A rendkívüli adók miatt kevesebb lesz a külföldi tőke és beruházás, a magánnyugdíjrendszer lebontása miatt pedig a hazai is. Hogy lesz így gyors gazdasági növekedés, egymillió új munkahely? (Fotó: fidesz.hu)

A miniszterelnök tegnapi bejelentései kiválóan rámutattak arra, hogy milyen nehéz a retorikát összhangba hozni a cselekvéssel. Hogy milyen óriási veszélyeket rejtenek a szándékolatlan következmények. És persze, hogy a pokolba vezető út valóban jó szándékkal van kikövezve.

Kétharmados többség, egyharmados mozgástér

A kormányfőre óriási nyomás nehezedik: kétharmados parlamenti támogatottságával egyszerűen nem teheti meg, hogy ne próbáljon meg jelentős eredményeket elérni.

A magyar gazdaság jelenlegi helyzete azonban nem igazán teszi lehetővé, hogy valaki a megszokott játékszabályok mentén valami látványosat produkáljon. A Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok tragikus teljesítményének, valamint a világgazdasági válság következményeinek együttes hatásaként a magyar gazdaság egy viszonylag jól előrelátható kényszerpályán kell, hogy haladjon. Emiatt pedig a gazdaságban legfeljebb csak „egyharmados” sikerre lenne kilátás.

Kapcsolódó írásaink: Bankadó, a demokrácia ára
                                    Távközlési különadó: rossz ötlet

Forradalmi változás

Politikai szükségszerűség tehát, hogy a kormány valami merészet húzzon. Valamit, ami hirtelen megnöveli a mozgásterét. Alapvetően két út adódik: a központi kiadásokat meredeken csökkenteni vagy a bevételeket jelentősen növelni.

Az előbbinek rengeteg nyilvánvaló és már nagyon sokak által megénekelt előnye van, és egy nagy hátránya: politikailag igencsak veszélyes. Hozzá kellene ugyanis nyúlni az öregségi és rokkantnyugdíjakhoz. Ki kellene mondani, amit már úgyis tudunk: ez az ország egyszerűen nem bírja ki, hogy 3 millió ember tartson el majd’ mindenkit. Lehet szolidaritásról és együttérzésről papolni: de ha nincs pénz, akkor nincs pénz.

A másik út, hogy az állam újabb adókat, újabb sarcokat talál ki. Mondjuk megadóztat minden jelentősebb vállalatot és a fiatalok nyugdíjbefizetéseire is azt mondja, hogy „einstand”. A Véleményvezér rettentően csalódott, hogy a kormány ezt az utat választotta.

Búcsú a gyors növekedéstől

Nézzük egyedül csak a praktikus szempontokat – a többin bőven ráérünk még búslakodni. A magyar gazdaság akkor fog újra gyorsan növekedni, akkor lesz sok új munkahely, ha lesz jelentős mennyiségű új beruházás is. A beruházáshoz pedig tőke kell. Utóbbi két forrásból jöhet: külföldről és belföldről.

A külföldről hazánkba irányuló beruházások voltak az elmúlt 20 évben a magyar gazdaság motorjai. Ahhoz, hogy továbbra is azok legyenek, elsősorban kiszámíthatóságra lenne szükség. Arra, hogy a nálunk befektetők tudják: az állam nem fogja egyik napról a másikra „lehúzni” őket óriási összegekkel. Lehet persze móresre tanítani a külföldi vállalatokat, meg előírni, hogy legyenek szolidárisak velünk – csak akkor ne reménykedjünk abban, hogy sok pénzt hoznak majd ide és hogy új munkahelyeket teremtenek.

Az ún. válságadókból remélt bevétel (három éven keresztül):

távközlési, telekommunikációs szektor: évi 61 milliárd
energiaszektor: évi 70 milliárd
bolti kereskedelmi szektor: évi 30 milliárd

Sebaj, majd a hazai tőke! A kormány retorikájának kulcsa a hazai vállalkozó. Akit majd helyzetbe fognak hozni, aki majd az adócsökkentések hatására elkezd beruházni. Arról azonban nem szól a fáma, hogy miből. Honnan lesz ugyanis annyi tőkéje a magyar vállalkozónak, hogy helyettesítse a kieső külföldi beruházásokat, ráadásul még az elmúlt években hiányzó extra löketet is megadja a magyar gazdaságnak? Ez egy tőkeszegény ország, tőke pedig nem teremtődik a semmiből. Ha nem külföldről jön, akkor nekünk, magyar állampolgároknak kell az eddigieknél lényegesen többet megtakarítanunk, hogy aztán abból a pénzből a bankrendszeren (vagy a költségvetésen) keresztül beruházás legyen.

A magyar gazdaság egyik, ha nem a legfontosabb új megtakarítási forrása éppen az a magánnyugdíjpénztári rendszer volt, aminek ezen funkcióját a tegnapi bejelentés alapján éppen most fogják felfüggeszteni. Jelentős hazai megtakarítás nélkül viszont nem lesz hazai beruházás sem, utóbbi hiányában pedig csak szólam marad a sok százezer, sőt egymillió új munkahely.

A jó szándék és a pokolba vezető út

A hazai tulajdonosok megerősítése, az adócsökkentés és a munkahelyteremtés mind-mind jó és fontos célok. De a politikában nem elég a jó szándék, és nem elegendőek a jó célok sem. Arra is szükség van, hogy a konkrét intézkedések valóban a célok irányába mozgassák a szereplőket.

Most nem ezt történt. A rendkívüli adók sokasága a külföldiek hazai beruházásait fogja vissza, míg a magánnyugdíjrendszer lebontásának megkezdése a hazai felhalmozás növekedését ássa alá. Ebben bizony nem sok köszönet lesz.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!