Senki nem okozott annyi kárt a közérdeknek, mint az állam. Itt nem az ún. „subprime” hitelek indították el a lavinát, nem is a lakossági devizahitelek. Magyarországot a magyar állam lökte a szakadék szélére. (Fotó: fidesz.hu)

Orbán Viktor tegnapi beszédében is elmondta, és lassan az új kormány meghatározó toposzává válik, hogy a felemelkedésünk záloga a magántulajdon hibáinak állam általi kiküszöbölése. Az államnak vissza kell szereznie azokat a funkciókat, melyeket a magánérdek – természetesen a magántőke segítségével – a közérdek sérelmére sajátított ki magának. A kormányfő azonban megfeledkezni látszik arról, hogy Magyarországon a közérdek elsősorban nem a magántőke, hanem éppen az állam miatt sérült.

Ajánlott írásunk: Jó szándékkal a pokolba - az új gazdasági akciótervről

Magyarország vs RoW

Elviekben mindenki egyetért azzal, hogy az államnak a köz érdekét kell szem előtt tartania. A kormányfő azonban tovább megy ennél. A témában elmondott beszédeiben nem elvekről beszél, hanem konkrét tapasztalatra hivatkozik. Arra, hogy a nagy pénzügyi válságban kiderült: a magántulajdon felelőtlenségéért végső soron az államnak és rajta keresztül az állampolgároknak kell fizetniük. Ha pedig a végső biztosítékot az állam jelenti, akkor kutya kötelessége, hogy megakadályozza a „káresemény” újbóli bekövetkeztét.

Ezt az eszmefuttatást nyugodt szívvel elmondhatná Barack Obama vagy David Cameron. De nem a magyar miniszterelnök.

Nálunk ugyanis, szemben más országokkal, a nagy pénzügyi válság nem magántulajdonú vállalkozások megroggyanásával kezdődött. Itt nem az ún. „subprime” hitelek indították el a lavinát, de még csak nem is a lakossági devizahitelek. Magyarországot bizony a magyar állam lökte a szakadék szélére.

A magyar állam, a válság és a közérdek

Nehéz is lenne elfelejteni: 2008. novemberének elején a magyar állam a csőd szélére került. Nem talált ugyanis vevőt azokra a magyar államkötvényekre (figyeljünk az elnevezésre!), melyeket a magyar állam folyamatos túlköltekezése és az ebből adódó óriási állami eladósodottság miatt egyre nagyobb mennyiségben kellett kibocsátani. Akkor, amint tudjuk, az IMF mentette meg az országot. A magyar forint azonban az állam finanszírozási helyzetének bizonytalansága miatt rendkívüli módon meggyengült. Ez a szélsőséges gyengülés csak akkor ért véget, amikor Gyurcsány Ferenc lemondása után egyértelművé vált, hogy a kormányfő immáron nem akadályozhatja tovább az állami költségvetés szükséges szanálását.

Mindezzel párhuzamosan természetesen további problémát okozott, hogy a lakosság devizaadósságai csökkentették az állam mozgásterét a saját maga által kreált káosz kezelésében. A devizahitelek azonban csak akkor jelentettek problémát, amikor az állam megroggyanása miatt a forint mélyrepülésbe kezdett. Érdemes megnézni, hogy mi történt a lengyel és cseh devizahitelekkel. Egész pontosan semmi. Miután az ő államháztartásuk és állami adósság szintjük egészséges volt, a devizáik stabilak tudtak maradni a válság ideje alatt is, és a lakosság devizában történt eladósodását is meglehetősen könnyen tudták kezelni. A szlovákokról meg ugye ne is beszéljünk, mert esetleg túlságosan fájna.

No és azok a csúnya, gonosz nyugdíjpénztárak vajon melyik befektetéseiken vesztették messze a legtöbb forintot? Azokon, amiket magyar állampapírba fektettek.

A válságból meglehetősen egyértelműen kiderült, hogy az elmúlt években senki más nem okozott annyi kárt a közérdeknek, mint a magyar állam.

Először jobb államot, csak utána többet

A fentiekből persze az is egyértelmű, hogy óriási szükség volt a baloldali kormányzat leváltására. És hogy a válságból kivezető út ott kezdődik, hogy a magyar állam megtanul a köz érdekében, de legalábbis nem ellenében tenni.

De miért is jó az nekünk, ha a jelenlegi helyzetben még több minden kerül a magyar állam felügyelete, irányítása, szabályozása alá? Milyen csoda történt az elmúlt pár hónapban, ami miatt ez az ezer sebből vérző, szétzilált magyar államigazgatás hirtelen mindent megtanult? Vagy tényleg van, aki elhiszi, hogy Gyurcsány, majd Bajnai szándékosan rombolt, tudatosan visszaszorította a megannyi jobbnál jobb állami kezdeményezést, és az ő lelépésükkel hirtelen minden egy csapásra jól fog menni? Hogy csak akarni kell?

Valóban nagy szükség lenne a „jó államra”. Még az is lehet, hogy ez a kormány tud ilyet építeni. De előbb építsék fel, és csak utána kezdjék bővíteni: a közérdek ezt kívánja. Egyébként csak a bajt fogjuk sokszorozni.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!