Véleményvezér

A Fidesz elérte, hogy az erdélyi író ne válhasson az egyetemes magyar irodalom elfogadott alakjává: aki ellene szólt, az rögtön ellenséggé vált, nagyságának elismerését pedig szinte dogmává emelték. (Fotó: MTI)

Miként tegnap az Index megírta, nagy valószínűséggel a magyar kormány kulturális államtitkára, Szőcs Géza volt az, aki egy táskában bevitte Romániába az író emlékünnepségére Nyirő József hamvait. Ez az epizód azonban csak egy volt a sok közül, amelyek során a Fidesz politikusai szándékuk ellenére is mindent megtettek azért, hogy az erdélyi író ne válhasson az egyetemes magyar irodalom elfogadott alakjává.

Mindenekelőtt szeretnénk leszögezni, hogy a Véleményvezéren az aktuális és a megítélésünk szerint a magyar közvélemény szélesebb rétegeit érintő vagy érdeklő kérdésekkel foglalkozunk. Nyirő Józsefnek sem az irodalmi munkássága, sem a politikai szerepvállalása nem tartozik ezek közé. Az író újratemetéséből azonban politikai, sőt diplomáciai botrány lett, köszönhetően nem kis részben annak a módnak és stílusnak, ahogyan a Fidesz politikusai és a párt holdudvara felkarolták az ügyet.

Ajánlott írásunk: Csúcstechnikájú Gripen, muzeális Csepel

Mit kellett volna tenni?

A közélet és a kultúra elfelejtett vagy bármilyen okból mellőzött szereplőinek a szélesebb köztudatba való beemelésére, újrafelfedezésére, illetve adott esetben rehabilitására jól ismert forgatókönyvek és kipróbált módszerek léteznek, leginkább a szaktudományos feldolgozáson (konferenciák, tanulmányok), majd a népszerűsítésen (könyvkiadás, ismeretterjesztő cikkek, filmek, beszélgetések stb.) keresztül. Ha valakit tehát az a szándék vezérel, hogy például Nyirő Józsefet rehabilitálja, annak szintén ezt az utat kell végigjárnia. Bár ez kétségtelenül időigényes és rengeteg ember munkájára, tudására, illetve számos vita lefolytatására van hozzá szükség, és nem is biztos, hogy a kívánt eredmény maradéktalanul elérhető, a szakmai és a szélesebb közvélemény elfogadó hozzáállása csakis így alakítható ki.

Úgy tűnik, a Fidesznek az ügyben szerepet vállaló politikusai erről nem igazán hallottak. Láthatóan nem voltak tudatában, hogy nyilatkozataikkal és a rendezvények felkarolásával egy olyan író emlékünnepségét és tervezett újratemetését változtatják át egy újabb politikai meccsé, aki esetében a fenti folyamatnak még csak a legelején járunk. Ezzel pedig borzasztó sokat ártottak a kanonizálni kívánt író emlékének.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Írót akartak, de politikust csináltak belőle

Tegye most a szívére a kezét az olvasó: került már a kezébe Nyirő bármelyik kötete is? A legtöbben ugyanis, akik most állást foglalnak, korábban egyszer nem mondták ki a nevét, ami nem meglepő, hiszen az elmúlt tíz évben a magyar közéletben szinte egyetlen szó nem esett róla. Már csak ezért is visszás, hogy egyik pillanatról a másikra politikusok, köztük egy közgjogi méltóság úgy kezdett el róla beszélni, mintha magától értetődő módon nemzeti ikon vagy próféta lenne. A Fidesz prominensei és a párt holdudvarának egyes figurái ráadásul a tőlük megszokott hévvel kezdték el védeni Nyirőt: aki ellene szólt, az rögtön ellenséggé vált, nagyságának elismerését pedig szinte dogmává emelték.

Az egész helyzetet az teszi különösen nevetségessé, hogy a magyar kormánypárt tagjai elkezdték hangsúlyozni, például Kövér László, hogy Nyirőben ketté kell választani az írót és a politikust, ezzel az érveléssel kísérelve meg az író politikai ténykedését érő kifogások lesöprését. Már eleve az kérdéses, hogy ez a szétválasztás működhet-e. És még ha ez el is képzelhető, legfeljebb úgy, ha mondjuk egy irodalomtörténész kíván csakis Nyirő írásművészetével foglalkozni. Egy politikus azonban egészen biztosan nem állíthatja magáról hitelesen, hogy ő éppen a politikai aspektusokat kívánja mellőzni és kizárólag az irodalom érdekli.

Különösen akkor nem, ha mint Kövér László, valaki eközben arról beszél, hogy „győzelemre rendelt az a nép, amelynek olyan fia van, akinek még a hamvaitól is félnek", amivel rögtön burkoltan a magyar nép legyőzendő ellenségének minősíti a románokat. Ez határozottan nem egy olyan kijelentés, ami segítene a figyelmet Nyirő politikai szélsőségességéről a novelláira és a regényeire irányítani.

Olvasd el ezt is: Szegény, szegény magyar jobboldal!

Állatorvosi ló

A Nyirő-ügy tehát állatorvosi lova annak, hogyan lehet egy halott emberből a jelenben politikust csinálni. Ha esetleg akadt idáig bárki is, aki képes volt Nyirőre egyszerűen mint egy érdekes íróra tekinteni – és akadt –, az innentől már képtelen lesz rá nem politikai figuraként és olyan íróként gondolni, akit a Fidesz „megtalált magának", a jobboldalon kívül azonban kínosnak minősül szeretni. Nyirő eleve komoly hátrányból indult, de pár nap alatt sikerült elérni, hogy véglegesen olyan íróvá váljon, akit bizonyos jobboldali berkekben tartanak valamire, aki az egyetemes magyar irodalom helyett csak a jobboldali krédónak válhat a részévé.

Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!

Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.