Bayer Zsolt előszeretettel ismételgeti a jól ismert városi legendát, hogy a gyilkosságok elkövetői között felülreprezentáltak a cigányok. De miért nem válik Bayer a sokadik abszurd állítása után sem végleg nevetségessé és vállalhatatlanná saját közönsége előtt? (Fotó: Index)

Újabb Bayer-cikk, újabb botrány: Ki ne legyen? című írásában a jobboldali publicista a szigethalmi késelés kapcsán ténynek nevezte, hogy „a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésére", „a cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik", „bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen", majd írását a következőkkel fejezte be: „Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!". A magyar közélet a baloldaltól a jobboldalig felháborodott a szégyenletes íráson: Schiffer András szerint az kimeríti a közösség elleni izgatás fogalmát, Navracsics Tibor pedig mélyen elítélte a fenti mondatokat és kijelentette, hogy szerinte Bayernek ezek után nincs helye a Fideszben. Az ügy jó alkalom lehetne arra, hogy végre felismerjük, a kérdést nem politikai-ideológiai alapon kellene kezelni, mert a valódi problémát nem Bayer Zsolt jelenti, hanem az, hogy a fenti állításaiban a mai Magyarországon rengetegen hisznek.

Ajánlott írásunk: Miért félhet a tiltakozó hallgatóktól a kormány?

Tévhitek, sztereotípiák, városi legendák

Az elmúlt évtizedek álszent politikai korrektsége tabukat állított fel, melyek nagyon megnehezítették az olyan kérdések vizsgálatát, mint például egy kisebbség és a bűnözés kapcsolata. Szélesebb nyilvánosság előtt alig lehetett beszélni arról, hogy bármilyen kisebbségi csoportnak a többségi viselkedéstől elütő jellegzetessége lehetne, ha pedig mégis, azok kizárólag pozitív tulajdonságok lehettek. A dogma ugyanis az volt, hogy minden más vizsgálat, elemzés erősítené a szélsőségeket. Ahogy Bayer példája is kiválóan mutatja, ennek pont az ellenkezője lett igaz: ezek a tabuk juttattak el oda, hogy Bayer Zsolt „ténynek" nevezhesse állításait, és sem mellette, sem ellene nem citálnak pontos statisztikákat.

Adatok híján pedig tévhitek és városi legendák határozzák meg a magyar közvélemény cigányságképét. Például a többségi magyar társadalom jó része ma azt hiszi, hogy egy cigány családban 6-7 gyerek van, miközben az átlagos gyerekszám mindössze három. A másik nevetséges tévhit, hogy a cigány férfiak többsége börtönviselt vagy az lesz – ha háromszor annyi börtönt építenénk, mint amennyi most van, és csak cigány férfi lenne mindegyikben, ez a tétel akkor sem lenne igaz. És végül egy harmadik jól ismert városi legenda – Bayer Zsolt is előszeretettel ismételgeti –, hogy a gyilkosságok elkövetői között felülreprezentáltak a cigányok. Azonban a jelenleg is rendelkezésre álló adatok és tanulmányok az emberölés esetében sehol sem találtak magasabb arányt a cigányok között, mint a többségi társadalomban.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Miért nem vált még nevetségessé?

A baj azonban az, hogy gyakorlatilag alig áll a rendelkezésünkre adat, elemzés vagy komolyabb kutatás a cigányság és a bűnözés kapcsolatáról. Magyarország egy alulkriminalizált ország, ahol minden erőszakos bűncselekmény tízszer akkora visszhangot kap. Átfogó ismeretek nélkül pedig mindenki csak a médiában megjelenő szenzációkra, illetve a személyes élményeire támaszkodik, melyeket így nem lehet megfelelő keretbe helyezni.

De nem csak ez a gond. Ahol végeztek valaha kutatást a témában (Olaszországban, Franciaországban vagy Magyarországon a hetvenes években), ott mindenütt az össztársadalomhoz képest magasabb bűnözési arányokat találtak, különösen bizonyos bűncselekménytípusoknál. Valószínű, hogy ez most is igaz. Pontos felmérések és elemzések nélkül azonban ennek a jelenségnek a valódi okait sem fogjuk soha megérteni. Például, hogy egyszerűen azért van-e ez így, mert a bűnözők többsége a társadalom alsó egyharmadából kerül ki, a magyar cigányság túlnyomó többsége pedig éppen itt található. Vagy esetleg egyes finn kutatóknak van igazuk, akik szerint a cigány közösségekben a mai napig erős az a fajta törzsi kultúra, mely a törzsön belüli bűncselekményeket elítéli, a közösségeken kívüliekkel szemben azonban elnéző.

Az ilyen kérdésekre – jelentős részben éppen azok korábbi, politikailag korrekt tabusítása miatt – nincsen válasz, melyet a széles nyilvánosság előtt is fel lehetne mutatni, és sajnos éppen ez teszi lehetővé azt, hogy Bayer Zsolt a sokadik abszurd állítása után se váljon saját közönsége előtt végleg nevetségessé és vállalhatatlanná.

Olvasd el ezt is: Így nem lehet majd feljutni a középosztályba

Budai villákból cigányoznak

Bayer Zsolt esete intő jel kell legyen a magyar közélet számára: a cigánysággal kapcsolatos társadalmi problémák sokkal súlyosabbak és összetettebbek, mint hogy ideológiai alapon kezeljük és megelégedjünk azzal, hogy a hasonló kijelentésekről elmondjuk, hogy rasszisták, uszítók stb. Meg kellene végre ismerni a cigányság valódi állapotát ahhoz, hogy tényeket tudjunk állítani a hasonló állításokkal szemben, végleg lemosva azokat az asztalról. A budai villákból cigányozó demagógokkal ugyanis csak így lehet szembeszállni.