Minél rosszabb helyzetben van egy ország gazdasága, annál nehezebb lesz az elmúlt 30 évet jellemző jobboldali programmal választásokat nyerni: nagy lesz a kísértés, hogy a jobboldal egy bevándorlóellenesebb és/vagy integrációellenesebb retorikát üssön meg. (Fotó: Reuters)

Teljes a felfordulás a francia jobboldalon. A korábban Nicolas Sarkozy személye köré épült párt, az UMP öles léptekkel halad a nevetségessé válás felé. Eközben a jobboldali hátország teljesen megosztott abban, hogy a pártnak jobboldalibbnak vagy centristábbnak kellene-e lennie ahhoz, hogy sikeresen támadhassa az egyelőre méltán népszerűtlen Francois Hollande francia elnököt. A probléma ráadásul messze túlmutat Franciaországon és az európai jobboldal várható válságát vetíti előre.

Ajánlott írásunk: Matolcsy úr, mondjon le!

Jobbra vagy középre?

Az elmúlt héten az UMP teljesen nevetségessé tette magát. A Nicolas Sarkozy visszavonulása miatt megüresedett pártelnöki posztért való versengés hihetetlenül szoros lett és a választási folyamat végén a két jelölt kölcsönösen csalással vádolja a másikat. A 180 ezer leadott szavazatból a hivatalos eredmény szerint Jean-Francois Copé 98 szavazattal (!) szerzett többet, mint versenytársa, Francois Fillon volt miniszterelnök. Utóbbi azonban megkérdőjelezte a hivatalos eredményt arra hivatkozva, hogy tengerentúli francia területek szavazatait nem számolták bele a végeredménybe, ami pedig ezen hiba nélkül az ő győzelmét jelentette volna.

A konfliktus a felszínen természetesen nem más, mint egy egyetlen személy köré épült párt természetes válsága a vezető, vagyis Sarkozy bukása után. A zűrzavar azonban alapvetően mégsem erről szól: amit látunk, az egy európai szinten is várhatóan egyre jelentősebb probléma korai manifesztációja.

Copé szerint ugyanis a hagyományosan középjobb UMP-nek harcosabb jobboldaliságot kellene felvállalnia, hogy visszaszerezze az idei elnökválasztáson meglepően jól teljesítő radikális Nemzeti Front által elcsábított szavazóikat. Fillon ezzel szemben azt szorgalmazza, hogy a közép felé mozduljon a párt, hiszen végső soron ott veszítettek a szocialistákkal szemben. Sarkozy maga egyébként mindkét stratégiával próbálkozott a választási kampány során, amelyek azonban éppen ezért részben hiteltelenítették is egymást.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Az európai jobboldal dilemmája...

Az európai gazdasági válság pontosan ezt a dilemmát fogja elhozni szinte valamennyi európai országban, talán az egy Németország kivételével. A munkanélküliek számának tartós emelkedésével, különösen a fiatalkorú munkanélküliség meredek növekedésével a baloldal egy meglehetősen egyértelmű célt és programot kap a kezébe. Ezzel szemben a tradicionálisan vállalkozóbarát és Európában integrációpárti jobboldal bajban lesz.

Hagyományos megközelítésük ugyanis nagy valószínűséggel nem fog olyan jól rezonálni a választókkal, mint korábban. Ebben a helyzetben pedig igen nagy lesz a kísértés, hogy egy bevándorlóellenesebb és/vagy integrációellenesebb retorikát üssenek meg, ezáltal próbálva meg azokkal összehangolni régi jelszavaikat a mind jobban elszegényedő és a munkanélküliség által egyre inkább sújtott szavazóbázis meggyőzésére.

Minél rosszabb helyzetben van egy ország gazdasága, annál nehezebb lesz az elmúlt 30 évet jellemző jobboldali programmal választásokat nyerni. És ha a győzelmet esetleg protesztszavazatokra alapozva sikerülne is megszerezni, óriási bátorság kell majd ezt a kampányretorikát a valóságba átültetni.

Olvasd el ezt is: Bajnainak is csúnyán betett az LMP

...többek közt a magyaré is

Mindez persze nincs távol attól a dilemmától, amivel Orbán Viktornak kellett szembenéznie 2010 májusában. És az ő esete azt is jól illusztrálja, hogy már középtávon is milyen óriási veszélyekkel jár az elvek túlságosan rugalmas elhagyása a rövid távú politikai célok elérése érdekében.

Ebben a helyzetben az igazi politikai nagyság ahhoz kell, hogy valaki össze tudja hangolni a választói igényeket és vágyakat a megvalósítható és mérsékelt jobboldaliként vállalható intézkedésekkel.