A kormány látványosan rosszul mérte fel az európai valóságot: ha valaki sorozatosan megsérti a nyugati alapértékeket, előbb csak ügyeletes rosszfiú, majd nagyon gyorsan xenofób, soviniszta, antiszemita stb. lesz. Abból a klubból pedig nincs kilépés. (Kép: Wolfgang Horsch/Presseurop)
Egyre durvul a médiatörvény miatti nemzetközi felháborodás. A keményebb politikai hangokon túl már megjelentek az abszurd kijelentések is Magyarország fasizálódásáról és a gyűlölet eluralkodó légköréről. Sajnos azonban ezen hangok jelentőségét nem szabad lebecsülni, mint ahogyan a kormány teszi: minél erősebbé válik ez a vélemény nyugaton, annál biztosabb, hogy a Fidesz a jövőben már soha nem fog tudni teljesen elfogadott európai pártként fellépni.
Radikalizálódás
A médiatörvény miatti nemzetközi felháborodás újabb fejezeteként a német kormány tegnap azzal állt elő, hogy Magyarország ne tárgyalhasson médiaügyekben az EU nevében a keleti partnerekkel. Jól látszik, hogy az elmúlt hetekben nemcsak, hogy nem csillapodott a magyar kormány bírálata a világsajtóban és a nemzetközi politikai fórumok előtt, hanem újabb sebességre kapcsolt, és már sokkal többről van szó, mint hogy egyszerűen csak „rossz sajtója” lenne a magyar kormánynak.
Ráadásul elkezdtek megjelenni olyan írások is, melyek már nemcsak azt állítják, hogy az Orbán-kormány intézkedései antidemokratikusak, diszkriminatívak, a jogállamot és a szólásszabadságot korlátozzák, hanem még egy lépéssel tovább is mennek: fasizálódással, sovinizmussal, antiszemitizmussal, homofóbiával és rasszizmussal vádolják az országot.
"A legutóbbi hírek valóban aggasztóak. A toleranciaszint rendkívül alacsony. Rasszizmus, romák diszkriminálása, antiszemitizmus, idegengyűlölet, sovinizmus és reakciós naocianlizmus - ezek a tünetek nagyon riasztóak. Olyan emlékeket idéznek, amelyekről azt reméltük, hogy régen feledésbe merültek. Sok ember meg van rémülve"
Nem igaz
Szögezzük le, utóbbi írások egyszerre ártanak a kormánynak és az egész országnak, ráadásul teljességgel alaptalanok. Ezen vádak megfogalmazói ugyanis a Fidesz-kormány intézkedései mögött lévő motivációkat egyszerűen felcserélik saját félelmeikkel, vagy pedig pontosan ezeket a félelmeket akarják másokban elültetni. A Véleményvezér sosem pártolta a kormány vitatott döntéseit: többször is kifejtettük, hogy azok súlyosan romboljak a jogállamiságot és az államba vetett bizalmat, ám ezeknek az intézkedéseknek semmi közük a fasizálódáshoz vagy más radikális ideológiához.
"A cikk foglalkozik azzal is, hogy karácsony előtt Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatójának leváltásáért tüntetett a Jobbik, a demonstráción pedig azt kiabálták, hogy a színházigazgató "buzi, perverz és zsidó", és ezért alkalmatlan tisztségére. Cohen megjegyzi, hogy a Jobbikkal számolni kell azóta, hogy a választásokon a szavazatok 17 százalékát kapta, és szerinte a Fidesz kész figyelembe venni a párt követeléseit."
Ronda kis államnak nevezi Magyarországot az Observer (Index)
Gondoljunk csak bele: hiába az összemosási kísérletek, az Alföldi Róbertet "robertázó" Novák Elődöt például az az L. Simon László utasította rendre korábban, akinek egyébként a médiatörvény mellett kellett érvelnie a Parlamentben. Az Alkotmánybíróságot korlátozó drasztikus törvény arcává váló Lázár János többször is kiállt a roma integráció ügye mellett, saját kormányának államtitkárát is bírálva, sőt a szélsőjobboldal folyamatosan azzal támadja, hogy túl jó viszonyt ápol zsidó vallási vezetőkkel. A Költségvetési Tanács botrányos ellehetetlenítésekor pedig egy fideszes képviselői indítvány a KT pénzeit éppen egy roma alapítványnak csoportosította át.
Arról nem is beszélve, hogy többek között éppen egy átfogó uniós romaprogram megalkotása a magyar soros elnökség egyik kiemelt célja – csak éppen a Fidesz cigánypolitikai intézkedéseivel a sajtó nem tud mit kezdeni. A sort folytatnunk sem kell, egy higgadt belpolitikai elemző számára nem kérdéses, hogy a magyar kormány nem fasiszta, sovén vagy rasszista, és hogy intézkedései más okok miatt rendkívül problémásak.
Ajánlott írásunk: A Fidesz és a cigányok - amiről hallgatnak
A Lajtán túl
Látni kell azonban, hogy Nyugat-Európában máshogyan mennek a dolgok. A háború utáni Európában a szélsőjobboldaliság vádja a létező legdurvább vád, és ha egy politikus bármi olyat tesz, amit a nyugati politikai kultúrától eltérőnek tartanak, a talaj rögtön nagyon csúszóssá válik. A Fidesz pedig látványosan nem jól mérte fel az európai valóságot: ha valaki sorozatosan olyan lépéseket tesz, melyek nyugat-európai szemmel sértik a nyugati alapértékeket, különösen a jogállam intézményeit (pl. AB korlátozása), az alapjogokat, a szólásszabadságot (médiatörvény), a magántulajdont (mnyp-vagyonok államosítása), a közös piacot (különadók), akkor előbb csak ügyeletes rosszfiú lesz, de gyorsan eljut oda, hogy elkezdik xenofóbnak, sovinisztának, cigányellenesnek, antiszemitának stb. nevezni.
Akár igazságtalan ez, akár nem: ez az európai politikai realitás. Egy-két populista húzást még bárkinek elnéznek Európában (nyilván egy nyugat-európainak többet, mint egy közép-európainak), de ha egy kormány ezekkel a vitatható intézkedésekkel módszeresen él, akkor előbb-utóbb tényleg nem lesz visszaút. Ugyanis akire egyszer ráragadt a szélsőjobboldali, rasszista, xenofób stb. bélyeg Európában, az már sosem tudta azt magáról levakarni.
Klubtagság
Éppen ezért a Fidesz a tűzzel játszik, amikor nemcsak a hazai, hanem minden külföldi kritikát arrogáns mosollyal vagy sértettséggel lesöpör magáról, és folytatja, ahol abbahagyta: hogy sorozatosan olyan törvényeket hoz, melyek minimum aggályosak az európai alapértékek szempontjából. A magyar kormánynak komolyan át kellene értékelnie eddigi politikáját, odafigyelni a kritikákra, és az elkövetkezendő fél évben megkétszerezett energiával, a soros elnökség adta lehetőségeket kihasználva arra összpontosítania, hogy tettekkel is bebizonyítsa, a nemzetközi közvélemény által megfogalmazott vádak alaptalanok vagy túlzóak. Ha nem teszi, véglegesen bekerül a „szélsőjobboldaliak” klubjába, ahonnan viszont nincs kilépés.
További ajánlott írásaink:
Balhé Berlinnel
Megvagyunk a külföld nélkül is, nem?
Miért baj, ha rosszakat írnak rólunk külföldön?
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Az utolsó 100 komment: