A 2000-es nagy tiszai árvíz után is volt tűzijáték. Egy nemzetnek a legnehezebb időkben, háborúban vagy ostrom alatt is meg kell tartania saját ünnepeit.
A Fidesz-kormány megfontolja, hogy vagy szerényebb méretben, vagy egyáltalán nem tartja meg az augusztus 20-i budapesti tűzijátékot, miután egy civil kezdeményezés előállt az ötlettel, hogy a tűzijátékra fordított kb. 100-250 millió forintot adják inkább az árvízkárosultaknak.
A fő érvek: hogy a megspórolt pénzből házak épülhetnek, hogy a tűzijáték élményéről való lemondásunkkal fejezhetjük ki szolidaritásunkat, valamint, hogy az árvíz után most nem is illik ünnepelni.
Több súlyos probléma is lenne azzal, ha a kormány valóban hallgatna a civilekre.
Kapcsolódó írásunk: Özönvízből, viharból, áradásból: politika
Minek az állami pompa?
Igen jellemző, hogy a kezdeményezők éppen egy nemzeti ünnephez kapcsolódó látványosságon spórolnának, mert, ahogy a Facebook-oldalukon olvasni: "Minden korábbinál fontosabb lemondani százmilliók értelmetlen fellövéséről az égbe 25 percnyi ájuldozásért".
Az állami pompa, vagyis minden pénz, amit az állam saját tekintélyének vagy múltjának megjelenítésére költ, az egyenruhák, sorfalak, lobogók, vagy éppen a tűzijáték: értelmetlen pénzszórás. A szocializmus évtizedeiben ez a felfogás mélyen beleivódott az emberek gondolkodásába. Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy miközben augusztus 20-a semmilyen módon nem függ össze az árvízzel, valakik mégis rögtön úgy gondolják, ez az a "felesleges" költség, amin spórolni lehetne.
Ugyanilyen nonszensz az a tróger gyakorlat is, hogy Budapesten éjfél, illetve éjjel egy óra után lekapcsolják a díszkivilágítást, szintén takarékosságra hivatkozva. Igen, valóban iszonyatosan drága kivilágítani mondjuk a Lánchidat vagy a Parlamentet - de a Westminstert sem azért világítják ki folyamatosan, mert olcsón kapják az áramot.
Az állami pompa és a nemzeti büszkeség, melyhez a tűzijáték vagy a díszkivilágítás is hozzájárul, nagyon is fontos dolgok, amire minden időkben áldozni kell.
Taki bácsik országa
A magyar közvéleményre amúgy nagyon jellemző, hogy sosem a milliárdokra, hanem a milliókra figyel. Ahogy Taki bácsi a Szomszédok egyik részének végén megfogalmazta ezt a mentalitást: ők otthon nem milliárdokról beszélnek, mint az újságok meg a tévék, hanem ezer forintok jelentenek mindennapi problémát.
Ahogy az állami vezetők fizetésének 2 millió forintban való maximalizálása vagy a bútorstop, úgy a tűzijáték százmilliós költsége is olyan összegről szól, ami e gondolkodásmód képviselői számára még felfogható, és amiről elhiszik, hogy majd tényleg ezeknek a megspórolásától lesz jobb a világ.
Ezek az összegek valójában teljesen jelentéktelenek költségvetési szempontból, és az igazán nagy pénzek biztosan nem itt folynak el. Amíg a közvélemény ezekben a néhány milliós kiadásokban látja a fontos dolgokat, ne csodálkozzunk, hogy a tízmilliárdok eltűnnek, miközben a politika tízmilliók spórolásával vásárolja meg a népszerűséget.
"Színpompás tűzijátékkal ünnepelte a főváros az államalapítást"
Egy nemzetnek mindig, még a legnehezebb időkben, háborúban vagy ostrom alatt is meg kell tartania saját ünnepeit. Különösen igaz ez az államalapítás ünnepére egy olyan nemzet esetében, mely ezeréves államisággal büszkélkedhet, túlélve világégéseket és más történelmi tragédiákat.
És bár talán sok olvasónkkal együtt mi is idegenkedünk a tűzijátékos népünnepélyektől, látnunk kell, hogy a tűzijáték mára hagyománnyá vált és szervesen hozzátartozik Szent István ünnepéhez.
Az augusztus 20-i ünnep fénypontjaként este kilenc órakor - új helyszínen - az Országház előtti Duna-szakasznál Erdész Róbert zenéjére rendezték meg a tűzijátékot. A millennium jegyében megtartott tűzijáték során 12 ezer darab, összesen 21,5 tonna súlyú pirotechnikai anyagot lőttek uszályokról a levegőbe. Az ünnepi tűzijáték alatt hallható zenét, melyet Erdész Róbert írt 300 ezer Wattos teljesítményű berendezés sugározta a helyszínen. A protechnikai látványosság alatt Sebestyén Márta és Ullmann Zsuzsa énekelt. Az esemény német látványszervezője Gert Hof volt. Összesen 12 darab 5 méter átmérőjű ballont engedtek fel 40 méter magasra, és 1400 lámpa szolgáltatta a világítást. A Lánchidat, Fáklya Európának címszó alatt háromezer neonégővel borították be. A tűzijáték pirotechnikai részének kivitelezője a Wizzard of Fireworks nevű amerikai cég volt.
MTI, 2000.08.21.
2000. augusztus 20-án a tűzijáték még az előző évekhez képest is grandiózusabb és látványosabb volt. Pedig akkor tavasszal pusztított a nagy tiszai árvíz, mely az első Orbán-kormány egyik emblematikus eseménye lett.
A kormánynak most csak meg kell ismételnie, amit akkor tett: népszerűséghajhászás és tűzijátékon spórolós bohóckodás helyett egyszerűen csak segíteni a bajba jutottakon és megkezdeni az újjáépítést.
A kezdeményezők pedig ahelyett, hogy ráerőltetnék bornírt ötletüket a kormányra és arról a pénzről mondanának le nagyvonalúan, ami nem is az övék, inkább ténylegesen is vállaljanak szolidaritást az árvízkárosultakkal: adakozzanak!
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Az utolsó 100 komment: