Amiért nem rendelkezhetünk teljesen szabadon magánnyugdíjvagyonunk felett, ez a pénz már nem is a magántulajdonunk? (Fotó: Huszti István/Index)

Az InfoRádióban Rogán Antal – a kormánypárti politikusok közül gyakorlatilag elsőként – kísérletet tett rá, hogy ne szlogenekkel, hanem normális érvekkel megmagyarázza a magánnyugdíjpénztári (mnyp) rendszer államosítását. Egészen pontosan arra, hogy megindokolja, hogyan is fordulhat elő, hogy az egykoron polgári párt csak úgy államosítsa 3 millió ember vagyonának egy részét. A szándék mindenképpen üdvözlendő: úgy tűnik, ő legalább érzi, hogy itt valami nagyon nem volt kerek. Sajnos maga a magyarázat viszont igen gyengére sikerült.

Rogán ugyanis abból indul ki, hogy az mnyp-rendszerben felhalmozott pénz valójában nem is magánvagyon volt, hanem az állam pénze, és bár "még ma is sokan azt gondolják Magyarországon, hogy ez az ő saját megtakarításuk", ez nem igaz. Most hagyjuk azt az alapvető kérdést, hogy az államnak honnan máshonnan lenne is pénze, mint a magánemberek adójából és egyéb befizetéseiből. Nézzük inkább a közvetlen problémát: a fideszes politikus szerint azért nem beszélhetünk magánvagyonról az mnyp-megtakarítások esetében, mert nem rendelkezhettünk szabadon ezen pénzek felett.

A magánnyugdíjpénztár és a szabad rendelkezés

Rogán nyugdíjpénztári megtakarításokkal kapcsolatos érve nagyon gyenge lábakon áll.
Ugyan ki nem veheti az ember a pénzét ezekről a számlákról, de arról természetesen rendelkezhet, hogy mi történjék vele, amikor a kifizetés aktuális lesz. Miután örökölhető megtakarításról van szó, ezért például intézkedhet a tulajdonos arról, hogy halála esetén ki örökölje a vonatkozó összeget. De azt sem tiltja senki, hogy ma hitelt vegyen fel valaki, melyért cserébe a későbbi magánnyugdíját ajánlja fel fedezetként. És akkor azt a nyilvánvaló tényt még nem is említettük, hogy igenis van korlátozott rendelkezési jogunk mnyp-számlánk felett ma is. Dönthetünk például arról, hogy melyik pénztár kezelje azt, illetve, hogy a három elérthető portfoliótípus közül melyiket választjuk. És természetesen, ahogyan azt Matolcsy György már megmondta, dönthetünk arról is, hogy az mnyp-rendszerben hagyjuk a pénzünket, vagy átvisszük az államiba.

Ajánlott írásunk: MNYP - menni vagy maradni?

Szabad rendelkezés tehát igenis van, bár az állam által meghatározott korlátok között. Csakúgy, mint a magántulajdon millió más megjelenési formája esetében.

Kezdjük rögtön az adófizetéssel, ami egészen nyilvánvaló korlátozása a saját jövedelmünk és vagyonunk feletti rendelkezésnek. Érdemes itt külön kiemelni az 5 évre visszamenőleg kivetett 98%-os adó esetét – ennél nagyobb korlátozást elég nehéz elképzelni, mégsem kérdőjelezi meg senki, hogy magántulajdonról van szó. És mi volt a helyzet például az ingatlanalapok 2009-es befagyasztásakor? Ott talán a befektetésünk megszűnt magántulajdon lenni pusztán azért, mert az állam nem engedte a pénzhez való hozzáférést? Persze, hogy nem.

Horribile dictu, van olyan speciális eset is, amikor a tulajdonunk feletti rendelkezés szinte nulla, mégis egyértelműen magántulajdonról beszélünk. Konkrétan akkor, amikor ellopnak tőlünk valamit. Hogy egy egyszerű példát mondjunk: talán nem tekintettük a sárospataki könyvtár tulajdonának a szovjetek által elrabolt könyveket, csak mert 60 évig nem rendelkezhettek felette?

