Aki elveszíti a tanárok támogatását, sőt ellenségévé teszi őket, elveszítheti a szülőket, sőt a nagyszülőket és a fiatalokat is. A tanárok ugyanis meghatározó véleményformálói a társadalomnak, a kisgyerekes családok számára pedig nincs fontosabb gyermekük boldogulásánál. (Fotó: MTI)
Az oktatáspolitika elmúlt hónapjai botrányok sorozata. A 2012-es évet úgy fejezte be a kormány, hogy gyakorlatilag a felsőoktatás összes szereplője ellene fordult. 2013 eleje azonban, ha lehet, egy még súlyosabb problémát hozott: az iskolák államosításáról kiderült, hogy valóban akkora káoszba taszítja a közoktatást, mint amekkorára a terület szakértői már jó előre figyelmeztettek – természetesen hiába. Hoffmann Rózsa és a nevével fémjelzett változások nagyon sokba kerülnek a Fidesznek.
Előző írásunk a témában: Az Orbán-kormány és a központosítási mánia
Hitelesség és talpraesettség
Január elsejétől egy újabb terület került államosításra: a közoktatási intézmények a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ központosított irányítása alá kerültek. Mindez a jelenlegi kormánytól megszokott előkészítetlenséggel történt. Egyes helyeken a KLIK-nek még a működéséhez szükséges felszerelések sem álltak a rendelkezésére, így azokat a környező iskolákból rekvirálták. Van, ahol a tanárok késve kapják meg fizetésüket – másutt időben, csak éppen a törvényben előírtnál jóval alacsonyabb összeget. Megint másutt pedig egy egyszerű iskolai rendezvényt sem lehet megtartani, mert mindennek a beszerzéséhez és jóváhagyásához annak a KLIK-nek az engedélyére lenne szükség, mely még fel sem állt rendesen.
De az oktatást nem csupán az előkészítetlen államosítás sújtja. Ha már tényleges segítséget nem képes nyújtani, az oktatáspolitikai vezetésnek valahogyan meg kellene nyugtatnia a tanárokat, a szülőket és a gyerekeket, hogy a nehézségek átmenetiek és már gőzerővel dolgoznak a megoldáson, éreztetve velük, hogy a kormány mellettük áll. Ehhez azonban első körben a hibákat és nehézségeket lenne muszáj elismerni és azokat meg is kellene tudni magyarázni (Hoffmann Rózsa nemrég sikertörténetnek nevezte az iskolák államosítását), majd gesztusokat tenni és bocsánatot kérni a történtekért. Most lenne tehát nagy szükség az oktatáspolitika vezetőjének személyes hitelességére és talpraesettségére.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
Hoffmann alkalmatlan
Hoffmann Rózsa azonban teljesen alkalmatlan rá, hogy az oktatásban érdekelt bármely csoport bizalmát elnyerje, sőt az elmúlt hetek is csak azt bizonyították, hogy nem véletlenül a kormány egyik megbízhatóan legnépszerűtlenebb tagja. Az oktatási államtitkár akárhol akármilyen ügyben szólal is meg, biztosra vehető, hogy ötletével vagy stílusával legalább egy szakmai vagy társadalmi csoportot magára haragít.
De az oktatás szereplői ezt talán még mind el is néznék neki, ha emellett legalább azt éreznék, hogy az oktatást a kormány kiemelt területként kezeli, az államtitkár pedig hatékonyan tudja érvényesíteni területe érdekeit. Láthatóan ennek éppen az ellenkezője igaz. Hoffmann Rózsa alatt vezették be a tandíjat és vontak ki elképesztő mennyiségű pénzt az oktatási rendszerből. Több pénzt ígért a tanároknak, ehelyett az életpálya-modell eredetileg ütemezett bevezetése vált a megszorítások egyik fő áldozatává, hogy aztán most a pedagógusok sok helyütt még a nekik eddig rendesen járó bérüket se kapják meg.
Nem véletlen, hogy a Fideszen belül a kezdetek óta számos ellenfele van az államtitkárnak, aki tehát nem csak a közvélemény és a szakma, hanem saját politikai oldala támogatását sem bírja (legutóbb például a Képzőművészeti Egyetem ügyében Lázár János megalázó módon egyszerűen átnyúlt a feje felett és helyette intézkedett). Az ezerszer visszadobott oktatási törvényektől a tandíjon át az iskolák államosításáig – és akkor a nyelvoktatással kapcsolatos ámokfutást még nem is említettük – Hoffmann Rózsa gyakorlatilag minden hitelességét felmorzsolta. Természetesen az oktatás átalakításának nagy része nem az ő fejéből pattant ki, ám annak szörnyű megvalósítása és növekvő elutasítottsága az ő gyengének bizonyuló vezetői-menedzseri és kommunikációs képességeinek is nagyban köszönhető.
Olvasd el ezt is: A plebejus kormány és az elit
Sokat veszíthetnek
A Fidesz azt nem méri fel igazán, hogy az oktatáspolitika egy olyan kérdés, mely közel sem csak a tanárokról szól. Az a kormány, amelyik elveszíti a tanárok támogatását, sőt kifejezetten ellenségévé teszi őket, könnyen elveszítheti a szülőket, sőt a nagyszülőket és a fiatalok generációját is. A tanárok ugyanis már csak pozíciójuknál fogva is meghatározó véleményformálói a társadalomnak, a kisgyerekes családok számára pedig nincs fontosabb gyermekük boldogulásánál. Az alap- és középfokú oktatás pedig jóval többeket érint, mint a felsőoktatás: tavaly a Fidesz megtapasztalhatta, milyen ereje van az egyetemisták és főiskolások haragjának, igen veszélyes ugyanezt megkockáztatni a közoktatásban is.
Hoffmann Rózsa a Fidesz-KDNP oktatáspolitikai csődjének a szimbólumává vált, pozícióban maradása és a nevéhez fűződő botrányos intézkedések és állapotok éppen ezért nagyon költségesek a kormánynak.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.