Sólyom egy olyan ember benyomását keltette, aki csak egy dolgot érez biztosan: magát érzi kényelmetlenül a szerepében. (Fotó: metropol.hu/MTI)

A Sólyom László távozását kísérő sajnálkozó reakcióiból úgy tűnik, bal- és jobboldalon egyaránt nagyon sokan szerették volna, ha még öt évre ő marad az elnök.

Ám ahogy minden politikusnak, úgy Sólyom Lászlónak is voltak hibái. Az elnökségét értékelő írásokban most hosszú bekezdések foglalkoznak ezek felsorolásával: a kritikusok többnyire azt kifogásolják, hogy Sólyom nem szólalt meg, amikor kellett volna, illetve hogy megszólalt, amikor nem kellett volna. Bírálat éri a pártoktól való távolságtartása, annak arányai, sőt még természetvédő elkötelezettsége miatt is.

Lehet, hogy most ezek tűnnek problémának, ám Sólyom László valódi hibái évek távlatából biztosan nem ezek, hanem más természetű hiányosságai lesznek.

Ajánlott írásunk: Mire fogunk emlékezni Schmitt Pál elnökségéből?

A természetesség hiánya

A köztársasági elnök legfőbb feladata a nemzeti egység megtestesítése. Ehhez pedig egy olyan modor és stílus szükséges, amit természetesen törvényi feltételül nem lehet szabni, de annak hiánya sokat gyengít az elnöki pozíción.

Arról a tulajdonságról beszélünk, ami Göncz Árpádnak egészen biztosan megvolt, és e téren Mádl Ferenc sem szerepelt rosszul. Nem arról van szó, hogy Sólyom nem volt intimpistáskodó, mint Göncz Árpád, vagy nem volt egy joviális öregúr, mint Mádl Ferenc. Hanem arról, hogy Sólyom László szinte minden mozdulatából és megszólalásából hiányzott az emberiesség: a természetesség, a közvetlenség, leginkább pedig a mosoly. Az elnök feladata a konszenzusteremtés, és a konszenzus jelentésének eredetében nem véletlenül van ott az a szó, hogy „érzés”.

Sólyom Lászlóval kapcsolatban azonban nagyon sokszor úgy tűnt, folyamatosan zavart és zavarban van. Egy olyan ember benyomását keltette, aki csak egy dolgot érez biztosan: magát érzi kényelmetlenül a szerepében.

Hiúság

A másik dolog, amit biztosan nem fogunk hiányolni, az Sólyom László hiúsága. Nem akarunk erre különösebben sok időt szentelni, hiszen aki megfigyelte tevékenységét, jól láthatta ezt. Az Alkotmányról például sokszor szinte leplezetlenül úgy beszélt, mint egy szinte tökéletes műről, melynek ő az alkotója (utóbbiban talán van is igazság).

De hiúságának legeklatánsabb példája talán az az ajándék volt, amit leköszönő elnökként Schmitt Pálnak adott: saját beszédeinek és interjúinak könyvbe fűzött gyűjteményét.

Furcsa viselkedés

Végezetül: akadt Sólyom Lászlónak néhány viselkedéssel kapcsolatos dolga, amit egyszerűen csak furcsának lehetne nevezni. Ilyen volt az, hogy elnökként ő vezette be először azt a szokást, hogy a neki nem tetsző kitüntetettekkel nem fogott kezet. Nem arról van szó, hogy a Véleményvezér ne örült volna kajánul, amikor Sólyom nem nyújtotta jobbját olyan „feketeöves kommunistáknak”, mint Fekete János. Azonban nyilván érezzük, hogy a nemzet első emberének ez az eljárása mégsincs rendjén.

De ugyanilyen furcsa viselkedés volt például az is, hogy a láthatóan sértett Sólyom László utódja beiktatására egyszerűen el sem ment.

A hibák ára

Mindennek ellenére Sólyom László igen jó köztársasági elnök volt, a felsorolt hibák jó része ráadásul alkati kérdés, tehát inkább adottság, mint akarat függvénye.

Ám a politikában minden hiba megbosszulja magát. A természetesség hiánya, hiúsága vagy éppen furcsa viselkedése is hozzájárult ahhoz, hogy Sólyom László nem vezette olyan magasan a népszerűségi listákat, mint a korábbi elnökök, és többek között ezen tulajdonságai miatt is nem bontakozott ki komolyabb mozgalom újrajelölése mellett.

És ezek a hibák végül nagymértékben megkönnyítették Orbán Viktor dolgát is, aki a „sótlan” és „túl szigorú” Sólyom Lászlót így komolyabb tiltakozás vagy népszerűségvesztés nélkül ejthette.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!