Most már helyénvaló feltenni a költői kérdést: Orbán Viktor vajon jobban szereti a plagizáló típusú munkatársakat, mint az önálló gondolattal rendelkezőket? (Fotó: Pályi Zsófia/origo)

Egyre több a kérdőjel Orbán Viktor személyzeti politikája körül és nem csak Matolcsy György miatt. Reflektorfénybe került például a Schmitt-Semjén sorozat, amelyikben bár nem tudjuk, hogy ki lesz a következő, de sejtjük, hogy jelölt bizony több is akad. Az újabb fideszes plágiumbotrány tanulsága nem az, hogy a plágium egykor valóban bevett gyakorlat lehetett. Hanem inkább az, hogy Orbán Viktor valamiért különösen kedveli az olyan embereket, akiknél az ilyesmi húsz évvel ezelőtt simán belefért.

Ajánlott írásunk: Matolcsy úr, mondjon le!

Ez valami más

A Semjén Zsoltot érő plágiumvád nagyon szoros párhuzamot mutat Karl-Theodor zu Guttenberg korábbi német honvédelmi miniszterével. Szemben ugyanis Schmitt Pállal, aki általános iskolásokat megszégyenítő módon szinte szóról-szóra másolt tíz és tíz oldalakat, a hvg.hu cikke szerint ebben az esetben nem erről, hanem a plágium klasszikus változatának a gyanújáról van szó. Magyarul: ahelyett, hogy valaki eredeti gondolatokat írna le, mások munkáját ülteti át hol eltérő szavakkal, hol bizonyos kifejezések felcserélésével, hol a mondatok sorrendjének megváltoztatásával a saját dolgozatába. Nem kell ahhoz akadémiai szakértőnek lenni, hogy nyilvánvaló legyen, ez nem önálló produktum, hanem valami más.

Forrás: hvg.hu

Annak idején az egykori német honvédelmi miniszter esetében – Semjén Zsolthoz hasonlóan – fel sem merült, hogy az egész anyagot az elejétől a végéig egyszerűen csak másolta volna valakitől vagy valakiktől. Pusztán az derült ki, hogy dolgozatának körülbelül egyharmadában saját szavaival bár, de az eredetire hajazó mondat- és bekezdésszerkezetet alkalmazva ismertette mások munkáit. Ilyenkor az ember nem azért nem tesz idézőjelet, mert az fárasztó vagy mert nem hallott róla, hogy ilyet egyáltalán kellene csinálni. Hanem azért, mert a rengeteg idézőjel használata egyértelművé tenné, hogy az értekezés bizony nem önálló és nem eredeti teljesítmény, tehát az adott fokozatot sem lehetne vele megszerezni.

Az, hogy a hvg.hu tegnap napvilágra hozott további információi szerint Semjén Zsoltnak gyakorlatilag ugyanezzel a munkával egy másik fokozatot is sikerült bezsákolnia, csupán hab a tortán.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Hogyan juthattak ilyen magasra?

Semjén Zsolt ügyében pedig már ismét hallani lehet azt, amit Schmitt esetében csak a legjobban fizetettek mertek leírni, miszerint az ilyen típusú értekezések írása valamifajta bevett gyakorlat lett volna egykor (sőt, hogy még mindig az) Magyarországon. Ez a védekezés minket erőteljesen az MSZP '90-es évekbeli „de hát mindenki bűnös volt" érvelésére emlékeztet. Szerintünk sokkal valószínűbb, hogy miként az előző rendszerben sem volt mindenki bűnös, úgy plagizálni is leginkább csak a csalók plagizáltak.

A kérdés inkább az, hogy ezek az emberek hogyan jutottak ilyen magasra a magyar politikában. Nem tűnik a valóságtól elrugaszkodottnak az a feltételezés, hogy a magyar politikai életben a szabályok megkerülésének képessége, a stiklikre való nyitottság, valamint a lebukáskor való rezzenéstelen hazudozás az előrejutást nagyban segítő tulajdonságok.

Olvasd el ezt is: Bajnainak is csúnyán betett az LMP

Orbán emberei

Könnyen lehet, hogy ez a probléma nem súlyosabb a kormány környékén, mint mondjuk az MSZP-ben. Ettől függetlenül igaz az is, hogy egy főnök felelős az embereiért, különösen akkor, ha már egyszer tudvalevőleg személyesen ő választotta ki őket. Márpedig Schmitt Pált bizony Orbán Viktor emelte köztársasági elnökké – talán emlékszünk még Kövér László határozott tiltakozására. De afelől sem lehet kétségünk, hogy Semjén Zsolt KDNP-beli pozíciója bizony tarthatatlan lenne Orbán Viktor ellenkezése esetén. És akkor még finoman fogalmaztunk.

Bár a jelenség valószínűleg nem egyedülálló a magyar politikában, Orbán Viktor miniszterelnöki pozícióban van, a többi potenciálisan hasonló helyzetben lévő, vagyis magát hasonló figurákkal körülvevő „főnök" viszont nem. Ezért aztán a plágiumügyek immár sorozata kapcsán helyénvaló feltenni a költői kérdést: Orbán Viktor vajon jobban szereti a plagizáló típusú munkatársakat, mint az önálló gondolattal rendelkezőket?