A láthatatlanok, a meglepetésemberek és a legnagyobb csalódások: hogyan dolgoztak a kormánytagok Semjén Zsolttól Martonyi Jánoson át Matolcsy Györgyig? A Véleményvezér értékel. (Fotó: Hirling Bálint/origo)
Az egy éves Orbán-kormány értékelésének következő részeként a Véleményvezér a kormány tagjait értékeli. Ahelyett azonban, hogy egyenként végigvennénk őket, csak azokat emeljük ki, akik számunkra a legszélsőségesebb teljesítményt nyújtották a kormányon belül. Őket három csoportra bontottuk: akik teljesen eltűntek, akik a legnagyobb pozitív, illetve a legnagyobb negatív meglepetéseket okozták.
Kapcsolódó írásaink:
A kormány első éve: mi jön a rombolás után?
A kormány első éve: senki sincs biztonságban
Igazolatlanok: akiket alig láttunk
Semjén Zsolt: Bölcs és szerencsés döntésnek bizonyult, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesként politikailag láthatatlan portfóliót kapott, hiszen így a lehető legkevésbé tudja blamálni a kormányt. Sőt nemcsak, hogy semmi fontosat nem csinál, de szándékosan rejtegetik. A magyar EU-elnökség hivatalos angol nyelvű oldalán például egyszerűen csak „minister without portfolio”-ként szerepel Semjén, és semelyik kormányzati terület esetében nincs megadva a neve kontaktszemélyként, nehogy egyetlen külföldi is véletlenül eljuthasson hozzá. A hírekbe sem kormányzati munkája, hanem leginkább bizonyos állatok lelövése iránt érzett vágya miatt kerül be olykor.
Réthelyi Miklós: A kormány megalakulásakor olvasóink leginkább róla gondolták úgy, hogy az országos politikában újoncnak számító 71 éves orvosprofesszor majd pozitív meglepetést okozhat. Nos, Réthelyi nem hogy pozitív meglepetést nem okozott, hanem szinte teljesen eltűnt. A mendemondák szerint ráadásul képtelen a humán csúcsminisztérium összefogására és valódi vezetésére, így nem véletlen, hogy éppen az alá tartozó területek váltak a megszorítások és zárolások első számú vesztesévé. Sejtjük, hogy az egyes területekért felelős államtitkárai mit csinálnak jól vagy rosszul, de hogy Réthelyi Miklós mit csinál, azt máig nem tudjuk.
Fazekas Sándor: Sem óriási sikerekről, sem hatalmas botrányokról nem érkeznek hírek a vidékfejlesztési tárca környékéről: Réthelyi Miklós mellett Fazekas Sándor a hírekben a legkevesebbet szereplő miniszter, tárcáját kívülről nézve leginkább a pangás jellemzi. Természetesen figyelembe kell venni, hogy az európai uniós agrárpolitika kérdései valószínűleg eléggé leterhelik a minisztert, a hagyományosan fontos minisztérium körüli csend mégis meglepő. Persze ha az összehasonlítási alap az első Orbán-kormány idején a tárcát irányító Torgyán József, akkor ennek a csendnek akár kifejezetten örülhetünk is.
Dicséretek: a pozitív meglepetések
Szócska Miklós: Ahogy korábban írtunk róla, Szócska Miklós vezetésével végre komoly átalakítások elé néz a magyar egészségügy. Nemcsak az érdeksérelmek miatt jelentkező várható ellenállás és a párton belüli riválisainak fúrása, hanem leginkább az egészségügy drasztikusan csökkenő büdzséje miatt rendkívül nehéz a dolga – vagy inkább lehetetlen a küldetése. Ha mindezek ellenére meg tudja valósítani terveit, egészen biztosan beírja a nevét a magyar politika nagykönyvébe. Punkzenészi múltjából megmaradt lazasága és így például a beszólása a dohányzás betiltását ellenző Harrach Péternek („Harrach Péter vagyok és szenvedélybeteg…”) a második Orbán-kormány legüdébb színfoltjává teszi.
