után fél évvel ott álltunk, ahol a part szakad: a családi ezüst nagy része eltapsolás alatt volt, miközben az adósságterhek meredeken emelkedtek. Ekkor jött a Széll Kálmán-terv, amelyik ott folytatta, ahol Bokros és Gyurcsány abbahagyta: elsősorban az adók növelésén keresztül próbálta leszorítani az ijesztően növekvő költségvetési hiányt. Nem számolt azonban az adónövekedés, a kiszámíthatatlanság, illetve a külső környezet romlása miatt bekövetkező gazdasági visszaeséssel, így újabb és újabb módosításokat – adóemeléseket – kellett bevezetni a finanszírozhatóság fenntartása érdekében.
Mindeközben az IMF hitel nélkül teljesen kiszolgáltatott, illetve a gazdaságpolitika miatt teljesen kiszámíthatatlan Magyarország fizetőeszköze minden kisebb európai válságjelenségre drámai gyengüléssel reagált. A kormány teljesen félreértette a forint árfolyamingadozása okozta nehézségek kezelési módját és a problémákat még megfejelte a végtörlesztési törvénnyel. Ennek köszönhetően mind a forint, mind a bankrendszer sebezhetősége ugrásszerűen emelkedett.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
Mi lett volna, ha...
Mindez az ominózus 324 forintos euróban és a bankrendszer megrogyásának rémében csúcsosodott. Ettől már a kormányfő is megrettent, és bejelentették a Széll Kálmán-terv 2.0-t. Azt a tervet, mely egészen bizonyosan kielégítette volna az IMF-et akár 2010-ben is. Nagyon messze van a jótól, de a gyurcsányi évek után első költségvetésnek megfelelt volna.
Mi történik, ha a kormány mindjárt a Széll Kálmán 2.0-val kezdi? Lett volna IMF védőháló, erős forint, lényegesen alacsonyabb kamatok, és minden bizonnyal egy picit magasabb növekedés. Nem lett volna magánnyugdíj einstand, végtörlesztés és vissza-visszatérő forintpánik.
Ebben az esetben a kormány jelentős gazdasági stabilitást, és így komoly politikai mozgásteret kap. Magyarul: ez a forgatókönyv nemcsak az ország, hanem a kormányfő szűk hatalmi érdekei szempontjából is üdvös lett volna.
Olvasd el ezt is: Miért sikerült a lengyeleknek, ami nekünk nem?
De akkor miért nem?
Miért nem ismerte fel a kormányfő a saját érdekeit? Miért ment végig ezen a szörnyű két éven, és ásta alá a korábban biztosnak tűnő újraválasztási esélyeit? Miért nem hallgatott a rengeteg ilyen irányú tanácsra?
A választ nem tudjuk, csak sejtjük. Szerintünk Orbán Viktor egy sajátos premodern vezetési felfogást tett magáévá. Ő nem tévedhet, nem engedhet, nem mutathat "gyengeséget", mert akkor minden összeomlik. Úgy viselkedik, mint a farkasfalka vezére, akinek mindig mindenkit le kell győznie, mindig a legerősebbnek, legokosabbnak kell lennie – különben felfalják. Eszerint bármilyen hiba elismerése hatalmának gyors gyengülését eredményezné. Ezért minden vesztes harcot addig kell folytatni, minden bukott emberhez addig kell ragaszkodni, amíg legalábbis döntetlenként kommunikálható a kimenet.
A miniszterelnök azért harcolt ennyi ideig a költségeket nem kímélve az IMF ellen, mert egyszer, talán véletlenül, talán felindulásból, talán rosszul taktikázva, elzavarta őket. Az ő világában attól ponttól kezdve nem volt más út, mint amit az elmúlt két évben leírt.
Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.