Az Orbán-kormányt bíráló Kopits György a Járai-féle jegybanki politika egyik legfontosabb támasza volt és a Medgyessy- és Gyurcsány-féle ámokfutás lassításából is kivette a részét. Hazánknak érdeke, hogy a hiteles emberek karakteresen és határozottan megszólaljanak. (Fotó: Reviczky Zsolt/Népszabadság)

Kopits György tegnapi, a Wall Street Journalban megjelent cikke végre egy olyan "külföldi" kritika Magyarországról, amivel teljes mértékben egyet tudunk érteni. Nem mintha a korábbi, az Orbán-kormányt bíráló írásokban ne lett volna igazság, helyenként sok igazság is, csak azok rendszerint le voltak öntve egy olyan ideológiai mázzal, melyet Magyarországon egy levitézlett társaság és generáció képviseltek.

Ajánlott írásunk: Bajnai még Mesterházyval küzd, nem Orbánnal

Mit is mondott Kopits György?

Kopits cikkének fő üzenete az volt, hogy Magyarországon az elmúlt három évben a kormány fokozatosan leépítette a fékek és ellensúlyok rendszerét és minden hatalmat a parlamenti többség kezébe helyezett. Kopits tehát azt hangsúlyozta, hogy a parlamenti többség, sőt a parlamenti kétharmad sem lehet mindenható. Jeffersonra hivatkozva kiemelte, hogy egy ilyen esetben a többség egyszerűen akadályok nélkül kisemmizhetné a kisebbséget.

Bár kétségtelenül létezik a demokráciának egy purista, a népfelséget transzcendens magasságba emelő értelmezése, de akárcsak a hivatkozott cikk, mi is azt gondoljuk, hogy a nyugati civilizáció sikere éppen abban rejlik, hogy annak normáit betartva semmilyen csoport nem nőhet túlságosan a többiek fejére. Természetesen minden kormány szíve joga, hogy rossz gazdaságpolitikát folytasson, sőt még az is, hogy oda nem illő embereket helyezzen meghatározó államigazgatási pozíciókba, az azonban már elfogadhatatlan, ha tevékenységével a többieknek a civilizált világban alapvetőnek tekinthető jogaival játszadozik.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Nem diktatúrázik

A Kopits-cikk másik erénye, hogy miközben ezt a kétségtelenül rettentő veszélyes folyamatot jól bemutatja, nem kever szövegébe olyan vádakat, amelyek megalapozatlanok, vagy legalábbis vitathatóak. Nem beszél például diktatúráról és fasizmusról, a sajtószabadság megszűnéséről, és nem olyan jelenségeket emleget fel, amelyek az elmúlt tíz évben egyébként minden kormány alatt általánosak voltak.

Örülünk például, hogy nem a Klubrádió vagy a Slágerrádió kapcsán kellene a sajtószabadságot siratnunk, vagy az általunk egyébként támogatott kettős állampolgárságot kellene démonizálnunk, és Victor Pontát vagy Robert Ficót szalonképes figuráknak látnunk, csak azért, mert néha tengelyt akasztanak Orbán Viktorral. Mindazoknak, akiknek az elmúlt három évből éppen úgy rettenetesen elegük van, mint az előtte lévő húszból, nagyon nehéz azt megemészteni, amikor a jelenlegi kormány arroganciáján, ostobaságán és gátlástalanságán azok köszörülik a nyelvüket, akik a hasonló irányba mutató jelenségeket Gyurcsány Ferenc idején valahogy képtelenek voltak észrevenni.

Olvasd el ezt is: Ki mondja el a rossz hírt Orbánnak?

Több hiteles kritikus kellene

Kopits Györgyről azonban ez nyilvánvalóan nem mondható el, hiszen ő a Járai-féle jegybanki politika egyik legfontosabb támasza volt, és mint ilyen, a Medgyessy- és Gyurcsány-féle ámokfutás lassításából is kivette a részét. Magyarországnak pedig igenis érdeke, hogy az ilyen emberek karakteresen és határozottan szólaljanak meg, személyes hitelességükkel egyrészt erősítve a kritika élét, másrészt gyengítve az ellenoldalnak a politikai süllyesztőből visszakapaszkodó tagjai által terjesztett hisztériát.