Véleményvezér

Áder a magyar közélet és politikai kultúra legsúlyosabb problémáira hívta fel a figyelmet, és ezt nehéz lenne máshogy értelmezni, mint hogy egyben a Fideszt is bírálta. (Fotó: Huszti István/Index)

Áder János tegnapi köztársasági elnöki beiktatási beszéde a felületes hallgató számára valószínűleg nem tűnt túl érdekesnek, hiszen olyan, szinte közhelyszerűnek látszó gondolatokat tartalmazott, melyekhez hasonlót különféle közéleti szereplőktől már sokszor hallhattunk. Ez a rendkívül szelíd és pozitív beszéd azonban egy fideszes köztársasági elnök szájából hangzott el, mégpedig 2012-ben, ami már önmagában is jelentős politikai esemény.

Ajánlott írásunk: Vári György: Kijár Ádernek egy esély

Gazember kormány, nyikhaj senkiházi

Az új kiegyezésről és annak előfeltételeiről, többek között az egymás iránti tiszteletről és az egységes mérce alkalmazásának a szükségességéről beszélő Áder nagyon jól ráérzett arra, hogy mi is a mai magyar közélet egyik legnagyobb rákfenéje. Az alapvető tisztelet például olyannyira hiányzik a magyar politikából, hogy szinte már ez az állapot tűnik a normálisnak és az egyre durvább és aljasabb kijelentések is alig érik el az ingerküszöbünket.

"Bennünk, magyarokban mindig megvolt a jóakarat és a képesség arra, hogy újjáépítsük, amit mások leromboltak, hogy újraegyesítsük, amit mások megosztottak, hogy visszanyerjük, amit mások eloroztak. Deák Ferenc is erre építette a kiegyezés művét, amit Magyarország fejlődésének legfényesebb évtizedei követtek.

Ma is szükség van kiegyezésre. Kiegyezésre, de nem a szó felszínes politikai olvasatában, hanem annak mélyebb értelme szerint. A kiegyezés számomra azt jelenti, hogy itt az ideje, hogy mi magyarok kiegyezzünk végre önmagunkkal, mert csak ebből születhet meg saját belső békénk. Ehhez a belső békét megteremtő kiegyezéshez egyikünknek sem kell erejét meghaladó nagy tetteket véghezvinnie. Csak néhány dolgot tegyünk másképp. Elég, ha egyenlő mércével mérünk. Elég, ha tisztelettel viseltetünk egymás iránt. Ha megbecsüljük, és követendő példának tekintjük a teljesítményt, amit sohasem valami elérhetetlen ideálhoz, hanem mindig kinek-kinek a személyes képességeihez viszonyítunk.

Meggyőződésem, az új magyar kiegyezésnek ez a 21. századi útja. Ez szolgálja hazánk nyugatos polgárosodását. És ezért a kiegyezésért mindannyiunknak van személyes tennivalója. Készen állok arra, hogy ebből a nemzet előtt álló nagy feladatból a rám jutó részt elvégezzem. Ezért javaslom, az önmagunkkal való kiegyezés útját követve kezdjünk el lépésről lépésre változtatni közgondolkodásunkon. Javaslom, fogjunk hozzá a munkához. Minél korábban. A magam részéről készen állok arra, hogy még ma nekilássak. Készen állok, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek azért, hogy közös erővel lélekben ismét felemeljük országunkat. A bennünk élő jót követve tegyük olyanná, amilyennek szívünk mélyén szeretjük hazánkat."

Részlet Áder János beiktatási beszédéből (MTI/mandiner.hu)

2012-re például oda jutottunk, hogy Gyurcsány Ferenc minden probléma nélkül „gazember kormánynak" és „bűnszövetkezetnek" nevezi a Fidesz-kormányt, ugyanúgy megkérdőjelezve annak legitimitását, ahogy ellenzéki évei alatt gyakorlatilag a Fidesz sem volt hajlandó az ország jogszerűen megválasztott miniszterelnökét jogszerűen megválasztott miniszterelnökként kezelni. De vérlázító például az is, amikor a házelnök újságírókat a „nyikhaj, senkiházi, tollforgató terrorista" jelzőkkel illet. Régóta tapasztaljuk, hogy egyszerűen lehetetlen ésszerű politikai diskurzust folytatni olyan légkörben, ahol a politikai ellenfél lejáratására önkorlátozás nélkül mindennel elő lehet hozakodni – még azzal is, hogy kinek mit tett az apja vagy a nagyapja.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Elvtársak helyett bajtársak

De legalább ilyen fontos Áder János másik kijelentése, miszerint a kiegyezéshez az is elég, ha legalább egyenlő mércével mérünk.

A kettős mérce ismét egy olyan politikai közhely, amin minden országban keseregnek, mégis, kevés hely van, ahol a politika olyan előszeretettel alkalmazza, mint Magyarországon. Talán pontosan azért, mert a mai magyar politika alapvetően ellenségképeken és az ellenség gyűlöletén alapszik. Így alakulhatott ki az a felfogás, hogy az azonos táborban lévők nem is „elvtársak" a politikában, hanem sokkal inkább bajtársak egy háborúban. Így aztán ugyanazért a bűnért teljesen más jár attól függően, ha a mieink vagy az ellenség követi el.

A mostani plágiumbotrányok nagyon jól szemléltették ezt a jelenséget: bizonyos baloldal szereplők viselkedése igencsak eltérő volt Schmitt Pál és Gyurcsány Ferenc esetében, hasonlóképpen a fideszes sajtó is valahogy mégsem ugyanarra az erkölcsi magaslatra helyezkedett, amikor a fideszes államfőről volt szó, mint amikor Gyurcsánynak a közéletből való azonnali eltűnését kellett felháborodottan követelni.

Olvasd el ezt is: Áder nem Orbán, és talán nem is lesz

Egyben kormánykritika is

Persze könnyű azt mondani, hogy az államfő beiktatási beszéde politikai lózungok puffogtatásából állt és azokat úgysem gondolja komolyan, a Véleményvezér azonban úgy érzi, hogy 2012-ben egy fideszes államfő szájából már maga egy ilyen beszéd igen fontos politikai cselekedetnek számít. Egyrészt azért, mert Áder János valóban a magyar közélet és politikai kultúra legsúlyosabb problémáira hívta fel a figyelmet. De azt is nehéz nem észrevenni, hogy bár Áder ősfideszes és hűséges pártkatona volt, ezeket a mondatokat mégsem lehet most máshogyan értelmezni, mint egyben saját pártja és az Orbán-kormány igen erős kritikájaként.

Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!

Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.