Miért minősített le két fokozattal a Moody's? Mi a baja a Financial Times-nak Matolcsy Györggyel? Miért kritizálják üzleti lapok a magyar gazdaságpolitikát?

A Moody’s két fokozattal leminősítette hazánkat, Matolcsy György az utolsó előtti helyre került a Financial Times uniós pénzügyminisztereket rangsoroló listáján, és ugyanebben a lapban neves uniós szakemberek tiltakoznak a Költségvetési Tanács ellehetetlenítése ellen. Ismét elértük, hogy velünk foglalkozzanak külföldön, és ahogy lenni szokott, ismét nem jó színben tűnünk fel.

A kormány védelmében

A nyáron már írtunk arról az érdekes jelenségről, hogy a nemzetközi baloldali sajtó kelt a bankadó és a magyar gazdaságpolitika kapcsán az Orbán-kormány védelmére. A kép azóta annyit változott, hogy miközben a nemzetközi baloldali sajtó már nem dicsér, a Fidesszel korábban rokonszenvező, sem szocialistának, sem posztkommunistának nem nevezhető üzleti lapok egyre élesebben kritizálják a kormány tevékenységét. Mi lehet ennek az oka?

Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy mivel az Orbán-kormány „köztudottan” hadat üzent a globális finánctőkének, ezért a világkapitalizmus láncos kutyái, a multik és a bankok ügynökei most nekirontanak a velük egyedülálló módon szembe forduló magyar kormánynak. Hívjuk ezt Cantona-féle magyarázatnak, és a dolognak ezt a részét zárjuk is itt le.

Ennél sokkal józanabb az az érvelés, hogy miként a Financial Times is fogalmaz, a magyar kormány szembemegy az uralkodó gazdasági ortodoxiával. Ez az interpretáció pusztán annyit állít, hogy létezik egy általános, közkeletű vélekedés (vélekedés-halmaz) arról, hogy mi lehet a pénzügyi válságból kivezető út – és a magyar álláspont pedig ebbe nem illeszkedik. Ez természetes módon értetlenséget szül, és a bizonytalanságot nagyon nem szerető piaci szereplők, például a hitelminősítők egyszerűen ezért ilyen szkeptikusak a magyar kormány lépéseivel szemben.

Ajánlott írásunk: Ki mondja el a rossz hírt Orbánnak?

A járatlan út vagy a rossz gyakorlat?

A Véleményvezér szerint egyáltalán nem lenne baj, ha valóban így állna a helyzet. Önmagában ugyanis nem gond az, hogy a magyar kormány járatlan utat választott. Akkora ugyanis a káosz és az ellentmondás a lehetséges kivezető utak kapcsán, hogy pusztán az, hogy Magyarország kormánya a többséghez képest máshogyan gondolkodik, még semmit nem mond a stratégiája helyességéről. Sőt, éppen az ilyen válságok azok a helyzetek, amikor igenis indokolt lehet a járatlan utat választani.

Persze, a járatlan út azt is jelenti, hogy nem biztos, hogy a hegycsúcs felé tartunk – lehet, hogy a szakadékba. Éppen ezért elvárt lenne a különös körültekintés. Ez pedig azt jelentené, hogy készülnek széleskörű és megalapozott elemzések és számítások, hogy a kormány megpróbálja kiaknázni a gazdasági kérdésekkel foglalkozó állami bürokrácia szaktudását, valamint, hogy a kormánykommunikáció mind a hazai, mind a nemzetközi közvéleményt kellő érzékenységgel és felkészültséggel tájékoztatja az egyes lépésekről.

Az uniós pénzügyminiszterek rangsora a Financial Times szerint:

1. Wolfgang Schauble, Németország
2. Jacek Rostowski, Lengyelország
3. Christine Lagarde, Franciaország
4. Anders Borg, Svédország
5. Jyrki Katainen, Finnország
6. George Osborne, Egyesült Királyság
7. Didier Reynders, Belgium
8. Jeórjiosz Papakonsztantinu, Görögország
9. Ivan Miklos, Szlovákia
10. Jean-Claude Juncker, Luxemburg
11. Jan Kees de Jager, Hollandia
12. Miroslav Kalousek, Csehország
13. Josef Prüll, Ausztria
14. Giulio Tremonti, Olaszország
15. Klaus Hjort Frederiksen, Dánia
16. Fernando Teixeira Dos Santos, Portugália
17. Elena Salgado, Spanyolország
17. Matolcsy György, Magyarország
19. Brian Lenihan, Írország

Szerintünk itt van a kutya elásva. Nézzük meg: Oszkó Péter, aki a járt utat, vagyis a gazdasági ortodoxiát választotta egy évvel ezelőtt, ugyanúgy a 17. helyen végzett a Financial Times pénzügyminisztereket rangsoroló listáján, ahogy most Matolcsy is 17. lett holtversenyben. Elsősorban nem azért kritizálnak, „támadnak” minket, mert járatlan útra léptünk. Egyszerűen arról van szó, hogy a politikai kultúra, a döntéshozatal bevett gyakorlata hazánkban olyan, hogy hiányzik a komoly előkészítés. Ha megnézzük, a mindenkori magyar pénzügyminiszterek kevés kivétellel mindig ugyanazt csinálták: minimálisan előkészített, rosszul megszövegezett, gyakran később alkotmányellenesnek minősülő lépésekkel örvendeztették meg a külső és belső közvéleményt, melyek végül vagy bejöttek, vagy – többnyire – nem.

A jelenlegi járatlan út azonban mindezt felnagyítja. Amikor a különutas stratégia miatt különösen megnövekedtek az elvárások, vált látványossá, hogy mennyire gyengék is vagyunk. A kormányfő és gazdasági minisztere olyan helyzetet teremtettek, amelyek az erősségeink helyett a gazdaságpolitikai döntéshozatallal kapcsolatos hiányosságainkra hívták fel a figyelmet.

A Matolcsy-plusz

Ráadásul Matolcsy György tényleg egészen extrém módon kiélezte a „magyar gyakorlat” hagyományos jellemzőit: a hosszútávú gondolkodás, a számszaki előkészítettség és a szakavatott befektetői kommunikáció hiányát. Ez pedig a strukturális okokon túlmutató, jelentős személyes hiteltelenséget is kialakított.

Bár az új magyar gazdaságstratégia több sebből vérzik, de egyelőre nem ezek miatt „büntetnek” minket. A kormány ugyanis tervei pozitív oldalát sem képes megfelelően eladni, és olyasmiért is elviszi a balhét, amiért nem kellene neki.

Kíváncsian várjuk, hogy meddig folytatódik még a következmény-nélküliség időszaka.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!