A magyar állam korábbi állásfoglalása

Arról már nem is beszélve, hogy mielőtt a jelenlegi kormány szemet vetett az mnyp-pénzekre, azok magántulajdoni létét a magyar állam többször és visszatérően kinyilvánította: először is törvényszövegben.

Az állam az Alkotmányban foglalt elvek szerint a kötelező társadalombiztosítási rendszer és az ehhez kapcsolódó magánnyugdíjrendszer útján gondoskodik időskor és megrokkanás esetén az állampolgárok biztonságáról….

5. § (1) Az önkormányzati működés elvének megfelelően a pénztárra vonatkozó alapvető döntések meghozatalára kizárólag a pénztártagok jogosultak.
(3) A kölcsönösség és az öngondoskodás elve alapján a pénztártagok közösen teremtik meg a pénztár működésének és szolgáltatásainak fedezetét, a pénztárak pedig az Alap létrehozásával és fenntartásával az e törvényben meghatározott módon gondoskodnak a pénztárak szolgáltatási kötelezettségének teljesítéséről. A pénztártagok a felhalmozási időszakban befektetői, a járadékos időszakban befektetői és biztosítási kockázatközösséget alkotnak.
(4) A pénztártag követelése - a tulajdonlás elve szerint - a pénztártag tulajdona, amelyre az e törvényben foglaltak szerint kedvezményezett jelölhető. A pénztártag követeléséért a pénztár, illetve az e törvényben meghatározott feltételek szerint az Alap és a központi költségvetés tartozik helytállni.

(1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról)

Másodszor is MAGÁNnyugdíjnak nevezte el, amely elnevezés mellett egyébként a Fidesz is kitartott 1998 és 2002 közötti kormányzása idején. Lehet persze az mnyp-rendszer MSZP-SZDSZ általi bevezetése kapcsán kommunista ármányról beszélni, de felesleges, mert a magyar állam jogfolytonosságát még a rendszerváltás kapcsán is fenntartottuk (megint csak a Fidesz volt ennek az egyik élharcosa anno), nemhogy kormányváltások után.

Még most, a megszüntetés kapcsán is magántulajdonként kezeli őket a magyar állam, hiszen az infláció feletti hozamot elérő visszalépőknek készpénzben kifizeti a többletnyereségüket. Még egyszer: az Orbán-kormány által meghozott törvény szerint a tulajdonos saját mnyp-számláján realizált, az illető portfolió választása alapján kialakult hozamából számolt extra nyereséget az állam elismeri és kifizeti. Vajon Rogán Antal ennek melyik részét értelmezi az mnyp-számlák állami tulajdonlásáak alátámasztásaként?

De ezeket a pénzeket magánjövedelemként kezelte és kezeli a kormány akkor is, amikor a szuperbruttó-számításnál az adófizetés alapjába beszámítja az mnyp-rendszerbe történt befizetéseket is. Vagyis: a kormány először megadóztatja magánnyugdíjpénztári befizetéseket, majd az adózás előtti egészre ráteszi a kezét, mondván, hogy az eleve neki jár. Magyarul: a semmire még adót is kell fizetnünk.

A rossz lelkiismeret rossz tanácsadó

Rogán Antal magyarázkodásából nyilvánvaló, hogy ő legalább érzékeli a problémát, miszerint ez az államosítás gyakorlatilag védhetetlen: ezért úgy próbál érvelni, mintha nem is magánvagyonokról lenne szó, tehát ezen logika szerint nem is történik semmiféle államosítás. Rogán felismerése is mutatja, hogy az ötödik kerületi polgármester jobban ismeri választói lelkivilágát, mint legtöbb párttársa.

A rossz lelkiismeret (vagy a jó politikai érzék) diktálta magyarázkodása azonban visszafelé sül el. Az mnyp-pénzek magántulajdoni létének megkérdőjelezése annyira megalapozatlan, hogy sokkal inkább arroganciát és/vagy kétségbeesést sugall, semmint egy kormányzati döntés valódi és hihető indoklását.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!