"Oszlassunk el egy tévhitet! Az állam méretének, a közszolgálati béreknek a csökkentése nem a minisztériumi, önkormányzati 'léhűtők' ügye. Hanem a tanároké, orvosoké, rendőröké stb. A fűnyíró itt nem megy."

Vendégszerzőnk, Holtzer Péter írása

A Véleményvezér blog Különvélemény néven új rovatot indít, melyben eseti jelleggel vendégszerzőktől jelennek meg írások. Csakis olyanok, melyek megítélésünk szerint felülmúlják blogunk színvonalát.

Megszületett a nagy mű, még ha szemlátomást fejvesztett kapkodásban, nyomás alatt, és a B-tervet előhúzva is. Homlokterében elsősorban adóváltozások állnak, az elmúlt jónéhány évben számos elemző által jelzett helyes irányokban elindulva, még ha a nagyságrend nem is akkora, legalábbis most elsőre, a 2010-es realitások keretei között. Egyes intézkedések hatékonyságáról, foglalkoztatásra és növekedésre kifejtett hatásáról persze lehet vitatkozni (pl. társasági adó vs. járulékteher csökkentése), és bizonyára fognak is sokat. És persze, ha nem is csontvázak, de bombák maradtak számosan, pl. a közlekedési nagyvállalatok konszolidációja most nem fért bele, pedig ezeket sem lehet halogatni sokáig, mert egy hatalmas pénznyelő az egész.

Az első „örömtüzek” után azonban a kétségek két fő ponton jelentkezhetnek, amelyek összefüggenek, és arra mutatnak rá, hogy ez eddig a "feltétlenül szükséges, de távolról sem elégséges"-kategória. Az első az, hogy a munkahelyteremtés legelső lépéseit imígyen az adórendszerben megtevő kormány valójában hogyan fogja a megvalósulást segíteni, hogyan lesz egymillió új munkahely. Az állam kiszorító hatásának egyidejű mérséklése (a közszféra méretének csökkentése) elméletileg ezen szintén segíthet, hiszen akár jól képzett szakemberek is szabadulhatnak fel a beruházások számára, de ez sem megy magától. Merjük remélni, hogy a közigazgatás racionalizálása menni fog, és hogy legalább ott vannak már megvalósításra váró, jól átgondolt lépések. Ez nagyon sokat fog jelenteni.

Oszlassunk azonban el egy tévhitet! Az állam méretének, a közszolgálati béreknek a csökkentése nem a minisztériumi, önkormányzati „léhűtők” ügye. Hanem a tanároké, orvosoké, rendőröké stb. A fűnyíró itt nem megy. Közoktatásunk és egészségügyünk romokban, amiből nem feltétlenül az következik, hogy többet kell rá költeni. De hogy alapjaiban kell máshogy működnie, az biztos – és ehhez kell rendelni az újszerű költségvetést, az is tuti.

Kicsit félő, hogy ismét előreszaladunk a vágással, miközben talán ezek a politikák sincsenek még száz százalékig kidolgozva. Hogy mitől is képzünk a jövőben kevesebb funkcionális analfabétát és több alkalmazható, képzett munkaerőt, vagy hogy mi lesz a falusi kisiskolákkal. Továbbá, hogy mitől nem dől össze a megyei kórház, milyen eséllyel éli túl a beteg a magyar egészségüggyel való konfrontációt, valamint mi állítja meg az orvosok elvándorlását és a jobbmódú polgárok menekülését a privát szolgáltatókhoz.

Csendben jelzem, hogy a nagy bejelentésekkel egy napon arról is döntött az Országgyűlés, hogy csökken az önkormányzati képviselők száma. Aminek számos üzenete van, például az is, hogy – egyelőre – nem esik szó a valódi önkormányzati reformról, a testületek számának masszív csökkentéséről, az egész rendszer átszervezéséről, racionalizálásáról és kontrollálásáról. Ez nemcsak azért létkérdés, mert ez a valódi költségcsökkentés (és nem a képviselők számának kurtítása a nagyobb településeken), és mert az önkormányzati rendszer ma a korrupció egyik melegágya. Hanem éppen azért, mert mind a közoktatás, mind az egészségügy működtetése ma nem kis mértékben az önkormányzatok kezében van, és a kétharmad megszerzése éppen ehhez volt igazán fontos. Nem azt mondom, hogy ezt egy hét alatt kellett és lehetett volna összecsapni, hanem azt, hogy ez még hátravan, nélküle szinte semmi nem fog menni, és nagyon át kell gondolni minden egyes változtatás következményeit.

A megvalósulás körüli kételyek másik fele azzal kapcsolatos, ami a veszteseket érinti. Joggal értékelik úgy a bejelentéseket, hogy ez egy valódi jobbos politika (néhány populista, néhol már balos beütéssel, a nép nagyobb örömére). Ez a megközelítés azon alapul, hogy az „ingyenélők” azért nem dolgoznak, mert nincs kedvük, mert jól élnek segélyekből, nem adóznak. Tőlük az új rendszer elvesz, és nem ad semmit cserébe. Pontosabban, a politikaformálók szerint ad: több munkalehetőséget, tessék kihasználni!

Ez bizonyos mértékig így is van, de a kép messze nem ilyen idilli. Sokszor leírtuk, hogy az akarat és a képesség, a „will” és a „skill” egyaránt tényező. Motivációval és büntetéssel be lehet vonni csoportokat, ugyanakkor a képzetlenség nehezen kezelhető. Az elmúlt húsz év (és az azt megelőző idők) társadalom-, oktatási, szociál- és egyéb politikái is hibásak abban, hogy a legremekebb adórendszer mellett is fenn fognak maradni súlyos támogatási, segélyezési problémák és költségvetési terhek. Csak remélhető, hogy ezzel is reálisan számolnak a költségvetés tervezői. Persze, ilyenkor mindig lehet közmunkáról, a képzetlen tömegeket mozgósító, társadalmi hasznosságú „nagy projektekről” beszélni (pl. gátak rendbetétele, csatornázás), de ezek nem csodaszerek, viszont tudnak nagyon hatékonytalanok lenni.

Tehát a szakpolitikák másik fő csapásiránya egy jobboldali kormány esetében is a leszakadók felzárkóztatása. Ismét a közoktatás az első, amely nem holnapra hozza meg gyümölcsét, de holnapután már nem lehetünk nélküle versenyképesek és nincs nemzeti együttműködés sem a hiányában. Továbbá, a legfontosabb, és nem hangsúlyozható elégszer: ha az új kormány sem képes koherens cigánypolitikával előállni és azt elkezdeni megvalósítani (oktatás, szociálpolitika, foglalkoztatás, egészségügy – soroljam?), akkor csak magának ássa még mélyebbre a vermet.

A kritikus hozzászólások élét elveendő: ez nem az a vélemény, amely a kormány működésének második hetében a megvalósult szakpolitikák hiányát reklamálja. Bár persze egy kerekebb országban nem lenne lehetetlen, hogy ebben a fázisban már nagyjából tudjuk, mégis mit tervez tenni a kormány az egyes szakterületeken. Azt azonban fontosnak tartottam jelezni, hogy a valódi folyamatok és a siker ezeken fognak múlni, nem a most bejelentett lépéseken egymagukban.

Hajrá szakpolitikusok, hajrá Mari néni!

Holtzer Péter

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!