A volt miniszterelnök megkerülhetetlen tényező a párttagság körében, azon kívül viszont teljesen elfogadhatatlan. Az MSZP törököt fogott Gyurcsánnyal.
(Fotó: szegedma.hu)

Ajánlott írásunk: Kibaszott jó röpirat a modern baloldalról

Mintha mi sem történt volna

Emlékszünk? A választási vereség után Lendvai Ildikó bejelentette, hogy lemond a pártelnökségről, és a következő kongresszusig vezeti csak a szocialistákat. Június elején az MSZP kongresszust tartott, de még mindig Lendvai áll a párt élén. Júliusban megint kongresszus lesz, és most azt mondják, hogy majd akkor választanak új elnököt.

A szocialisták nagyon ráérnek.

Közben úgy hírlik, a főpolgármester-jelölt Horváth Csaba pozíciója is inog. Hihetetlen, de a párt most akar nekilátni szövetségeseket, és egy általuk is támogatható, esélyesebb jelöltet keresni. (A Véleményvezér halkan jelezné: majd' két hónap telt el a választások óta!)

Úgy tűnik, teljes a bénultság az MSZP-ben.

A Gyurcsány-dilemma

A bénultság oka nem a választási vereség, a bénultság nem 2010. április 11-én kezdődött. Hanem egy évvel korábban, 2009. április 14-én, Gyurcsány Ferenc lemondásával. Az MSZP azóta sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja Gyurcsányt.

Lenyelni, azaz elfogadni és a párt élére állítani őt: lehetetlen. Lehetetlen, mert miniszterelnökként és pártelnökként vitathatatlanul megbukott. Az őszödi beszéd, az egészségügyi reformnak nevezett káosz, a katasztrofális gazdaságpolitika vagy éppen a Hagyó-féle garázdálkodás legalábbis megtűrése olyan hibák, amelyek egymagukban is elegendőek lettek volna egy rendes választási vereséghez.

Kiköpni, vagyis túllépni rajta mégsem lehet. A volt miniszterelnök ugyanis energikusabb, okosabb és meggyőzőbb, mint pártbeli ellenlábasai. De ami a legfontosabb: ő az, aki ösztönösen érzi, hogy mit akar, hogy hogyan is gondolkozik az MSZP törzsbázisa. Mert „Katus” fia nagyon mélyről jön: ugyanabban a közegben szocializálódott, ugyanabból a világból való, mint ők. Gyurcsány az, aki beszéli az ő nyelvüket.

Ráadásul bárki is lesz majd az MSZP új, formális vezetője, mindvégig Gyurcsány árnyékában és a párt gyurcsányi örökségének terhét cipelve kell dolgoznia. A volt miniszterelnök jelenléte és tekintélye folyamatosan meg fogja kérdőjelezni az új pártvezetés legitimációját, amint ezt az elmúlt egy évben is láthattuk.

Érdemes például összevetni Gyurcsány Röpirat a baloldalhoz, az MSZP-hez, illetve Mesterházy Attila Házidolgozat (!) című vitairatainak fogadtatását. Mindkettő célja a választási vereség értelmezése és egy vízió felvázolása volt – ám miközben előbbi hír lett mindenhol és napokig tematizálta a baloldali sajtót, utóbbit alig vette észre valaki.

Az MSZP stratégiai válsága

A Gyurcsány-dilemma valójában az MSZP stratégiai válságának megnyilvánulása. Nem tudják ugyanis eldönteni, hogy az MSZP-nek kiket kell elsősorban megszólítania: a mellettük tűzön-vízen át kitartó hagyományos bázist és a párttagokat, vagy a lehetséges jövőbeli, új szavazókat? Ez pedig azért nagy kérdés, mert e két csoport között ma már áthidalhatatlan szakadék húzódik.

Horn Gyulának könnyű dolga volt: akkor még a párttagok gondolkodása hitelesen képezte le a magyar társadalom egy meghatározó részének gondolkodását. Aki a párttagokhoz tudott szólni, az szólni tudott a szavazókhoz is. Így aztán az MSZP-ben 1990 után logikusan élhetett tovább az MSZMP régi törvénye: a vezetőnek elsősorban a párton belül kell erősnek lenni, a többi jön magától.

A volt miniszterelnök most megkerülhetetlen tényező a párttagság körében, azon kívül viszont teljesen elfogadhatatlan. Ahogy a rendszerváltozás után nem lehetett Grósz Károllyal vagy Berecz Jánossal folytatni, úgy most Gyurcsány Ferenccel is nagyon nehéz lenne. Azonban Grósszal és Bereczcel ellentétben, ha Gyurcsánnyal szakítana, azzal önmagát adná fel, önmagával fordulna szembe a párt.

Az MSZP, úgy látszik, törököt fogott Gyurcsánnyal.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!