Magyarország egy lefelé tartó örvénybe lavírozta magát, ahol az azonnali kataklizma elkerüléséhez folyamatos megszorításokra van szükség, melyek azonban elszívják a levegőt a gazdasági növekedés és az új munkahelyek elől. És ez így megy majd szépen tovább. (Fotó: Index)
A magyar gazdaság megint rosszabbul teljesített, mint azt a kormány akár csak néhány hónapja várta, és ami ennél sokkal fontosabb: továbbra is recesszióban ragadt és immáron zsinórban harmadik éve a legrosszabb eredményt produkálja az egész visegrádi régióban. A Fidesz-kormány gazdaságpolitikájával kapcsolatban lassan tényleg csak egyetlen releváns kérdés marad.
Előző írásunk a témában: A plebejus kormány és az elit
Kérdés kérdés után
A Véleményvezérnek immáron harmadik éve heti rendszerességgel visszatérő témája az Orbán-kormány gazdaságpolitikája. Először csak hitetlenkedve, majd egyre nagyobb döbbenettel fogadtuk az egymást követő, abszurdnál abszurdabb előrejelzéseket és intézkedéseket.
Eleinte még az volt a kérdés, hogy amit látunk, az csak valamiféle átmeneti, taktikai jellegű lépéssorozat, vagy tényleg komolyan gondolják. Majd nemsokára ezt felváltotta egy másik: az, hogy a kormányfő vajon tisztában van-e azzal, hogy a magyar gazdaság szempontjából mennyire rossz úton jár és hogy ennek miféle következményei lesznek.
Ezután következett az a fázis, amikor azt latolgattuk, mikor mond le Matolcsy György. Végül pedig az előzőek helyett már az lett a legfontosabb kérdés, hogy vajon mikor áll fejre az egész magyar gazdaság.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
Ez fog folytatódni
Ahogy ugyanis teltek a kormányzás hónapjai, fokozatosan választ kaptunk minden kérdésünkre. Igen, komolyan és hosszú távon gondolják. Nem, a kormányfő szinte semmit sem ért, de elhiteti saját magával és környezetével, hogy szinte mindent. És nem, Matolcsy György egyszerűen nem bukhat meg.
Kép: portfolio.hu
Ami pedig a "mikor állunk fejre?" kérdését illeti, erre a válasz az, hogy bizonyos értelemben már fejre álltunk. Amit a kormány ma melldöngetve ünnepel, vagyis hogy 3% alatt tartotta egyetlen egy évre a költségvetési hiányt, valamint két év után végre képes volt devizakötvényt kibocsátani, olyan eredmények, melyek semmivel sem visznek minket előrébb a hosszú távú fenntarthatóság irányába.
Magyarország egy lefelé tartó örvénybe lavírozta magát, ahol az azonnali kataklizma elkerüléséhez folyamatos megszorításokra van szükség, melyek azonban elszívják a levegőt a gazdasági növekedés és az új munkahelyek elől. Így viszont az olyannyira fontos stabilitást csak újabb és újabb megszorításokkal lehet fenntartani. És ez így megy majd szépen tovább.
Olvasd el ezt is: Lassan már csak a Fidesz védi a kommunista ügynököket
A Balkán felé félúton
Sajnos kijelenthető, hogy ez az ország mostanra valahol félúton van a visegrádi régió és a Balkán között. Fejlettségben, gazdagságban, gazdasági teljesítmény tekintetében legalábbis mindenképpen. Erre az útra természetesen nem Orbán Viktor vitte az országot, de kemény munkával ő tartja rajta. Az ő hihetetlen gazdasági voluntarizmusa és teljesen egydimenziós politizálása tartósan a régió szegény gyerekévé tesz minket.
Ezért az Orbán-kormány gazdaságpolitikájával kapcsolatban mostanra csak egyetlen érdemi kérdésünk maradt: meddig lehet még ennyire dilettáns módon kormányozni a magyar gazdaságot, meddig kell még ezt az ámokfutást elszenvednünk?
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.