Gyurcsány évet értékel és beszél saját politikai szándékairól. De kit érdekel ez még? Alakja egyre inkább csak reménytelen vagy nevetséges, már nem nagyon mozgatja meg senkinek a fantáziáját. (Fotó: Index)

Gyurcsány Ferenc február 18-án évértékelőt tart, ahol „értékeli az ország és a kormány állapotát, beszél az ellenzék, ezen belül az MSZP helyzetéről és saját politikai szándékairól is”. Úgy tűnik, a volt miniszterelnök vagy nem vette észre, hogy ő már nem nagyon érdekel senkit, vagy észrevette, és kezd kétségbe esni.

Eljelentéktelenedés

Emlékezzünk vissza: a tavaly tavaszi választások környékén a baloldal jövője kapcsán még arról ment a találgatás, hogy vajon vissza akar-e térni Gyurcsány az MSZP élére, és ha igen, akkor mikor. Őszre már lényegesen szűkebb körben, de az volt a kérdés, hogy az MSZP-n belül egyre jobban elszigetelődő volt pártelnök-miniszterelnök végül mikor kapaszkodik az utolsó szalmaszálba, azaz válik ki és alapít új formációt. Mára már ez se nagyon foglalkoztat szinte senkit.

Szanyitól Mesterházyig meghatározó párttársai gondosan elhatárolódnak tőle. Előadásait, beszédeit a kötelező nyugdíjaskommandón kívül senki sem látogatja. Oda jutottunk, hogy már a Népszabadságban sem vezető hír, hogy évet értékel az egykor a baloldal megmentőjeként tisztelt Gyurcsány.

Kapcsolódó írásunk: Gyurcsány-bukta: nincs visszaút

Mi történt?

Gyurcsány Ferencet soha nem azért szerették, mert egy célért, valaminek a felépítéséért küzdött volna. Ahhoz ő túl gyakran változtatta a céljait. 2004-től 2006-ig valami langyos blairista katyvasz volt kormányzása hivatalos ideája, de mint tudjuk, ebbe majdnem belepusztult, akkora hazugság volt. 2006-tól jött az egészségügyi reform mint kormányzati cél, aztán egyre inkább csak a reform mint olyan. Közben nagyjából havonta cserélte a szlogent, a példaképet és a kormányprogramot. Még a hívei se nagyon tudták, hogy mit is akar.

De ez nem is volt baj, mert őt nem ezért szerették. Hanem azért, mert ő volt az ember, aki megverheti, majd később, aki meg is verte Orbán Viktort. Mindaddig, amíg reális alternatíva tudott lenni, a Fidesszel szembenállók mágneseként működhetett. Bár gondosan elkerülte, hogy 2010-ben nyilvános közdelemben maradjon alul, valójában mindenki tudja, hogy Orbán Viktor nem Mesterházy Attilát győzte le, hanem Gyurcsány Ferencet, az ő örökségét, mindazt, amit ő képviselt. Méghozzá döntő fölénnyel. Annyira, hogy immáron senki nem bízik abban, hogy egyszer újra komoly ellenfél lehet belőle.

A győzelem esélye nélkül viszont Gyurcsány Ferenc még egykori hívei számára is teljesen érdektelen. Követhetetlen nyelvezetben megírt dolgozatai fájdalmasan unalmas olvasmányok, ha nem egy jövőbeli miniszterelnök írja őket. Furcsa mimikája és gesztusai szinte bohócosnak tűnnek, ha nem az Orbán Viktort legyőző vitéz aurája veszi őt körül. Évértékelése pedig teljesen érdektelen, hiszen a hatalom potenciálja nélkül az intellektuális súlytalanság egyszerűen unalomba fullasztja majd.

Tovább a lejtőn

Gyurcsány Ferenc eleinte ígéretesnek vagy félelmetesnek tűnt (a nézőponttól függően), majd Őszöd után bátornak vagy gyűlöletesnek. Valódi érzelmeket provokált, jelentősége volt a magyar politikai életben. Ma azonban alakja egyre inkább csak reménytelen vagy nevetséges, már nem nagyon mozgatja meg senkinek a fantáziáját.

Ahogy őt ismerjük, ezzel még nincs vége. Valószínűleg mindaddig táncolni fog, amíg volt hívei és ellenfelei egyaránt szánalmasnak fogják őt látni.

 Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!