Véleményvezér

A többi párt és kezdeményezés nem akar az MSZP-vel közösködni, viszont az utóbbi szavazói, infrastruktúrája, és valószínűleg pénze nélkül nincsen ellenzéki siker. Ezt a dilemmát valószínűleg egy független közös jelölt oldhatja fel leginkább. (Fotó: Bánkúti András/hvg.hu)

Igencsak figyelemreméltó eredmény született a hétvégi dunaföldvári polgármesterválasztáson. 43%-os részvétel mellett az MSZP-támogatással induló független Horváth Zsolt a szavazatok 57%-ával megnyerte a választást. A Véleményvezér szerint ez az eredmény számos tanulsággal szolgálhat a 2014-re készülő ellenzéknek.

Ajánlott írásunk: Hoffmann Rózsa harca az idegen nyelvű oktatás ellen

Oda kell rá figyelni

Először is szögezzük le: Dunaföldvár nem Miskolc vagy Kazincbarcika, a település nem tekinthető sem szocialista, sem fideszes fellegvárnak. A 2006-os országgyűlési választásokon például, amikor országosan az MSZP meglehetős biztonsággal verte a Fideszt, Dunaföldváron a fideszes egyéni jelölt kapott több szavazatot, hogy aztán ősszel az önkormányzati választásokon már egy független induló győzze le a jobboldali párt jelöltjét. Ha reprezentatívnak nem is lehet mondani a városban születő választási eredményeket, mindenesetre biztosan többet árulnak el a magyar szavazók aktuális hangulatáról, mint a hagyományosan jobb- vagy baloldalra hajló települések eredményei.

A másik ok, ami miatt ezt a választást érdemes komolyan venni, az, hogy Dunaföldvár a maga 9 ezer körüli lakosával a 200 legnagyobb magyarországi település egyike, és így az itteni eredmény bizonyosan többet mond az országos politikáról, mint egy valóban kis településé.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Átfesteni a cégért

Az eredmények legszembetűnőbb tanulsága az, hogy a Fideszt már 40% körüli részvétel mellett is meg lehetett verni, mégpedig relatíve biztosan. Bár a kormánypárt szavazói a felmérések szerint elkötelezettebbek, mint az ellenzékiek, úgy látszik, Dunaföldváron már ez a részvételi szint is elegendő volt arra, hogy az ebből fakadó előny eltűnjön.

A második nyilvánvaló tanulság, hogy az ellenzéki oldal győzelméhez arra volt szükség, hogy a protesztszavazatok ne osztódjanak meg több jelölt között. Dunaföldváron a vasárnapi voksoláson nem volt jobbikos vagy LMP-s jelölt, így aztán aki valamilyen formában a Fidesz ellen akart szavazni, annak csak egy választása maradt.

Harmadrészt, és szorosan az előző pontra építve, az egyébként megyei szinten magas rangú MSZP-s képviselőjelölt függetlenként kampányolt. Magyarul: ő is belátta azt, hogy a pártja logója több kárt okozna neki, mint amennyi hasznot hajtana. MSZP-jelöltként minden bizonnyal nem lehetett volna választást nyerni Dunaföldváron. A cégér ilyetén átfestése azonban sikeresnek bizonyult.

Olvasd el ezt is: Állami mobilszolgáltató: így tett magának keresztbe a Fidesz

Ugyanezt Bajnaival?

Az ellenzék dilemmája az országos politikában pontosan az, mint Dunaföldváron volt: az egyik oldalról a többi párt és kezdeményezés nem akar az MSZP-vel közösködni, a másik oldalról viszont az utóbbi szavazói, infrastruktúrája, és valószínűleg pénze nélkül nincsen ellenzéki siker. Ezt a dilemmát valószínűleg egy független közös jelölt oldhatja fel leginkább. A kérdés persze az lesz, hogy ez a jelölt pontosan kitől is független.

Ezek a felvetések pedig számunkra nagyon hasonlítanak a Bajnai Gordon miniszterelnök-jelöltsége mögött felsorakoztatható jól ismert érvekre és ellenérvekre.

Az országos politika természetesen összetettebb, mint a dunaföldvári, és nagy hiba is lenne egyetlen kisváros példájába túl sok mindent beleolvasni, az azonban vitathatatlan, hogy az elkötelezetten ellenzéki, illetve a protesztszavazatoknak egy független jelöltön keresztül történő begyűjtése ott és akkor sikeresnek bizonyult.