Ha a kormányfő nem ragaszkodott volna annyira az egykulcsos adóhoz, a most bejelentett 600 milliárdos megszorításra semmi szükség nem lenne. Sőt 200 milliárd még a zsebünkben is cincogna. (Fotó: MTI)

A kormány immár a harmadik vagy negyedik megszorítócsomagját jelenti be azóta, hogy 2010 őszén Matolcsy György még 7%-os gazdasági növekedést vizionált 2014-re. Ez a mostani csomag pedig tényleg fájni fog, mert szinte mindenkit érint.

Mégis, a Fidesz megmaradt támogatói jól teszik, ha rögzítik magukban: erre a csomagra az égvilágon semmi szükség nem volna, ha Orbán Viktor nem hinne szinte vallásosan az egykulcsos adó üdvözítő erejében.

Ajánlott írásunk: Nincs több sunnyogás, Orbán és Matolcsy beint

Sarcok és megszorítás

A Széll Kálmán-terv 2.0 nevet viselő intézkedéstervezet sokban hasonlít az egyes verzióra. Akárcsak elődje, retorikailag ez a terv is elsősorban a kiadáscsökkentést hangsúlyozza, miközben azok megvalósíthatóságával kapcsolatban változatlanul nem sok kapaszkodót nyújt. A csomag valódi erejét így az újabb sarcok bevezetése adja, jelen esetben főként a tranzakciós- és telefonadó, továbbá a már egyszer beharangozott, de végül meg nem valósult e-útdíj.

Ami a kiadási tételeket illeti, fogalmunk sincs például, miként lehetne még 40 milliárdot spórolni a gyógyszerkasszán. Az a gyanúnk, Szócska Miklós államtitkár elkövette a legnagyobb hibát, amit egy bürokrata elkövethet: hozta a korábbi költségcsökkentési tervekben előírt számokat, és ezáltal szándéka ellenére felbíztatta főnökét, hogy szorítson még tovább a satun.

Az államigazgatásból lefaragni szándékozott 45 milliárd forint forrása hasonlóan bizonytalan. Igencsak kétséges, hogy ez az összeg a rendszer működésének komoly minőségi sérülése nélkül valóban behajtható lenne. Az önkormányzati funkciók átalakításából származó megtakarításokra vonatkozó becslések esetében pedig nincs igazán mihez viszonyítanunk, így csak remélni tudjuk, hogy nem a szokásos Matolcsy-módszerrel dolgoztak a tervezők.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Minőségromlás és megálló fejlődés

Azonban még ha minden, a megtakarítandó összegekre vonatkozó előrejelzés pontosnak is bizonyul, annak sem örülhetünk igazán. Senkinek ne legyen ugyanis kétsége, hogy a kiadási oldal vágásai sajnos nem hatékonyságjavulásból, hanem egyszerűen minőségromlásból, illetve ellátandó feladatok el nem látásból származó megtakarítások lesznek.

A bevételi oldal alakulása lényegesen egyértelműbb: bár az útdíj kivételével számszakilag megalapozottabbnak tűnik, mint a kiadási oldalra vonatkozó számok, az új sarcok azonban a magyar gazdaság hosszú távú fejlődése szempontjából sokszorosan károsabbnak fognak bizonyulni. A banki tranzakciós adó igazi rémálom, mely rengeteget fog ártani a gazdaság működése szempontjából oly fontos pénzügyi közvetítőrendszernek.

Összességében a Széll Kálmán-terv 2.0 nagyon jelentős terheket tesz a magyar társadalomra, miközben az ország fejlődése szempontjából kontraproduktív hatású cselekvésre ösztönzi a gazdasági szereplőket.

Olvasd el ezt is: Telefonadó: a velünk élő elmúltnyolcév

Egy mánia miatt van minden

Mindez viszont már nem az „elmúltnyolcév" bűne. A bejelentett intézkedésekből remélt 600 milliárdnyi megtakarítás ugyanis csak mintegy háromnegyede annak az összegnek, amit a költségvetés az úgynevezett egykulcsos adó bevezetésével elveszített. Magyarul: ha Orbán Viktor minden jótanács ellenére nem ragaszkodott volna annyira az egykulcsos adó bevezetéséhez, akkor most az egész Széll Kálmán 2.0 teljes egészében megúszható lenne.

Sőt mintegy 200 milliárd forint még a zsebünkben is cincogna.

Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!

Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.