Véleményvezér

Minél magasabb a fegyvertartók száma, annál több a fegyverrel elkövetett bűncselekmény, köztük emberölés. De mit lehet tenni egy olyan emberrel, aki a ravaszt még nem húzta meg? (Fotó: Getty Images)

A múlt héten az Egyesült Államok és az egész nyugati világ közvéleményét egy újabb tömeggyilkosság sokkolta. Denver egyik elővárosában, Aurorában egy PhD hallgató az új Batman-film vetítésén 12 embert megölt és 58-at megsebesített. Az ügy nagyon sokakat korábbi álláspontjuk felülvizsgálatára késztetett az USA-ban, de a világ többi része, így Magyarország számára is komoly tanulságai vannak a mészárlásnak.

Ajánlott írásunk: Határon túliak váltják le a Fideszt?

Több fegyver, több gyilkosság

Nem csoda, hogy az USA-ban minden hasonló tömeggyilkosság során felmerül a fegyverviselés kérdése, hiszen az a tengerentúlon mindenkinek alkotmányos joga. 200-300 millió fegyver van magánszemélyeknél, egy Gallup-felmérés szerint a felnőtt amerikai lakosság 47%-ának otthonában vagy birtokán található lőfegyver. 

Túl az ideológiai vitákon, a statisztikák teljesen tisztán kimutatják, hogy minél magasabb a fegyvertartók száma, annál több a fegyverrel elkövetett bűncselekmény, köztük emberölés, miközben a szigorú fegyvertartási szabályok rendszerint rendkívül alacsony emberölési aránnyal párosulnak. Előbbire kiváló példa az USA, ahol minden 1 millió emberre majdnem 50 gyilkosság jut, utóbbira pedig Japán, ahol ez a szám alig több, mint három.

A tanulság Magyarország számára is az, hogy a fegyvertartás korlátozását nem lehet eléggé komolyan venni. Az ideális talán az lenne, ha senki nem tarthatna otthonában fegyvert, kivéve az, akinek élete veszélyben van vagy akinek munkájához feltétlenül szükséges.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Kevesebb ellenőrzés, még több gyilkosság

Az ügy kapcsán sokakban megfogalmazódó másik tanulság ennél messzebbre vezet.

Az elmúlt időszak példái is azt mutatják, hogy az ilyen mészárosok nem a gyilkosság előtti órákban veszítették el ítélőképességüket, hanem szélsőségesen agresszív vagy antiszociális viselkedésüknek már egyértelmű jelei voltak évekkel a bűncselekmény elkövetése előtt is. A nyugati világban mostanra elfogadott jogfelfogás szerint azonban amíg nem követ el valaki szabálysértést vagy bűncselekményt, azt tehet, amit akar. Pontosan az ilyen gyilkosságok mutatják meg ennek a liberális felfogásnak a gyengeségét: mit lehet tenni egy olyan emberrel, aki tucatnyi módon kimutatta, hogy veszélyes, ám a ravaszt még nem húzta meg?

Az államoknak egyszerűen meg kell találniuk a megoldást az ilyen esetekre. Lehet például, hogy nem csak az elfogadást kellene lépten-nyomon sulykolni az emberekbe, hogy szokjanak hozzá, sőt tanulják meg szeretni (!) az extrémen viselkedő személyeket is. Hanem bátorítani mindenkit, hogy az ilyeneket igenis jelentsék a megfelelő helyeken. Jó példa erre az öt évvel ezelőtti virginiai tömeggyilkos esete, akit egyik tanára veszélyesnek talált írásai alapján, de félt jelenteni a dékánnak, nehogy kirekesztőnek tűnjön.

Olvasd el ezt is: A nagy dinnyebohózat

Nem lehet azt mondani, hogy nincs hatással

Az ügy harmadik tanulsága talán még nehezebb kérdés, hiszen egy tabut is érint. Évek óta beszélnek arról, hogy a hasonló mészárlások esetében az inspiráció és/vagy a kivitelezés szinte kivétel nélkül összefüggésben van agresszív videójátékokkal vagy filmekkel. Gondoljunk csak a Született gyilkosok c. film alapján gyilkoló ámokfutókra, vagy akár a múlt heti tömeggyilkosra, akit nem véletlenül nevez a sajtó Jokernek.

A szóban forgó tabu természetesen az, hogy ami a filmvásznon vagy a képernyőn megjelenik, az fikció, és ha azt akarnánk korlátozni, akkor valójában a szólás- és véleményszabadságot korlátoznánk. A Véleményvezér nem tudja, mi lenne a jó megoldást, de az ilyen esetek bizonyítékok arra, hogy a filmkészítők és a hatóságok egyre kevésbé állíthatják azt, hogy az erőszakos tartalmak ne lennének hatással a társadalomra.

Az aurorai tömeggyilkosság nem kizárólag amerikai kérdés. Szinte minden évben sokkolja a közvéleményt egy hasonló tömeggyilkosság a nyugati világban, így lassan ideje lenne ezekből a megfelelő következtetéseket levonni.