Vona ott támadja a Fideszt, ahol az a legjobban fáj: mert az elmúlt két évtizedben a Fidesz valóban része lett a magyar posztkommunista valóságnak.
(Fotó: fidesz.hu)
Vona Gábor tollat ragadott és levelet írt Orbán Viktornak. A levél apropója a támadássorozat, amit a Fidesz és holdudvara az elmúlt hetekben indított a Jobbik ellen. A levél kíméletlen: ott támadja a Fideszt, ahol az a legjobban fáj.
Vona nem egy Arany János. A levél nincs igazán jól megírva, nem nélkülözi a szokásos zöldségeket sem, mégis nagyon jól rátapint a Fidesz legnagyobb hibájára: az elmúlt húsz évért viselt felelősség kérdésére.
Mára egyfajta közmegegyezés, hogy a magyar rendszerváltás egy csőd. A negyven év bűnei büntetlenül maradtak, a volt kommunista elit könnyedén átmentette hatalmát, privatizáció címszó alatt elherdálták a nemzeti vagyont, az ország eladósodottsága pedig egyre csak nőtt. És akkor még nem beszéltünk bűnözésről, kultúráról, oktatásról.
Szépreményű országból a régió lúzerei lettünk. A kérdés az, mi a felelőssége mindebben a Fidesznek.
Staus Quo
A válasz nem egyszerű.
Az elmúlt húsz évben ugyanis a Fidesz saját hatalmáért és fennmaradásáért számos kompromisszumot megkötött. Ezek közt volt nem egy, ami a posztkommunista viszonyok továbbélését segítette elő. Ilyen az igazi, a kommunista rendszer bűnöseinek megismerését lehetővé tevő ügynöktörvény hiánya, de ilyen a jól ismert médiatörvény is.
És nem mehetünk el azon esetek mellett sem, amikor a Fidesz – főleg anyagi megfontolásokból – kiegyezett az MSZP-vel (lásd legutóbb a Margit-híd felújítását és a rádióadók ügyét).
Vona ezeket a mutyikat kéri számon a Fideszen, melyek szerinte megakadályozzák a valódi rendszerváltást.
Az az igazság, hogy az elmúlt két évtizedben a Fidesz „beépült”, valóban része lett a magyar posztkommunista valóságnak. Ezt a valóságot, a status quo-t a párt sosem kérdőjelezte meg nyíltan. Csak egyszer, az őszödi beszédet követően kezdték ki néhány hónapra, azonban amint látták, hogy a kemény hangvételű utcai politizálás nem vezet előrehozott választásokhoz, a fideszesek visszatértek a Parlamentbe.
Az érem másik oldala
Aki azonban itt élt az elmúlt húsz évben, az nagyon jól tudja, hogy egy forradalmi változásnak soha még csak esélye sem lett volna.
A kilencvenes években ugyanis a magyar választók döntő többségét még olyan emberek alkották, amilyeneket ma már csak az MSZP utolsó bástyájának számító 50 év feletti budapestiek közt találunk. Az ország demokratikus berendezkedéséből fakadóan a Fidesznek ezekhez az adottságokhoz kellett alkalmazkodnia, ha az MSZP kormányképes alternatívája akart lenni.
Sikereit éppúgy ennek az idomulásnak köszönheti a Fidesz, mint támadhatóságát.
2010-re viszont megérett a magyar társadalomban a rendszerváltás gondolata, a posztkommunizmussal nyíltan szakítani akarók száma elérte a kritikus tömeget.
Hogy tud-e a Fidesz ehhez az új helyzethez is alkalmazkodni, vagy pedig mint a félmúlt leginkább életképes képződménye él tovább és hosszabbítja meg a poszkommunizmust Magyarországon, azt a jövő el fogja dönteni.
>> OBAMA KEZD GYURCSÁNYOSODNI - pénteki vezérvéleményünk
>> AZ MDF NAGYON CSÚNYÁN ELTAKTIKÁZTA MAGÁT - csütörtöki vezérvéleményünk
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.