Schmitt lecsóval fogja etetni Orbán politikai magánrendezvényének vendégeit, pedig a legfőbb méltóságok – elnökök, uralkodók – nem főznek másokra. Legalább a látszatra oda lehetne figyelni! (Fotó: fakanal.freeblog.hu)

Olvasóink már-már azt gondolhatnák, hogy a Véleményvezér pikkel Schmitt Pálra, amiért ismét róla írunk és bíráljuk őt. A valóságban szó nincs erről: sportteljesítményét nagyra értékeljük, köztársasági elnökként pedig mindenképpen tisztelet illeti őt.

Ám úgy tűnik, Schmitt Pál mindent megtesz azért, hogy a sajtónak újra és újra témát szolgáltasson az elnöki tisztséghez nem méltó viselkedésével. A legújabb hír az, hogy most szombaton a miniszterelnök szokásos kötcsei dzsemboriján a Schmitt-házaspár fog főzni Orbán Viktor vendégeire. Lecsót.

Ajánlott írásunk: Schmitt Pál - tisztelet helyett gúnyolódás

Mi a baj a lecsófőzéssel?

Ha ez tavaly lett volna hír, valószínűleg átsiklottunk volna rajta. Idén augusztus 6-án történt azonban egy apróság: Schmitt Pál hivatalba lépett mint a Magyar Köztársaság új elnöke. Innentől fogva ő az ország első polgára.

A legfőbb közjogi méltóságok – elnökök, uralkodók – pedig nem szoktak vendégekre főzni. Főleg nem akkor, ha a rendezvény még csak nem is diplomáciai vagy mondjuk jótékonysági jellegű. És persze főleg nem akkor, ha eleve másnak a rendezvényéről és másnak a vendégeiről van szó.

De nem is az az igazi probléma, hogy Schmitt Pál az arisztokratikus, tekintélyes köztársasági elnöki szerepet valamiféle plebejus, lecsófőző házigazda-pózra cseréli. Hanem, hogy a nemzeti egység megtestesítése, ami az Alkotmány szerint Schmitt Pál feladata volna, úgy egészen biztosan nem fog menni, ha ő és a first lady gondoskodik Orbán Viktor politikai magánrendezvényén a miniszterelnök elvbarátainak etetéséről.

Hogy csinálták az eddigi elnökök?

Nyilván senki sem várja azt el semelyik köztársasági elnöktől, hogy megválasztása napján dobja el értékrendszerét és gondolkodásmódját. Ám azt már igen, hogy személyes szimpátiáit rendelje alá a tisztsége által előírt kötelezettségeknek, és legalább a látszatra ügyeljen: legalább a nagyon egyértelmű, pártszimpátiát eláruló gesztusoktól és kijelentésektől tartózkodjon.

Annak idején például a magyar jobboldal teljesen jogosan háborodott fel azon, hogy a megválasztása utáni díszszemlét követően Göncz Árpád az őt éltető, SZDSZ-es pártzászlókat lobogtató tömeghez ment oda. Később pedig szintén jogosan bírálták az államfő megannyi kijelentését és tettét, melyekben leplezetlenül kinyilvánította az ellenzéki SZDSZ, majd az MSZP-SZDSZ kormány iránti szimpátiáját.

Mádl Ferenc már sokkal jobban odafigyelt a formaságokra, és csakis elnöki mandátumának lejárta után jelent meg politikai rendezvényeken. Sólyom László pedig mindenféle pártpolitikai elköteleződéstől kínosan távol tartotta magát, és minden egyes megnyilatkozását a lehető legsemlegesebbre próbálta hangolni. (Egészen az új parlament nyitóüléséig, amikor viszont nyíltan kifejezte szimpátiáját az LMP, ellenszenvét pedig a Jobbik iránt.)

Miben más Schmitt Pál?

Schmitt lecsója igazából csak hab a tortán (jó étvágyat!). Az új elnök nem csak, hogy visszatért a Göncz-féle "hagyományhoz”, hanem túl is tett azon. Megválasztása után két héttel még ott szerepelt a Fidesz-logó személyes weboldalán, de ami igazán aggályos: hogy fél évente részt fog venni az Orbán-kormány kormányülésein.

Természetesen a köztársasági elnöknek tisztában kell lennie a politikai történésekkel, ehhez pedig találkoznia kell a kormányfővel is. Korábban ez normálisan úgy működött, hogy a köztársasági elnök a Sándor-palotában valamilyen rendszerességgel beszámoltatta a kormányfőt. Most azonban mindez megfordult: nem a kormányfő megy fel a Várba, hanem az elnök megy le a kormányfőhöz a Parlamentbe. De vajon megtenné-e ezt Schmitt Pál egy LMP-MSZP, vagy egy Jobbik-kormány miniszterelnökének a kedvéért is?

Nehéz nem arra gondolni, hogy a Fidesz saját politikai hatalmának részeként, eszközeként tekint az elnökre, az elnök ráadásul maga is azonosul ezzel a szereppel. De legalább azzal lehetne valamelyest javítani a helyzeten, ha az elnök adna a formaságokra, ha egy kicsit odafigyelne a látszatra: de nem. Megy lecsót főzni.

(A képen nem Schmitt Pál lecsója látható.)

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!