Végre valóban lenne politikai lehetőség az antikommunizmusban – csak nem annak, akinek magának is komoly pártállami múltja van. (Fotó: Index)

Úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc még mindig nem értette meg, hogy amihez nyúl, az szinte azonnal hiteltelen lesz. Az esetek többségében ez jól is van így, de sajnos a minap sikerült egy fontos ügyet erodálnia.

Mit akar Gyurcsány?

Gyurcsány Ferenc és Molnár Csaba egy olyan törvényjavaslattal álltak elő, mely az öt legfőbb közjogi méltóságot olyan nyilatkozat megtételére kötelezné, amely a rájuk vonatkozó állambiztonsági iratokat szabadon kutathatóvá tenné. Ezen túl a javaslat alapján az öt legfőbb közjogi méltóságnak arról is nyilatkoznia kellene, hogy büntetőjogi felelősségüket bíróság valaha megállapította-e. Az egész akció természetesen Schmitt Pál ellen irányul.

Kapcsolódó írásunk: Kit érdekel még Gyurcsány Ferenc?

A Véleményvezér már nem egyszer kifejtette, hogy rendkívül fontosnak tartja a különféle pártállami ügynöklisták és állambiztonsági iratok teljes nyilvánosságát. Ennek ellenére azt gondoljuk, hogy Gyurcsány Ferenc javaslata arcátlan. A volt miniszterelnök ugyanis immáron századszorra is megpróbál úgy csinálni, mintha neki és pártjának nem volna múltja. Hihetetlenül csengett, amikor arról beszélt, hogy míg ő meggyőződésből vált kommunistából demokratává, addig szerinte Orbán Viktor az ellenkező utat járta be. És azt is nehéz elfelejteni, amikor Gyurcsány saját magát ráadásul '89-es demokratának nevezte. A mostani javaslatában pedig nemcsak az a vérlázító, hogy mennyire nyilvánvalóan csak rövid távú politikai szempontok vezérlik, hanem az is, hogy úgy tesz, mintha nem éppen ő lett volna a miniszterelnöki székbe került D209-es SZT-tiszt legközelebbi tanácsadója.

A Gyurcsány-Molnár-féle javaslat indoklása:

"Magyarországon a legfőbb közjogi méltóságok pártállami idő ben végzett állambiztonsági munkája már korábban és manapság is komoly közérdeklődésre tett szert. Mindebből levonható, hogy a téma iránt a társadalom érdeklődése komoly, és az állampolgárok igényt tartanak arra, hogy megismerhessék a jelen törvényjavaslatban megnevezettek esetleges állambiztonsági múltját.

Tekintettel arra, hogy a korábbi, állambiztonsági múltat vizsgáló átvilágítások korántsem nevezhető ek teljes körűnek, valamint azok nem terjedtek ki az állambiztonsági szervekkel való együttműködés minden formájára, ezért indokolt, hogy egy új jogszabályban kötelező érvénnyel, és teljes körűen szabályozásra kerüljön az a folyamat, amelynek során a jelöltről szavazó országgyűlési képviselők, alkotmánybírák, illetve az állampolgárok még a közjogi méltóság megválasztása előtt információt kaphatnak ezekről az adatokról.

Véleményünk szerint a Köztársaság intézményeibe vetett közbizalom elengedhetetlen feltétele az, hogy hazánk legmagasabb méltóságait betöltő polgárai nyilvánosan és mindenki által megismerhetően valljanak színt arról, hogy korábban bűncselekmény elkövetése miatt jogerős bírósági ítéletben bűnösnek találtattak-e?"

Mi változott?

Nem is taglalnánk tovább, mennyire frivol ez a felvetés éppen az egykori KISZ-vezetőtől. Sokkal érdekesebb az, hogyan juthatott eszébe.

Az a helyzet, hogy Gyurcsány Ferenc helyesen ismerte fel, hogy az SZT-tiszti lista nyilvánosságra kerülése még 2011-ben is komolyan felkavarta a magyar közélet állóvizét. Igenis érdekli az embereket, hogy kik voltak a kommunista rendszer tartópillérei, és már valóban nincsen senki, aki megpróbálna kiállni, hogy megvédje őket. Húsz évvel a rendszerváltozás után végre eljutottunk oda, ahová már sokkal korábban szerettünk volna: a kommunista rendszer támogatása ma már a többsége számára legalábbis kínos.

Gyurcsány Ferenc azt is jól látja, hogy az egyetlen életben maradt egykori rendszerváltó párt nem ismerte fel ezt a megváltozott közhangulatot. Sőt, mintha a Fidesz pont a horni konszolidáció „Ne háborgassuk a múltat!”-politikáját próbálná lekopírozni. Ez azonban ma már nem működik. Többek között ezért nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket Szűrös Mátyás majd Pozsgay Imre előráncigálása, vagy éppen utóbbi szerepeltetése az alkotmányt előkészítő csapatban.

Politikai lehetőség tehát valóban lenne az antikommunizmusban – csak nem annak, aki maga is nyilvánvalóan érintett, akinek magának is komoly pártállami múltja van.

Mi következik ebből?

Meglátásunk szerint a Fidesz alapvetően félreérti a magyar közélet dinamikáját akkor, amikor nem nyúl sokkal erélyesebben az állampárti múlt kérdéshez. Sőt, nagy hibát követ el az eredetileg antikommunista párt, amelyik akkor házalt az antikommunizmussal, amikor az népszerűtlen volt, most pedig, hogy végre valódi támogatottsága lenne az álláspontjának, félredobja. Az pedig már csak a kis magyar abszurd része, hogy most éppen Gyurcsány Ferenc gondolta azt megtalálni magának.

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!