Azért adóztatják meg a bankokat, amiért a bankrabló is bankokat rabol: mert ott van a pénz. Közgadaságilag ez egy rossz, politikailag viszont jó, népszerű ötlet. (Fotó: Daniel Hambury/EPA)

Terjed a bankadó szerte a világban. Néhány éven belül nem nagyon lesz olyan fejlett ország, amelyikben ne vetnék ki valamilyen formában.

További ajánlott írásunk: Már megint a szakadék felé tartunk?

Bankadó: miért más?

Alapesetben a bankadó mint egy iparágra kivetett speciális adó mindenképpen legalábbis alapos indoklást igényelne. Mert ugyebár piacgazdaságokban nem szokás csak úgy kipécézni egyes vállalatokat, és külön megadóztatni őket.

Van persze bányajáradék, meg jövedéki adó, és sok kisebb adónem, amelyek mégis megteszik ezt. De mögöttük rendszerint valamilyen speciális piaci struktúra (pl. természetes monopólium) vagy negatív externália (a piaci árba bele nem számolt, a közösség számára negatív hatású tényező, pl. a dohányosok hosszú távú egészségügyi költségei) kompenzálási szándéka áll.

A bankadó azonban nem ilyen. Itt nincsenek jelen, legalábbis nem meghatározó mértékben a fent említett mikroökonómiai megfontolások.

Bankadó: mert ott van a pénz

Ezt az adónemet azért a bankokra vetik ki, amiért saját bevallása szerint a legendás bankrabló bankokat rabolt: mert ott van a pénz.

A válság, illetve annak kezelési módja mára szinte minden országban olyan helyzetet eredményezett, hogy nagy a nyomás a költségvetési hiányok csökkentésére. Legtöbbjüknél sem politikai, sem pedig gazdasági szempontból nem elképzelhető, hogy ez egyedül csak kiadáscsökkentésen keresztül valósuljon meg. Nagy szükség van tehát új bevételi forrásokra.

A bankok pedig kiváló célpontnak tűnnek.

Hasznos-e a bankadó?

A helyzet azonban az, hogy szigorúan közgazdasági szempontból a bankadó rossz ötlet. Különösen éppen a mostani válságban.

A jelenlegi gazdasági világválság egyik legfontosabb problémája, hogy kevesebb a hitel, mint amennyire a vállalatoknak, különösen a kis- és középvállalkozásoknak szüksége lenne. Ez pedig egyértelműen csökkenti a gazdaság kilábalási ütemét és munkahelyteremtési képességét.

A bankadóval pedig csak tovább romlik ez a helyzet. A bankok hitelezési lehetőségét ugyanis az határozza meg, hogy mennyi tőkéjük van. Ehhez a tőkéhez mérten van maximálva az általuk nyújtott hitelek mennyisége. Egységnyi saját tőkéből egy bank átlagosan 6-10 egységnyi hitelt tud nyújtani. A bankadó pedig közvetlenül csökkenti a banki saját tőke és ezen keresztül a kihelyezett hitel mennyiségét.

Mi legitimálja a bankadót?

Mindezek ellenére nagyon sok ország fontolgatja a bankadó bevezetését. Mégpedig azért, mert a lépést a közvélemény óriási mértékben támogatja.

Válság idején különösen nehéz újabb sarcokat politikailag „eladni”. A bankok azonban szerte a fejlett világban olyan népszerűtlenek (okkal vagy ok nélkül, ez most mindegy), hogy megadóztatásuk nemcsak hogy nem csökkenti a mindenkori kormány politikai támogatottságát, hanem egyenesen növeli azt. A nyugati közvélemény, köztük a magyar is, úgy érzi, hogy a válságról jelentős részben a bankok tehetnek, ezért ők is fizessenek érte.

Ha úgy tetszik, a bankadó egy populista intézkedés. A populizmus azonban nem más, mint a demokrácia legfontosabb szabályának felismerése: végső soron a többség szava dönt. Egy olyan populista intézkedés pedig, mint a bankadó, rendelkezik a demokrácia legfontosabb értékével, a populáris legitimációval.

Ezért is mondhatjuk, hogy a bankadó valójában a demokrácia (egyik) ára.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!