Ha a magyar gazdaság úgy fog teljesíteni, ahogyan azt Orbán és Matolcsy ígérik, ők, valamint az egész ország kétszeresen is megdicsőül. Ám ha mégsem leszünk sikeresek, az európai fősodorral való szembefordulásunkat is kétszeresen fogják büntetni. (Fotó: MTI)
Nagyon sok fejmosást, feddést, sőt fenyegetést kapott a magyar kormány a médiatörvény miatt az Európai Unió tagállamainak néhány vezető politikusától. Még Szijjártó Péternek sem sikerült kimagyaráznia például a német kormány visszatérő és nagyon erélyes kritikáját az ügy kapcsán. Nem tudjuk, végül mit is mondott tegnap Joseph Daul, az Európai Parlament néppárti frakciójának vezetője a határon túli magyar állampolgárok szavazati joga kapcsán, de ha azt, amit a hírügynökségek először közöltek, akkor az egy megint nagyon kellemetlen üzenet lenne. Bármi is a helyzet Daul kijelentése kapcsán, az mindenképpen világosan látszik, hogy a magyar külpolitikát komoly nehézségek elé állítja a kormány forradalmi hevülete.
Miért fontos a tekintély?
Ha egy ország sikeres külpolitikát akar folytatni, rengeteg múlik a tekintélyén, presztízsén: azon, hogy például Magyarországot az Unióban példaképnek, jelentéktelen tényezőnek vagy egyenesen rosszfiúnak tekintik-e.
Egy korábbi írásunkban hivatkoztunk már Észtország példájára: hiába rendkívül kicsi Észtország, mégis a kommunizmusból a kapitalizmusba való sikeres átmenet, átalakulás mintaállama lett, ezért gazdasági, illetve innovációval kapcsolatos kérdésekben az észtekre a lakosságukhoz és GDP-jükhöz mért súlyukhoz képest aránytalanul nagy figyelmet fordítanak. Az átlag újságolvasótól az üzleti és politikai döntéshozóig szinte mindenkire igaz, hogy sokkal jobban érdekli, mit is gondol az aktuális világgazdasági fejleményekről az észt gazdasági miniszter, mint mondjuk a több mint kétszer akkora gazdaságú Litvániáé.
E jelenség ellenpontja a közelmúlt Lengyelországa, mely hiába volt az Unió hatodik legnagyobb állama, egészen néhány évvel ezelőttig teljesen reménytelenül harcolt azért, hogy méretének megfelelő beleszólást kapjon az Unió ügyeibe. Történt mindez azért, mert Lengyelország a 2000-es évek elején egy meglehetősen instabil gazdasággal rendelkező, belpolitikailag kiszámíthatatlan állam volt, amelyik ráadásul az egyébként jogos történelmi sérelmei okán folyton különleges elbírálást követelt magának.
A képlet egyszerű: a siker fajsúlyossá tesz, a kudarc pedig eljelentéktelenít a külpolitikában is.
Kapcsolódó írásunk: Közeleg az igazság napja
Mi a helyzet Magyarországgal?
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a magyar kormány politikája külpolitikai szempontból is dupla vagy semmit eredményez. Az elmúlt hetek, hónapok nemzetközi politikai reakcióiból is jól látszik, hogy rövid távon mindez jelentősen rombolja az ország tekintélyét, csökkenti külpolitikai súlyát. Ez azonban önmagában csak egy rövid távú probléma, az igazi kérdés, hogy a konfliktusok okozta károk hosszú távon megtérülnek-e.
Hogy megint csak az észt példára utaljunk: Tallinn a kilencvenes évek folyamán mindvégig kitartott a szovjet időszakban gyarmatosítóként betelepített orosz lakosok szisztematikus diszkriminációja mellett, annak ellenére, hogy az EU rendkívül élesen kritizálta őket az ügyben. Ezzel a stratégiájával rövid távon sokat veszített külpolitikai mozgásteréből, de az idő mégis Észtországot igazolta. Mára az orosz kisebbség döntő többsége rákényszerült, hogy megtanuljon észtül, miközben az egyébként nagyon sikeres ország a tekintélye miatt egyszerűen megengedheti magának, hogy fenntartsa a hátrányos megkülönböztetés bizonyos formáit.
Amennyiben a magyar gazdaság valóban olyan jól fog teljesíteni, ahogyan azt Orbán Viktor és Matolcsy György ígérik, és a félelmekkel szemben a magyar médiaviszonyok is bezzegországgá tesznek minket, akkor a kormányfő és minisztere, valamint az egész ország kétszeresen is meg fog dicsőülni. Nemcsak prosperálni fogunk, hanem tekintélyesek és befolyásosak is leszünk. Mivel a Véleményvezér egyelőre nem látja, hogy a kormány politikája hogyan fogja a jelenlegi helyzetből a fényes jövőbe juttatni a magyar gazdaságot, csak reménykedni tudunk, hogy a mi készülékünkben van a hiba, és ők mégis képesek a bravúrra.
Ám azt is látni kell, ha viszont mégsem leszünk sikeresek, akkor az európai fősodorral való szembefordulásunkat is kétszeresen fogják büntetni: nemcsak a sikertelenek jelentéktelenségével és megalázottságával kell majd együtt élnünk, hanem a nyílt szembefordulás okán még az arroganciát is fel fogják róni nekünk. Ebben az esetben évekig velünk fogják felmosni a padlót az EU-ban.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.