Martonyi János: Bár Martonyi Jánostól eleve jó teljesítményt várt a Véleményvezér, az EU-elnökségtől mégis eléggé tartottunk. Ugyanakkor egyre inkább úgy tűnik, hogy a magyar soros elnökség rendben és zökkenőmentesen ér véget, ez pedig nem kis szó egy uniós ügyekben egyelőre tapasztalatlan, közepes méretű ország diplomáciájától: a csehek például hasonló helyzetben közröhej tárgyai lettek. A magyar Külügyminisztérium, úgy tűnik, sikerrel birkózott meg ezzel a kihívással, ráadásul úgy, hogy alig fél évvel az üzemkezdet előtt kormányváltás történt. Ami kellemetlenségünk volt, az elsősorban a magyar belpolitika számlájára írható, és a kármentést jórészt szintén Martonyiéknak kellett elvégezniük.
Bencsik János: Az egykori tatabányai polgármester, most energiaügyi és klímapolitikai államtitkár talán a legkarakánabb kormánytagnak bizonyult. Ő volt az első és mindmáig az egyetlen, aki nyilvánosan kifejezte felháborodását és elképedését a Lázár-féle színfalak mögötti törvénygyár egyik különösen hajmeresztő kezdeményezése miatt. Sokat elmond a kormányról (mind pozitív, mind negatív értelemben), hogy azóta sem volt példa a „központtal” való hasonló nyílt szembefordulásra. Mert azt nyilván nem kell magyarázni, hogy nem ugyanaz Hoffmann Rózsával konfliktust vállalni, mint Lázár Jánossal és a mögötte állókkal.
Bukások: akikben a legnagyobbat csalódtunk
Matolcsy György: Valószínűleg ő az a kormánytag, akinek a viselt dolgaival a Véleményvezér a legtöbbet foglalkozott, és akit a legtöbbet kritizáltunk. Ennek oka pedig az volt, hogy a kormány megalakulásakor az ő kinevezését jó döntésnek tartottuk és sokat vártunk tőle, de óriásit kellett csalódnunk. Matolcsy György szinte minden területen súlyos hiányosságokról tett tanúbizonyságot: realitásérzékétől intellektuális függetlenségén és vezetői képességein át kommunikációjáig. Tragikus teljesítménye az egész kormány számára óriási csapás, hiszen a második Orbán-kormány politikai sikere elsősorban a Matolcsy által megálmodott, soha nem látott mértékű gazdasági növekedéstől és munkahelyteremtéstől függ.
Pintér Sándor: Tavaly megdöbbenéssel fogadtuk Pintér belügyminiszteri kinevezését, de más okból kellett csalódnunk benne: az elmúlt hónapokban ugyanis kétségtelenül meglévő pozitív tulajdonságai, lényeglátása és tettrekészsége kérdőjeleződtek meg. Bár a vörösiszap-katasztrófa vagy a West Balkan-ügy idején a belügyminiszter és a rendőrség gyorsan és látványosan reagált, a „két hét alatt rendet teszünk” ígérete finoman szólva nem teljesült. Ennek leglehangolóbb példája kétségtelenül a gyöngyöspatai konfliktus eszkalálódása volt. Mégsem ez ártott a legtöbbet Pintér megítélésének, hanem az, hogy a kormány ellen forduló rendvédelmi dolgozók szemében teljesen megbukott: legendás tekintélye, úgy tűnik, már a múlté.
Lázár János: Jól tudjuk, hogy Lázár János nem kormánytag, mégis, minisztereket megszégyenítő befolyása van a kormány politikájára. Sőt, mintha egyenesen első számú miniszterelnök-helyettes lenne: a legfontosabb törvényeket rendre nem a kormány, hanem Fidesz-képviselők nyújtják be, az ő tényleges főnökük pedig Lázár. A probléma éppen azzal van, hogy ez a fiatal, tehetséges és nagy ígéretnek számító politikus az elmúlt egy évben személyesen is a legborzasztóbb törvényekhez adta a nevét, az Alkotmánybíróság jogkörének a korlátozásától a 98%-os különadóig. Lázár lett a Fidesz ügyeletes bulldogja, szerepében pedig ugyanolyan ellenszenves, mint akármelyik pártban lévő elődei.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.