Húsz év óta először nincs ilyen személy. Schiffer, Mesterházy és Vona alkalmatlan. Esetleg Botka László, Gyurcsány Ferenc vagy Morvai Krisztina?

Az ellenzék vezérének lenni egy igen fontos politikai szerep. Ő az a figura, aki státuszánál fogva elegendő súlyt biztosít a kormányzattal szembeni kritikáknak, és megszemélyesíti az alternatív politikai elképzeléseket. A sajtónak és a választóknak szükségük van egy ilyen személyre mint orientációs pontra. A maga idejében ilyen volt Pető Iván, Orbán Viktor, Horn Gyula, majd megint Orbán Viktor, aztán Kovács László, majd megint Orbán Viktor.

Most azonban, talán húsz év óta először, nincs ilyen személy.

Miért nincs vezére az ellenzéknek?

Nincs, mert a vezető pozíciókban lévők közül egyelőre senki nem alkalmas erre a szerepre. Ez az „alkalmasság” természetesen nehezen megragadható. A Véleményvezér szerint elsősorban személyes hitelességre, a hozzáértés aurájára, valamint karizmára vagy meggyőző verbális képességekre van szüksége annak, aki erre a szerepre aspirál. Természetesen soha senki nem volt és nem is lesz, aki mindhárom kritériumnak maximálisan megfelelne. A cél azonban nem is ez, hanem, hogy a potenciális mai és holnapi ellenzéki szavazók számára legalább elfogadható módon rendelkezzen ezekkel a tulajdonságokkal.

A parlamenti választások után az ellenzéki pártok mind megtalálták a maguk vezetőjét. Azonban sem Mesterházy, sem Schiffer, sem Vona fellépése láthatóan nem eléggé átütő ahhoz, hogy kellemetlen pillanatokat tudjon okozni a kormánynak. Arról nem is beszélve, hogy egyikük sem képes magáról elhitetni, hogy adott esetben át tudná venni Orbán Viktor hivatalát. Hiányzik belőlük a fentebb felsorolt három tulajdonság (hitelesség, hozzáértés, karizma) valamelyike, aminek a hiányában nem képesek valódi vezetőként fellépni. Vona Gáborról kevesen hiszik el, hogy bármihez is értene, Schiffer András egyelőre kifejezetten karizmahiányosnak tűnik, Mesterházy Attilában pedig a három tulajdonság egyikét sem látjuk.

Az ellenzéknek tehát nincs vezére. Nem azért, mert a három ellenzéki párt elsőszámú vezetői még esetleg egymással mérkőznének ezért a szerepét – hanem, mert egyikük sem képes megmérkőzni érte. Ez a helyzet pedig megnyitja az utat az új jelentkezők előtt, akikből ezen a héten hárman is egyértelművé tették ambícióikat. Leginkább a baloldalon túl nagy a kabát a jelenlegi hivatalos főnökre, ezért nem meglepő, hogy ott már most tolonganak a kihívók: Gyurcsány Ferenc, Szili Katalin és Botka László.

Kihívók a régiek közül

Gyurcsányról már megírtuk, hogy sosem fogja feladni, amíg akár egy ember is akad, aki hallgat rá. Így új szervezkedésein, platformalapításán (Demokratikus Koalíció) nem igazán lepődtünk meg. Azon viszont igen, hogy a magyar politika kétségtelenül leghiteltelenebb szereplője miért nem képes észrevenni, hogy politikai ambícióinak megvalósításához a legjobb esetben is egy jó időre el kellene tűnnie a magyar közéletből.

Botka László és az MSZP-ből kilépő Szili Katalin ellenben azon kevés szocialisták közé tartoznak, akik – mivel szükségből, megfontolásból vagy meggyőződésből kimaradtak az előző évek pártvezetéséből – nem küszködnek hitelességi problémákkal (persze ez Szilire kevésbé igaz, mint Botkára). Kettejük közül Botka az, akinek valóban lehetnek reményei. Hiszen miközben Szili esetében sem a hozzáértés aurájáról, sem karizmáról nem igazán beszélhetünk, Botka mégiscsak tudhat valamit, ha egyszer MSZP-s jelöltként újraválasztották Szeged polgármesterének. Arról nem is beszélve, hogy korábban komolyan vízilabdázott, ami pedig mifelénk a „rendes magyar ember” szinonimája. Ha valakiben bízhatnak a szocialisták, az tényleg ő.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az MSZP múltja, belső hatalmi játékai és törzsszavazóinak igényei olyan ballasztot jelentenek, amik bárkit képesek lehúzni.

Kihívók az újak közül

A Jobbikban eddig okosan a háttérbe vonult a párt „csodafegyvere”, Morvai Krisztina. Morvai nyilvánvalóan karizmatikus, sok ember számára a hozzáértés benyomását keltő figura, akinek a hitelességét nagyban erősíti, hogy csak a párt felfutása idején volt itthon, az elmúlt hónapok visszaesése idején már Brüsszelben dolgozott. Ugyanakkor az is kiderült, hogy néhány téma kapcsán bizony időzített bombaként viselkedik. Morvaiból adottságai alapján akár lehetne is az ellenzék vezetője, de túl gyakran válik önmaga ellenségévé ahhoz, hogy ez valószínű legyen.

Az LMP-ben pedig egyelőre nem vették észre, hogy ebben az országban a szavazók döntő többsége Budapesten kívül lakik, és amíg nem találnak valakit, aki az utóbbiak problémáiról és nyelvén is tud beszélni, addig nem is álmodozhatnak vezető szerepről. Ha akad is ilyen politikusuk, egyelőre nagyon el van dugva.

Ki lesz akkor az ellenzék vezére?

Ez az ellenzék így még hosszú ideig vezető nélkül maradhat. A nyilvánvaló űrt azonban előbb-utóbb betölti majd valaki. Könnyen lehet, hogy még nem is ismerjük az illetőt.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!