Mindenki számára teljesen nyilvánvaló volt, hogy a bírókra vonatkozó nyugdíjszabály alkotmányellenes, hiszen az semmi másról nem szólt, mint hogy a kormánynak nem tetszik a magyar főbírói kar.

Hétfőn az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek mondta ki a bírói nyugdíjkorhatár 62 évre csökkentését. A törvény alkotmányellenessége nem meglepő (az viszont talán igen, hogy még a Fidesz által elfoglalt AB is erre a következtetésre jutott, bár egyes vélemények szerint ez sem). A szabály tehát semmis, a rendszer viszont, ahogy Orbán Viktor mondta, marad. Sokba kerül a szabadságharc a jog területén is, különösen, ha értelmetlen.

Ajánlott írásunk: Határon túliak váltják le a Fideszt?

Nem tetszenek a Fidesznek a főbírók

Sosem könnyű az Alkotmánybíróságnak olyan esetekben döntést hoznia, amikor egy szabály nem közvetlenül sérti az alaptörvény valamelyik konkrét passzusát, hanem alapelvekkel megy szembe. Ilyen volt a mostani döntést is. Hiszen ha az alaptörvény betűjét nézzük, semmi sem tiltja, hogy egy olyan, csaknem másfél évszázada élő szabályt, miszerint a bírók 70 éves korukban mennek nyugdíjba, jogszerűen lehessen 62 évre csökkenteni.

Ám az AB döntésében nagyon jól látta, hogy itt sokkal többről van szó. Ha ugyanis összerakjuk a képet, látszik, hogy az egyik pillanatról a másikra bevezetett törvény nem a lehetőségét teremti meg a nyolc évvel korábbi nyugdíjazásnak, hanem kötelező jelleggel mindenkit belekényszerít. Teszi mindezt ésszerű szakmai magyarázat és megfelelő alkotmányos indoklás nélkül. Ezek alapján pedig mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az új nyugdíjszabály semmi másról nem szólt, mint arról, hogy a kormánynak nem tetszik a magyar főbírói kar.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Sérül a függetlenség

Gondoljunk csak bele: a 62 éves korhatár még a közszolgálatban vagy az egészségügyben sem jelent automatikus nyugdíjazást, csak a lehetőséget teremti meg rá. A bírókra vonatkozó rendelkezés viszont azon nyomban bírók, és értelemszerűen főbírók százait küldte kényszernyugdíjba.

Az Alkotmánybíróság tehát helyesen állapította meg, hogy ebben a formában ez a törvény sérti a bírák elmozdíthatatlanságának elvét, azt a sokszáz éves jogelvet, melynek éppen az a lényege, hogy a politika, a hatalom ne tudja befolyásolni a bíróságokat. A bírók elmozdíthatatlansága pedig a bíróságok függetlenségének az alapja. Ha tehát egy parlamenti döntéssel rögtön több száz bírót el lehet távolítani, azzal nyíltan sérül az igazságszolgáltatás függetlensége.

Olvasd el ezt is: Közgép: szenved a Fidesz

Sokba fog ez kerülni

A fentiek miatt különösen elszomorító a kormányfő makacssága. Ismételten ugyanazt a keleti, nyers erőpolitikát látjuk, mint oly sok esetben: bárki bármit mond és hiába másnak van igaza, a kormányt ez a legkevésbé sem hatja meg. Orbán Viktor pedig most úgy tesz, mintha az Alkotmánybíróság ítélete nem teremtett volna jogalapot a többszáz kényszernyugdíjazott bíró munkaügyi perének. Az adófizetők pénzéből minden egyes kényszernyugdíjazott bírónak és főbírónak úgy járhat innentől teljesen jogszerűen a fizetése, hogy közben mégsem helyezik őket vissza pozíciójukba. És közben persze a helyükre beállt fiatalabb kollégák fizetését is a kincstár állja.

A Véleményvezér rokonszenvesnek találta a Fidesz-frakcióban korábban bevezetett szabályt, mely többszázezer forinttal bünteti azokat a képviselőket, akik nem jelennek meg egy szavazáson. Lassan ideje lenne egy olyan szabálynak is, mely abban az esetben, ha valaki teljesen nyilvánvalóan alkotmányellenes törvényt fogad el, ezzel pedig olykor sokszáz millió forintos kártérítési kötelezettséget teremt a magyar államnak, akkor állja is szépen a cehhet.