Az orosz-német együttműködés nem kevés aggodalmat okoz Közép-Európa országainak. A német kapcsolat gyengülése miatt kell a magyar kormánynak új irányokba tájékozódnia: Lengyelország több okból is vonzó partner lehet.

Tegnap tartották az első kormányülést, ma pedig Orbán Viktor máris Varsóba utazik. Ahogy az első kormányfői utak általában, ez is szimbolikus jelentőséggel bír. Míg az előző húsz évben minden kormányfő első útja Nyugat-Európába, többnyire Németországba vagy Ausztriába vezetett, addig Orbán most saját közép-európai régiónk egyik országába utazik.

Mik a magyar célok?

Ahhoz, hogy értsük Orbán üzenetét, nézzük meg, hogy mik is a magyar külpolitika legfontosabb jelenlegi céljai!

A lista első három helyén minden bizonnyal a következő aspirációk állnak: saját helyünk megtalálása a teljes felfordulásban lévő EU-ban, a határon túli magyarok érdekeinek hatékonyabb képviselete, valamint az egyre fontosabbá váló energiabiztonsági kihívásokra adandó megfelelő válasz kialakítása.

Az elmúlt néhány év fejleményei azt sugallják, hogy Ausztria nem, Németország pedig a korábbiaknál kevésbé lehet meghatározó partnerünk érdekeink érvényesítésében.

Ausztria

Az EU-val kapcsolatban kimondott-kimondatlan célunk az, hogy a szervezet adta kereteket kihasználva visszaszerezzük regiós vezetői szerepünket. Bécs ilyen szempontból nem hogy partnerként nem merülhet fel, hanem kifejezetten riválisunk. Az osztrákok ugyanis közel két évtizede nagyon tudatosan a kelet-közép-európai régió "kapujává" építik magukat.

Miközben kisebbségi ügyekben az osztrákok álláspontja többé-kevésbé semleges, határozott ellenérdekeltség mutatkozik az energiabiztonság témakörében is. Ausztria láthatóan más hajóban evez, mint hazánk. Ennek legszembeötlőbb példája az volt, amikor Ausztria a színfalak mögött gyakorlatilag az orosz Déli Áramlat legfőbb szorgalmazójaként lépett fel, jelentősen rontva ezzel az általuk hivatalosan amúgy támogatott, és a többi közép-európai ország számára nagy fontosságú Nabucco esélyeit.

Németország

Németország regionális ambícióink kapcsán elméletileg akár támogatónk is lehetne, azonban a német-magyar viszony rengeteget veszített korábbi különleges jellegéből.

Ez részben az ideológiai ellentéteknek köszönhető. Az elmúlt 12 évben ugyanis szerencsétlen módon rendszerint ellentétes politikai oldalak kerültek kormányra Berlinben és Budapesten. Az Orbán-kormánynak a volt "békepárti", erősen oroszbarát Schröderrel, Gyurcsány Ferencnek pedig második ciklusában a konzervatív Merkel kancellárral kellett volna jól kijönnie. Egyik sem sikerült.

Ráadásul a német külpolitika a 2000-es évek elejére egyértelműen az orosz-német stratégiai partnerség mentén kezdte alakítani keleti politikáját. Ennek egyik legnyilvánvalóbb jele a Gazprom és a nagy német energiacégek közötti egyezségek sora volt. Az oroszokkal való együttműködés pedig Merkel alatt is dinamikusan folytatódik, nem kevés aggodalmat okozva Közép-Európa országainak.

Bár természetesen továbbra is megkerülhetetlen tényező marad, Németország már nem az a stratégiai támaszunk, ami a kilencvenes években volt. Jelentős részben éppen ezért, a német kapcsolat gyengülése miatt kell a magyar kormánynak új irányokba tájékozódnia.

Lengyelország

Lengyelország több okból is vonzó partner lehet. Új tagállamként ők is a helyüket keresik még az Unió struktúrájában, ráadásul saját súlyukat növelhetnék azzal, ha sikerülne a régió összehangolt érdekeinek egyik fő képviselőjeként fellépniük. Az energiabiztonság területén hasonló kihívásokkal néznek szembe, mint Magyarország, továbbá fontos nekik is a keleti határ mentén élő lengyel kisebbségek hatékony érdekképviselete. Lengyelország esetében ráadásul az érdekek egyezésén túl a közismert kulturális és érzelmi kötődés is segíthet minket a szoros partnerség kialakításában.

Persze, semmi sem ilyen egyszerű. Miközben Lengyelország magát középhatalomként definiálja, Magyarország sajnos ettől igen távol van. Budapest számára fontos támasz lehet Varsó, de nem biztos, hogy a lengyelek is tényezőként tekintenek ránk. És míg Lengyelország alapvetően északi állam, addig Magyarország problémái elsősorban Dél-Európához és a Balkánhoz kapcsolódnak. Ezek a hangsúlykülönbségek pedig nehezíthetik egymás céljainak megértését és támogatását.

Új irány?

Az első Orbán-kormány által megindított bajor-osztrák-magyar kezdeményezés óta ez, a szoros lengyel-magyar együttműködés gondolata a legkomolyabb magyar külpolitikai újítás. A kezdeményezés sikerét majd az idő eldönti, de a szellemi és politikai bátorság mindenképpen üdvözlendő.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-oldalához!