A kormány nem látja, hogy bármilyen döntés kapcsán az érintettekkel tárgyalni nem valami rendkívüli kegygyakorlás, hanem a normális eljárás része.
(Fotó: Huszti István/Index)
Pénteken a rendvédelmi dolgozók Parlament elé szervezett demonstrációján szokatlan dolog történt: megjelent Pintér Sándor belügyminiszter, aki megígérte, hogy amennyiben a tüntetők jól viselkednek és szépen hazamennek, hétfőn hajlandó leülni velük tárgyalni. A kormány, úgy tűnik, nem látja, hogy bármilyen döntés kapcsán az érintettekkel tárgyalni nem valami rendkívüli kegygyakorlás, hanem a normális eljárás része.
Ismét csak megismétlődik az, amit a Fidesz megannyi más intézkedésénél is láthattunk: nem is az a baj, amit csinálnak, hanem ahogyan.
Kapcsolódó írásunk: Ki mehet korai nyugdíjba a Fidesz szerint?
Nem a cél, a módszer
A rendvédelmi dolgozók nem egyetlen ügy miatt vonultak utcára. Nagy részük nyilvánvalóan a korkedvezményes nyugdíjak eltörlése miatt volt ott. A Véleményvezér üdvözölte ezt a lépést, hiszen ez az ország hosszú távú érdekét szolgálja. Azt az eljárást azonban, ahogyan a kormány a tervét egyszerűen lenyomja az érintettek torkán, elképesztőnek tartjuk. Teljesen elmaradtak az egyeztetések, a megígért tárgyalások: a kormány végig azt éreztette, hogy nem is tekinti partnernek a rendvédelmi szervek érdekvédelmi képviseleteit.
És természetesen a kormánynak még kevesebb erkölcsi alapja maradt a változtatások végigvitelére úgy, hogy a korkedvezményes nyugdíjazás haszonélvezője maga a belügyminiszter is. Pintér Sándor 48 évesen vonult vissza, és a mai napig kapja – miniszteri fizetése mellett – állami nyugdíját. Elég nehéz lehet ezt egy mai fiatal rendőrnek nem úgy értelmezni, hogy „amit nektek szabad volt, nekünk már nem.”
A rendőrök egy jó részét pedig nyilván az ún. semmisségi törvény is a demonstrációra vitte. Itt megint nem kérdéses, hogy 2006 őszén súlyos rendőri brutalitásra került sor, és hogy bizonyos rendőrök a későbbi vallomástételek során összejátszottak egymással, ez pedig igazságtalan ítéleteket eredményezett. Ám a kormány javaslata erre a problémára, miszerint egy politikai aktussal tegyük semmissé az összes bírósági ítéletet, még jobboldali szimpatizánsoknál is kiverte a biztosítékot. A semmisségi törvény ugyanis gyakorlatilag hamisnak vette az összes ítéletet, beleértve az igazságosakat és jogszerűeket is. És persze ezzel az összes akkor intézkedő rendőrt is kollektíven megbélyegezték, vallomásukat automatikusan hamisnak minősítették, holott nyilván nem mindegyik rendőr játszott össze és hazudott vallomásában.
Mondanunk sem kell: a törvény beterjesztése előtt senki nem egyeztetett senkivel, ráadásul úgy szavazták meg, hogy gyakorlatilag minden igazságszolgáltatási szakmai szerv ellenezte. A kormánytöbbség a semmisségi törvénnyel úgy gázolt bele a rendőrök önbecsülésébe, mintha nem tudná, milyen fontos minden egyenruhás szerv működésénél az állomány moráljának a kérdése.
Miért csinálják ezt?
A Fidesz azt tanulta meg az elmúlt húsz évből, hogy ebben az országban azért nem lehetett soha semmit véghez vinni, mert minden elveszik a politikai alkuk, illetve más lobbik és kompromisszumok útvesztőiben. Ez a sommás helyzetfelismerés nagyrészt helyes.
Azonban a Fidesz láthatóan rossz következtetést vont le ebből a helyzetfelismerésből: azt, hogy a döntések előtt a lehetőségét sem szabad megadni az egyeztetéseknek, a különböző szakmai és társadalmi érdekek megjelenítésének. Gyorsan kell dönteni, tárgyalni öngyilkosság, és nem szabad a nyilvánosság vagy a szűkebb szakma előtt vitázni sem. Ezért vezették be mindenféle egyeztetés nélkül, rekordsebességgel a különadókat, ezért nyújtották be a médiatörvényt az államigazgatást kikerülve egyéni indítványként, ezért akarják felmondási oknak venni, ha egy köztisztviselő szakmailag nem osztja a kormány hivatalos véleményét, és ezért nem kérték ki az érintettek véleményét sem a korkedvezményes nyugdíjak megszüntetése előtt.
A kormány azonban téved. Az elmúlt 20 év sikertelenségeihez nem az érintettek meghallgatása, és nem is az egyeztetések vezettek. Abból kimondottan kevés akadt, és ami volt, az is nagyrészt csak „kirakatnak”. A probléma valódi oka, hogy a döntéseket szinte azonnal felülírta valamilyen pártpolitikai vagy gazdasági lobbiérdek. Ennek ellenszere viszont egészen biztosan nem egy még önkényesebb, még zártabb, még kevesebbet egyeztető, még átláthatatlanabb döntéshozatal.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Az utolsó 100 komment: