Véleményvezér

A nagy kérdés innentől az, hogy a második Orbán-kormány keleti politizálása után mennyi idő alatt lehet majd visszatérni a kompromisszumkeresésen alapuló nyugati politikai kultúrához. (Fotó: Kovács Attila/MTI)

Az új év első napjai a fogadalmakról és a kívánságokról szólnak. A Véleményvezér újévi kívánsága az, hogy 2012 nagyon más legyen, mint a tavalyi év volt. Hogy majd visszatekintve 2011 csupán egy rossz, de rövid álomnak tűnjön.

Ajánlott írásunk: 2011: Magyarország ismét a szakadék szélén

1990-2010: az elszalasztott lehetőségek kormányai

A magyar politika egyik közhelye, hogy a rendszerváltozást elrontottuk, az azóta eltelt időszak pedig az elszalasztott lehetőségek éveit jelentette. A hű pártkatonákon kívül talán nincs is senki, aki a rendszerváltozás utáni két évtized kormányaira ne kritikával gondolna vissza.

Az Antall-kormányt főként amiatt bírálják, hogy nem tudta lezárni a rendszerváltozást, nem került sor elszámoltatásra és rendes kárpótlásra, ezzel pedig nyitva hagyta az utat a kommunistáknak a hatalom átmentésre. A Horn-kormányról az áron aluli privatizációk és a külföldi befektetők államilag garantált profitja jut eszünkbe, meg persze a politikai korrupció és a robbantgatások, a borzalmas közbiztonság. Az első Orbán-kormányt érő legáltalánosabb kritika az, hogy túl sok volt a polgári manír, de annál kevesebb a politikai akarat arra, hogy a gazdaság fellendülése adta lehetőségeket strukturális átalakításokra használják fel.

A Medgyessy-kormány a maga gyávaságával és tehetetlenségével gyakorlatilag olyan volt, mintha visszakerültünk volna a ’80-as évekbe. Mindezt Gyurcsány Ferenc kormányai emelték egy magasabb szintre, aki ráadásul arroganciájával és hazugságaival egy életre megutáltatta a szocialistákat a választók jó részével. És bár mostanában a Bajnai-kormányt egyre inkább méltatni szokás, nem szabad elfelejteni, hogy regnálásának valódi oka egyszerűen az volt, hogy ne kelljen előrehozott választásokat kiírni és az MSZP még egy évig élvezhesse az előnyeit annak, hogy hatalmon maradt.

2010- : a gátlástalanság kormánya

Mégis, ezekre az erőtlen és tehetetlen kormányokra is nosztalgiával gondol vissza manapság az ember. Antalltól Bajnaiig ezek a kormányok rengeteg dolgot elrontottak, ámde egy csomó dolgot nem csináltak, nem akartak, mertek vagy tudtak megtenni, ami 2012-ből visszatekintve: erény. Magyarország ugyanis az elmúlt évben a saját bőrén tanulhatta meg annak a mondásnak az igazságát, miszerint nem az a valódi kérdés, hogy egy kormány mit tesz egy országban, hanem az, hogy mit nem.

A második Orbán-kormány előtti kormányok ugyanis nem számolták fel a politika melletti intézményeket, a végrehajtó hatalomtól többé-kevésbé független hatalmi központokat. Nem foglalták el pártkatonákkal a független bírósági rendszert és az Alkotmánybíróságot, nem próbálták meg korlátozni a büntetőeljárások alá vontak alkotmányos jogait, nem kérdőjelezték meg az újságírói forrásvédelmet, nem vetettek ki visszamenőleges hatállyal adókat, és a magántulajdon szentségébe sem gázoltak bele úgy, ahogy a második Fidesz-kormány tette a magánnyugdíjpénztári megtakarítások államosításával. És sajnos még bőven lehetne folytatni a sort.

A keleti blokk politikája

Egy neves amerikai diplomata a ’40-es években úgy különböztette meg a keleti és a nyugati blokk országainak politikáját, hogy míg a nyugati világ kultúrája és intézményrendszere az állandó kompromisszumkeresésre épül, addig a keleti világ politikája a végletes bizalmatlanságon és a kompromisszumok teljes tagadásán alapul. 2011-ben Magyarországon a kormány minden ésszerű konzultációt, egyeztetést, tárgyalást elutasítva a legapróbb kérdésekben is végigverte saját akaratát. Még akkor is, ha ők is tudták, hogy nincs feltétlenül igazuk: a lényeg csak az volt, a döntés nehogy kívülről jöjjön, hiszen az számukra megalkuvás lenne.

A Fidesz valóban nem akarja megérteni, hogy pont ezért kapják Brüsszeltől Berlinen át Washingtonig mindenhonnan az egyre erősödő kritikákat. A világ nyugati felén ugyanis ez a fajta politikai mentalitás egyszerűen idegen.

Szellem a palackból

És sajnos az ilyenfajta politikának következményei vannak. A legveszélyesebb az, hogy kiengedi a szellemet a palackból, és a következő kormányok számára is precedenst teremt arra, hogy ha valakinek joga és lehetősége lesz valamire, akkor azzal gátlástalanul vissza is éljen. 2011 ugyanis erről szólt. A nagy kérdés innentől az, hogy egy ilyen politizálás után mennyi idő alatt lehet majd visszatérni a nyugati politika kompromisszumkeresésen alapuló kultúrájához.

Olvasd el ezt is: 2011: Magyarország nagyon egyedül maradt

Ezért az újévi kívánságunk 2012-re nem is lehet más, mint hogy az elmúlt egy év politikai stílusa legyen csak egy rossz álom, és mielőbb kerüljünk vissza oda, ahol valóban vannak sérthetetlen jogok, ahol a kompromisszum nem szitokszó, és ahol a hatalomnak a jogon túl is vannak korlátai.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!