A kormány terve a rezsiköltségek 10%-os leszorítására a nagyobb közgazdaságtani őrültségek közé tartozik. Orbán első kormányzása során is nagy mértékben beavatkozott a lakossági gáz árába, megásva a MOL regionális terjeszkedési stratégiájának sírját. (Fotó: MTI)

A kormány szerdai ülésén úgy döntött, hogy 10%-kal csökkenteni szeretné az áram és a gáz lakossági árát. Erről nekünk az az egyetemi professzor jutott eszünkbe, aki a hasonló mélységű felvetésekre mindig azt mondta, hogy „ja kérem, én is szeretnék két méteres szőke svéd lenni".

Ajánlott írásunk: Meddig húzhatja Semjén?

Nonszensz elméletben

Aki figyeli a Fidesz történetét, az láthatja, hogy ebben az ügyben Orbán Viktor egy nagyon régi és valószínűleg nagyon mélyen gyökerező fixációjáról van szó, úgyhogy teljesen valószínűtlen, hogy a kérdésben a józan észnek akár egy szemernyi esélye is lenne. A miniszterelnök pénteki rádióinterjújában ráadásul egyfajta ideológiát is kerített a közüzemi díjak további csökkentése köré. Azt ugyan elismerte, hogy az áramtermelők számára lehetővé kell tenni, hogy valamifajta haszonra is szert tegyenek ezen tevékenységükből, ugyanakkor indokolatlannak nevezte, hogy az áram és a gáz célba juttatása is hasznot hozó tevékenység legyen. Továbbá azt sugallta, hogy ezen utóbbi szolgáltatás esetleges nyereségének terhére kell a lakossági árakat csökkenteni.

A miniszterelnök érvelésével mindössze két gond van. Az egyik, hogy elméleti oldalról nonszensz. A másik, hogy gyakorlatiról is.

Ami az elsőt illeti: talán magyarázni sem kell, hogy mindenki, aki tőkét fektet egy vállalkozásba, azért teszi ezt, hogy pénzt keressen. A magánszféra esetében ez meglehetősen triviális, de ha ez a befektető az állam, akkor például azért kell rajta pénzt keresnie, mert a beruházás finanszírozására használt államadósság kamatait valahogy vissza kell fizetni. Ha pedig utóbbit nem képes megtenni, akkor a szóban forgó beruházás sem más, mint egy szociális juttatás. Utóbbit azonban az áram- és gázvezetékek államosításánál sokkal egyszerűbben is el lehetne juttatni az emberekhez.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Nonszensz gyakorlatban

Hagyjuk is az elméleti szempontokat, nézzük inkább a gyakorlatot!

Itt az a probléma, hogy a lakossági gáz- és áramellátáson már régóta csak veszteséget termel minden magyarországi szolgáltató. Ezt a veszteséget egyelőre keresztfinanszírozzák a vállalatoknak nyújtott szolgáltatásokból, ezen keresztül egyébként csökkentve a magyar ipar versenyképességét és így munkahelyteremtő képességét is. Ennek ellenére ezek a cégek már évek óta nem keresnek annyit Magyarországon, hogy az beruházásokat indokoljon a részükről. Emiatt, a kormány nyilván nem szándékolt, de mégis nagyon erős ösztönzését követve nem is nagyon ruháznak be Magyarországon, ami – nem győzzük hangsúlyozni – ismét csak a magyar gazdaságnak káros.

Persze arról is szó lehet, hogy a miniszterelnök fejében valamilyen nagy terv van arról, hogy ezek a multicégek előbb-utóbb kivonulnak Magyarországról, és akkor milyen jó lesz nekünk, hiszen így végre a magyar állam kezére kerülhet a lakossági gáz- és áramellátás. Mivel azonban a magyar állam éppen azon dolgozik, hogy óriási hitelterhét lejjebb szorítsa, ezért a magyar állami tulajdon arra is garanciát jelentene, hogy még hosszú évekig semmilyen friss tőke nem áll majd rendelkezésre a gáz- és áram szállítási- és disztribúciós infrastruktúra felújítására és fejlesztésére.

Arról az apróságról pedig már nem is akarunk hosszabban beszélni, hogy a magyar állami vállalatoknak milyen fantasztikus tapasztalata van a hatékony és nem pártfinanszírozás-logikájú működésben. Egy szó mint száz: a kormány terve a rezsiköltségek 10%-os leszorítására még a Fidesz által kétségtelenül magasra tett léchez képest is a nagyobb közgazdaságtani őrültségek közé tartozik.

Olvasd el ezt is: Orbán így nyerne 2014-ben

Ezt tényleg nem érti

A Véleményvezér a kormány gazdaságpolitikai voluntarizmusát rendszerint elsősorban a rövidtávú hatalmi érdekek érvényesülésének tudja be. Azaz: a legtöbb esetben nem azt gondoljuk, hogy a miniszterelnök ne tudná, milyen potenciális következményei lehetnek egy-egy lépésnek, hanem azt, hogy ezek tudatában is bevállalja az adott intézkedés kockázatait, mert azt gondolja, hogy abból politikai előnye származhat.

Ez az eset azonban más. A miniszterelnök már 1998-2002-ben is – tehát abban az időszakban, amikor a Fidesz-kormányt az egyébként józan és sikeres gazdaságpolitika jellemezte – önkényesen és nagy mértékben beavatkozott a lakossági gáz árába, ezáltal megásva a MOL regionális terjeszkedési stratégiájának sírját. Bár mint minden lépésében, a rövid távú hatalmi kalkuláció ebben a kérdésben is fontos a miniszterelnöknek, most valószínűleg alapvetően másról: a helyzet fundamentális meg nem értéséről is szó van.