Elképzelhető, hogy az MNB devizatartalékából néhány magyar tulajdonú kisbankot, illetve az MFB-t juttatnák forráshoz és tőkéhez, ezen keresztül próbálva meg felpörgetni a gazdaságot. (Fotó: MTI)

Orbán Viktor nagyon sok mindent mondott és tett az elmúlt héten, ezek pedig látszólag ellentmondásban vannak egymással. Lehetséges azonban, hogy egy, még a korábbiakhoz képest is unortodox, és végső soron rettenetesen veszélyes gazdaságpolitika térképének felrajzolásáról van szó.

Ajánlott írásunk: Határon túliak váltják le a Fideszt?

Nem sietnek megegyezni

A magyar fél láthatóan kínosan ügyel arra, hogy az IMF-tárgyalások első fordulójában túl sok minden ne történjen. Nem sietnek ők sehova, legkevésbé egy hitelmegállapodás felé. Közben pedig a jegybanki tranzakciók adóztatásával tervezik növelni a központi költségvetés bevételét, annak ellenére, hogy teljesen nyilvánvaló, az EKB ennek útjába akadályt fog gördíteni.

Végül, de közel sem utolsó sorban Orbán Viktor azt is nyilatkozta, ő azon dolgozik, hogy a magyar bankrendszer 50%-a magyar tulajdonban legyen. Ami megint csak egy olyan elképzelés, ami nem lesz megvalósítható egy IMF-egyezmény égisze alatt.

Valamit tehát nem mond el a miniszterelnök.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

De mégis mi történik?

Igazából fogalmunk sincs, mi történik, és az egyik lehetséges forgatókönyv, hogy ezzel a kormányfő is így van. Egyszerűen csak az összes cselekvési lehetőséget nyitva akarja tartani, azt is, hogy megegyezik az IMF-fel, és azt is, hogy nem. Nem tudja, mit fog tenni fél év múlva, csak megpróbálja javítani tárgyalási pozícióját azzal, hogy olyan intézkedéseket fogadtat el, melyeket feláldozhat egy lehetséges megállapodás érdekében, vagy éppen ellenkezőleg, felmutathatja azokat mint a gazdasági szabadságharc újabb győztes csatáit.

A másik forgatókönyv, hogy a kormányfő igenis rendelkezik egy ennél jóval konkrétabb elképzeléssel. Sokat foglalkoztunk mi is és mások is azzal a lehetőséggel, hogy Orbán Viktor elsősorban időt akar nyerni, és az ún. török módszerrel addig húzni az IMF-tárgyalásokat, amíg csak lehet. Mivel a tárgyalások ténye már önmagában csillapítólag hat a forint árfolyamára, ezért ez a taktika kifizetődő lehet – de csak addig, amíg valóban elhiszik a miniszterelnöknek, hogy meg akar egyezni. Ám miért húzná az időt, ha valamikor, minden bizonnyal még 2014 előtt úgyis színt kell vallania?

Ahogyan azt egyik kommentelőnk is felvetette, lehet, hogy nem csupán abban bízik a kormányfő, hogy a külgazdasági környezet hirtelen javulni kezd, és hirtelen nem lesz szükség az IMF-re.

Jövő márciusban lejár ugyanis Simor András mandátuma, és utána bárkit, akár például Matolcsy Györgyöt is kineveztethetné a kormányfő a jegybank élére. Ha esetleg ez megtörténne, akkor az sem kizárt, hogy komolyan felmerülne annak lehetősége, hogy a jegybank devizatartalékának egy százalékosan kis részét, mondjuk öt milliárd eurót, vagyis nagyjából 1400 milliárd forintot megpróbáljanak gyorsan a gazdaság élénkítésére bedobni.

Ha ilyesmi fordulna meg a majdani MNB-elnök fejében, akkor ennek egyik kézenfekvő eszköze az lenne, hogy a devizatartalék ezen részét a néhány magyar tulajdonú és a Fidesszel szembeni ellenségességgel nem vádolható kisbank, illetve az MFB forráshoz és tőkéhez juttatására használnák. Innen pedig már csak egy lépés az, hogy ezeket a forrásokat néhány nagy foglalkoztatást ígérő és komoly közbeszerzési lehetőséggel kecsegtető gigaprojekt finanszírozására fordítsák.

Mindez technikailag nehezen kivitelezhető, de amint tudjuk, kétharmaddal semmi sem lehetetlen. Egy ilyen lépéssorozat politikai vonzereje elég nyilvánvaló: a hirtelen megjelenő nagy mennyiségű pénz nemcsak állásokat teremtene és vállalkozásokat juttatna jövedelemhez, de lehetővé tenné a kormánynak, hogy a látványos projektek megindításán keresztül az unortodox gazdaságpolitika sikerével kampányoljon.

Olvasd el ezt is: Közgép: szenved a Fidesz

Nagyon veszélyes

Ez az elképzelés persze tucatnyi sebből vérzik, kezdve azzal, hogy egy ilyen terv megvalósítása bármikor a forint meredek zuhanását indíthatná el, valamint, hogy az unortodoxia ilyen mértékű feltámadása az egyébként meglévő kevés más beruházót könnyen eltántoríthatja a beruházási szándékaitól. Arról nem is beszélve, hogy a jegybankelnök-váltás és a következő választások közötti idő valószínűleg nem elég arra, hogy valóban látványos eredményeket lehessen produkálni.

Ugyanakkor az is igaz, hogy ez a kormány korábban sem riadt vissza semmitől pusztán amiatt, mert az veszélyes és káros volt az országnak.