Ki csalja meg a feleségét? Ki homoszexuális? Ki melyik ellenoldali politikussal jött össze? Magyarországon a szalonképes közéleti szereplők magán- és a szexuális élete: tabu.

Esztergom fideszes alpolgármesterének meztelen és pornográf fotói jelentek meg tegnap az MSZP ifjúsági szervezetének egyes vezetői által szerkesztett blogokon. A bloggerek a konzervatív politikus álszentségén gúnyolódtak és többek között az alábbi magyarázatot fűzték a képekhez: "Knapp úr szabad idejében szeret fotózni és azt is szereti, ha fotózzák. A kifinomult ámde kétségkívül exhibicionista időtöltés alkotásait saját maga töltötte fel (mivel ide általában mindig a „művészek” saját maguk töltik fel az elkészült alkotásokat) egy internetes szakportálra."

Hamar kiderült azonban, hogy 11 éve készült, a politikus feltört számítógépéről ellopott fotókról van szó, melyekkel már 2008-ban is megzsarolták őt és pártját.

Hagyjuk most azt a kérdést, hogy valójában ki töltötte fel a lopott képeket, vagy hogy azokat a fiatal szocialisták hogyan is találhatták meg. Szerintünk még érdekesebb ugyanis az, hogy mi történik a magyar közélet egyik tabujával.

Miféle tabu?

Ahogy a fejlettebb politikai kultúrával rendelkező kontinentális európai országok nagy részében, úgy Magyarországon is van, ami tiltott terepnek számít a fősodorhoz tartozó közéleti és politikai szereplők között. Ide tartozik nagyjából minden – a korrupciót és a nepotizmust, illetve ezek vádját leszámítva – , ami a politikusok családjával kapcsolatos. A „szalonképes” politikusok magán- és a szexuális élete: tabu. Kivételek (főként kitálaló expartner esetén) természetesen mindig akadnak, ám a privát életben elkövetett botlásokat vagy problémákat jellemzően még a legádázabb ellenfelek sem használják ki a másik ellen.

Nem valamiféle paktumról vagy bűnös összekacsintásról van szó. Amennyiben a fősodorhoz tartozó, vagyis pályájuk jelentős részét várhatóan a politikában vagy a tágabb közéletben eltöltő emberek a másik magánéletét is fegyverként használnák, azzal a közéletet annak minden szereplője, így saját maguk számára is teljesen elviselhetetlenné tennék. Ráadásul egy mai ellenfél holnap értékes szövetségessé válhat: de csakis akkor, ha övön aluli támadásokkal nem tették személyes, bosszúszomjas örök ellenséggé.

És azt sem szabad elfelejteni, hogy a kérlelhetetlenség csak a közönségnek szól. A felszín alatt a legtöbb politikus is normális ember, aki néha még tiszteli is a riválist. Nagyon érdekes volt ebből a szempontból az Index Nyakó Istvánnal készült interjúja. A távozó szóvivő arról beszélt, hogy Szijjártóval kölcsönösen tisztelték egymást és rendszeresen egyeztettek. Sőt: „Bármikor odaszólhattam, hogy hallom, vasárnap rendezvényetek van, mikor végeztek, hogy ne pont a játszótéren legyek a gyerekkel amikor elkezdenek hívni az újságírók.”

Kire nem vonatkozik?

Természetesen a hallgatólagos megállapodások, illetve tabuk nem mindenkire és nem mindenki számára érvényesek. Ezt nagyon szépen megmutatták azok a magánéleti és szexuális jellegű botrányok, melyek a Jobbik megerősödését követték. Ugyanis nem arról van szó, hogy volna valamiféle különös összefüggés a radikalizmus és a kicsapongás között, és hogy más pártokban ne lennének hasonló, vagy akár még szaftosabb ügyek.

Hanem pusztán arról, hogy a Jobbik nem része a magyar politikai fősodornak. Egyrészt a tabuk és a gentlemen’s agreement rájuk nem vonatkozik, másrészt saját politikai közösségükön belül ők maguk is egy alacsonyabb nívón kezelik a magánélet és a szexualitás témáit. Erre nem csak az a fiatal lány jó példa, aki nem lát kivetnivalót abban, hogy pornós múlttal felcsap gárdistának. Hanem az is, hogy saját belső pozícióharcaikat is „máshogy” intézik el: a Gárda főkapitányát is egy, a kurucinfón megjelentetett, házasságtörést bemutató videóval mondatták le.

De akkor most mi történt?

Az, hogy az MSZP-hez kötődő orgánumok ezt a tabut megszegve támadják a riválist, három dolgot jelenthet.

Vagy azt, hogy a tabu már nem érvényes. Ebben az esetben azonban a pletykákat és történeteket nagyon jól ismerő, de a tabukat szintén betartó újságírók már régen megírták volna, hogy melyik politikus melyik ellenoldali politikusnővel jött össze, ki drogos és alkoholista, ki veri vagy csalja meg feleségét, és persze, hogy ki homoszexuális.

Vagy azt, hogy a Fideszre már nem érvényesek a megállapodások, mert a párt elkezdett marginalizálódni és kiszorulni a politikai fősodorból.

Vagy azt, hogy ez éppen az MSZP-vel történik meg. Hogy a párt vagy egyik frakciója annyira kétségbe van esve és annyira ötlettelen, hogy még arra is hajlandó, hogy a magyar politikai élet egyik leghosszabb ideje létező tabuját megtörve támadja az ellenfelet. Csak éppen jó tisztában lenni azzal is, hogy ennek milyen nem kívánt következményei lehetnek.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!