Ma különösen nagy szükség lenne arra, hogy az elégedetlenség hullámán hatalomba kerülő, az állam képességeiben újra bízni akaró kormányok emlékezzenek mindarra, ami korszakos világpolitikai figurává tette Margaret Thatchert. (Fotó: Getty Images)
A tegnap elhunyt Margaret Thatcher nem csak Nagy-Britannia miniszterelnöke volt, hanem egy egész korszak szimbóluma is. A Vaslady elmúlásával lassan annak a korszaknak is vége.
Ajánlott írásunk: Durvul: nyomozókat küldtek Simorékra
Forradalmat csinált
Margaret Thatchert nem lehet megérteni anélkül, hogy értenénk, milyen helyzetbe is került a nyugati civilizáció a '70-es évek végére.
Egyrészt általánossá vált a kultúrpesszimizmus: minden magára valamit is adó szerző a Nyugat alkonyát vizionálta. Egyesek a Szovjetunióban, mások Japánban látták azt az erőt, mely zárójelbe teszi a Nyugat jelentőségét. Másrészt – és nem függetlenül a két említett ország vélt vagy valós sikereitől – az államkapitalizmus különböző fajtái voltak csúcsra járatva Németországtól Nagy-Britannián át az Egyesült Államokig (utóbbi esetében természetesen a többiekhez képest visszafogottabb módon). A magas munkanélküliség és az általános kilátástalanság következtében a hatalomba került baloldali pártok újabb és újabb szabályozásokkal és adókkal próbálták irányítani az egyre inkább fuldokló nyugati gazdaságokat.
Egy ilyen világban valóságos forradalomnak számított Margaret Thatcher kormányra kerülése. A brit kormányfő ugyanis az elsők között látta meg azt, hogy abban a helyzetben a probléma maga az állam volt. Az állam, amelyik elhitte magáról, hogy minden ügyletben, minden kontraktusban részt kell vennie. Ráadásul azzal, hogy az állam és az egyén közötti viszonyt helyezte politikájának középpontjába, Thatcher egyben megtalálta a nyugatival versengő gazdasági modellek gyenge pontját is.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
Igazolta a történelem
A történelem pedig őt igazolta: a Szovjetunió szétesett, a japán gazdasági csoda húsz éves stagnálásba fordult, miközben a Nyugat mintegy harminc éves reneszánsza kezdődött meg. Mindaz, amit ő és egyes számú politikai harcostársa, Ronald Reagan véghezvittek, korszakalkotó volt a szó szoros értelmében. Az általuk felvázolt ideológiai keretek évtizedekre meghatározták a nyugati civilizáción belüli közpolitikai diskurzust.
Annyira sikeresek voltak, hogy elveik alig két évtized alatt dogmává merevedtek az utódok szemében. Míg például Thatcher a józan észre apellálva tűzhette célul a 70%-os felső szja-kulcs csökkentését, addig utódai kezében az adókulcs egyre további és további csökkentése már nem a józan megfontolás eredménye, hanem hittétel lett. De ugyanez elmondható a bármilyen típusú állami szabályozáshoz, vagy éppen a szakszervezetekhez való viszonyról is.
A dogmatizálódás pedig lassan aláásta a korábbi sikert, hogy aztán a 2008-ban kezdődő globális pénzügyi válság elhozza a Margaret Thatcherrel útjára indult gazdasági és politikai világkép végét is.
Olvasd el ezt is: Orbán már az EU-pénzek elbukására készülhet
Ma is érvényes
A Véleményvezér ennek ellenére nem gondolja, hogy ezzel relevanciájukat veszítették volna a tegnap elhunyt brit kormányfő céljai és értékei. Sőt: most, a többé-kevésbé szükségszerűen beinduló ellenirányú ingamozgás idején különösen szükség lenne arra, hogy az elégedetlenség hullámán hatalomba kerülő, az állam képességeiben újra bízni akaró kormányok emlékezzenek mindarra, ami Margaret Thatchert korszakos világpolitikai figurává tette.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.