A Fidesz-kormánynak a magánnyugdíjpénztárak elleni érvei után most 2010 öt legnagyobb belpolitikai csalódását szedjük listába, ahogyan mi látjuk. Tessék vitatkozni és szavazni! (Fotó: Kovács Attila/Index)

5. Schmitt Pál köztársasági elnökké választása

Már az is csalódást jelentett, amikor a Fidesz Sólyom László helyett Schmitt Pált jelölte köztársasági elnöknek, nem pedig egy olyan embert, aki rendelkezik a kellő jogi felkészültséggel és politikai autonómiával. Ráadásul Schmitt elnöki ténykedése nagyon rövid időn belül igazolta az összes vele kapcsolatos félelmet. A kellő felkészültség hiányát láthatjuk a sorozatos kínos bakikban, a Fidesszel való teljes azonosulását minden megmozdulásában és mondatában, az alkotmányosság betartatásának hiányát pedig abban, hogy a legabszurdabb és legnyilvánvalóbban alkotmányellenes törvényeket is rögvest, gyakran már azok elfogadásának napján aláírja. Kétség nem fér hozzá, hogy Schmitt Pál megválasztásával az egyébként is gyenge elnöki pozíció teljesen súlytalanná vált.

Ajánljuk: Schmitt Pál első száz napja

4. Az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozása

A Véleményvezér sosem volt az Alkotmánybíróság rajongója, de az AB jogkörének átgondolatlan, drasztikus korlátozását kimondottan káros döntésnek tartjuk. Ezzel ugyanis nem a hatalmán gyakran túlterjeszkedő, napi szinten átpolitizált Alkotmánybíróságot terelte a kormány megfelelő mederbe, hanem a jogállam egy fontos védelmi szervét építette le. A törvény tartalmánál is durvább volt az intézkedés kontextusa: a jogkört korlátozó alkotmánymódosítás ugyanis válaszként született az AB döntésére, mely alkotmányellenesnek nyilvánította a kormány egyik első intézkedését. A kormány ezt a kudarcot nem úgy kezelte, hogy mondjuk írt volna egy új, alkotmányossági szempontból is megfelelő törvényjavaslatot, hanem egy kis és megérdemelt pofonra gyakorlatilag egy kézigránátot dobott vissza. Ezzel egyértelművé téve: bárkit, aki eléjük áll, félreállítják.

Ajánljuk: Kézigránát az Alkotmánybíróságra

3. Adók visszamenőleges hatállyal

Már a rómaiak is tiltották, hogy korábbi cselekményeket utólagosan bűncselekménnyé nyilvánítsanak. A középkorban pedig több felkelés robbant ki, amikor uralkodók visszamenőlegesen vetettek ki adókat. És nem véletlenül: a visszamenőleges hatályú adók ugyanis alapvetően igazságtalanok. Ha az ember megfizeti az adóját, akkor onnantól a megmaradt pénz az övé, a magántulajdona. Normális országban ez nem lehet vita tárgya. Ha viszont az állam utólag is elvehet adózott jövedelmeket, az semmivel sem különb annál, mintha lakásokat, földeket vagy a családi ezüstöt vennék el. A jogászok ezt gyakran félreértik: a visszamenőleges hatállyal kirótt adók ugyanis elsősorban nem is a jogbiztonságot sértik, hanem a magántulajdon szentségét, mely minden kultúrtársadalom alapja. Bár a Fidesz az igazságtalanul magas végkielégítéseket akarta visszaszerezni a visszamenőleges hatállyal kirótt adókkal, egy olyan módot választott, amely még a sokszor tényleg pofátlan végkielkégítéseknél is igazságtalanabb, és amely hosszútávon súlyosan rombolhatja az államba vetett bizalmat.

Ajánljuk: Így kell elüldözni az embert az állami szférából!

2. A magánnyugdíjpénztári megtakarítások államosítása

Nem akarjuk többször ismételni magunkat, hiszen számtalan cikkünkben foglalkoztunk a magánnyugdíjpénztárak kvázi államosításával, de ennek az intézkedésnek mindenképpen előkelő hely jár a csalódások listáján is. Nem csak maga az intézkedés, hanem annak megindoklása és tálalása is méltán háboríthatott fel mindenkit: a számokkal való átlátszó bűvészkedéstől és az állampolgárok hülyének nézésétől egészen addig a nyílt zsarolásig, hogy az mnyp-t választók kiírják magukat valamiféle közösségből, és nem számíthatnak állami nyugdíjra. A Fidesz ez ügyben végig a legrosszabb oldalát mutatta. Akik a Fidesztől józan gazdaságpolitikát vártak, azt, hogy a párt végre hozzányúl a költségvetés kiadási oldalához, hatalmasat csalódhattak. A jobboldali kormány ahelyett, hogy például a szocialista kormányzás alatt végig szent teheneknek számító nyugdíjasok juttatásaival kezdett volna valamit, a korábban saját törzstáborát jelentő dolgozó fiatalok magánnyugdíjpénztári megtakarításait einstandolta a költségvetés lyukainak betömködéséhez.

Ajánljuk: Top5: a kormány érvei a pénztárak ellen

1. A jobboldali értelmiség eljelentéktelenedése

Minden demokráciában a politikai akarat egyik ellensúlya és kontrollja maga a kormánypárti hátország. Ez a hátország a párttagságból, a szimpatizánsokból, és elsősorban a párt értelmiségi holdudvarából áll. Láthattuk, hogy az elmúlt húsz évben pont ez a holdudvar volt különösen jelentős a baloldalon: jól tudjuk, hogy a balliberális értelmiség nemcsak a baloldali kormányokra tudott komoly hatást gyakorolni, de bizony minden eddigi jobboldali kormány „korlátja” is volt. Az elmúlt fél év viszont sajnos annak a bizonyítéka, hogy a jobboldali hátország és értelmiség semmilyen hatással nincs a kormányra. Gondoljunk a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának kötelező kifüggesztésére, az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozására, a magánnyugdíjpénztári megtakarítások államosítására, az ellenzék nélküli kuratóriumokra, az adótörvények alóli „Fidesz-közeli” kivételekre vagy a visszamenőleges hatállyal bevezetett adókra: Hol voltak a jobboldali kritikák? Hol voltak a józanság hangjai? Hol voltak a jobboldali szakértők? Hol voltak az elvi és értékalapon gondolkodó értelmiségiek? Pár blogot, fiatal újságírót és korosodó professzort leszámítva: sehol. A jobboldali hátország és értelmiség még a leghajmeresztőbb lépéseknél is hallgatott, vagy nyíltan asszisztált a kormány intézkedéseihez. Ez 2010 legnagyobb belpolitikai csalódása a Véleményvezér szerint.

És szerinted? Szavazz és írd meg kommentben!

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!