Véleményvezér

A világgazdasági válság legproblémásabb területe továbbra is Európa. A kontinensen viszont továbbra is áll majd az idő, egészen a szeptemberi német választásokig. (Fotó: Michael Reynolds/EPA)

2012 a helyben járás éve volt: a világ szinte összes fontos nagyhatalmánál választásokat tartottak, ami mindenütt a status quót erősítette. Ugyanakkor a felszín alatt már elkezdtek kirajzolódni azok az új trendek, amelyek az elkövetkező évek számos világpolitikai eseményét meg fogják határozni.

Ajánlott írásunk: Miért félhet a tiltakozó hallgatóktól a kormány?

A status quo éve

2012 a választások és a hatalomváltás éve volt. Az év elején Oroszországban formálisan is visszavette a hatalmat Vlagyimir Putyin, majd az év közepén Franciaországban következett a Sarkozy-Hollande váltás. Októberben a Kínai Kommunista Párt tíz évenkénti vezetőváltása lett esedékes, novemberben az USA választott, decemberben pedig Japán. A választásokra való felkészülés, illetve bizonyos esetekben a hatalomváltásokat követő konszolidáció a szóban forgó államok vezetésének figyelmét a belpolitikai kérdések felé irányította. Ráadásul a belpolitikában is mindenki elsősorban a karzatnak játszott, így aztán szó sem lehetett jelentősebb kezdeményezésekről, valódi újdonságokról.

Mindeközben csordogált tovább a világgazdasági válság, melyben tavaly semmilyen érdemi lépés nem történt – egy kivétellel. Amint arról már írtunk, az eurózóna válságában egyértelműen fordulópontot jelentett, amikor az Európai Központi Bank elnöke, Mario Draghi egyértelművé tette, hogy az általa vezetett intézmény, ha kell, korlátlan bankjegynyomtatással garantálja az eurózóna stabilitását.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

A jövő konfliktusai

A világpolitika legfontosabb hírei talán azok voltak, amelyek nem történtek meg. Az Egyesült Államok nem bombázta Iránt és nem avatkozott be Szíriában, Pakisztánnal és Afganisztánnal kapcsolatban pedig az a hír, hogy még mindig egyben vannak – ki tudja, meddig.

Ugyanakkor elkezdtek kirajzolódni azok a trendek, melyek a nagy őrségváltások lezárultával valószínűleg meg fogják határozni a világpolitikát. Kína egyre rázza a kardot területi követelései miatt a Dél-kínai-tengeren és Japánnal szemben. Az USA, úgy tűnik, sikerrel fűzi szövetségbe Kína szomszédait, különösen az ázsiai szigeteken lévőket. Az újonnan megválasztott japán miniszterelnök pedig 65 éve az első a hivatalában, aki nyíltan támogatja országa újrafelfegyverzését a kínai fenyegetés kivédésére. Ezek a konfliktusok pedig a világgazdaság egésze szempontjából hosszú távon lényegesen fontosabbak, mint akár az arab tavasz alakulása, akár az afgán konfliktus végső kimenetele.

A világ biztonságpolitikája tekintetében a másik két kulcsállam Pakisztán és Irán. Előbbi továbbra is teljesen kiszámíthatatlannak tűnik és még csak sejteni sem lehet, hogy az országot szétfeszítő, szinte polgárháborús helyzet hogyan oldódhatna meg. Irán kapcsán szintén sok a nyitott kérdés, de a probléma kezelhetőbbnek tűnik, mert itt egy, a saját érdekeit többé-kevésbé racionálisan felmérő rezsim áll szemben a tőle a nukleáris fegyvereket megtagadni kívánó nyugati világgal.

A gazdasági válságkezelés

A világgazdasági válság legproblémásabb területe továbbra is Európa. Az elmúlt fél év meglehetősen jól felvázolta az eurózóna válságkezelésének várható irányát – mint ahogyan azt is, hogy minden nagyon lassan fog történni. A decemberi brüsszeli csúcs óta látható, hogy az idén ősszel esedékes német választásig nem lesz semmilyen lényegi előrelépés az Európai Föderáció ügyében. Utána viszont minden bizonnyal előkeresik Herman Van Rompuy most kidobott tervét a lényegesen szorosabb integráció megvalósításáról. Ha ez elindult, akkor kezdődhet el maga az európai szintű gazdasági válságkezelés – addig azonban csak helyben jár a kontinens.

A csigalassúságú Európa nem, az USA viszont lehetne a kilábalás motorja. Ennek legnagyobb akadálya az egyre diszfunkciósabbá váló amerikai belpolitika. Amennyiben Obama elnöknek sikerülne legalább ideiglenes szövetséget kötnie a kongresszusi republikánusok józanabb részével, úgy az USA újból elindulhatna nemzetközi gazdasági és politikai pozícióinak helyreállítása felé.

Mindeközben nem tudjuk, hogy mire számíthatunk Kínában. Az utóbbi időben sokat hallani arról, hogy a pekingi vezetés megpróbálná áthangolni a gazdaságpolitika fókuszát a beruházásösztönzésről a fogyasztásnövelésre, de ez még papíron is nagyon bonyolult, nem hogy a gyakorlatban. Annyi azonban valószínűnek tűnik, hogy a következő évben az ország elsősorban az új vezetőgeneráció hatalmának konszolidálásával lesz elfoglalva, ami pedig a jelenlegi növekedési szint, ha kell, mesterséges fenntartását implikálná. Ez rövid távon jó hír, de a kínai növekedés középtávon mindenképpen lassulni fog, ami pedig már az egész világnak rossz hír lesz.

Olvasd el ezt is: Így nem lehet majd feljutni a középosztályba

Merre tovább?

2013 minden bizonnyal lényegesen zűrösebb év lesz a világpolitikában, mint a viszonylag nyugodt tavalyi. Európában viszont továbbra is áll majd az idő, egészen a szeptemberi német választásokig. Addig pedig folytatódik az öreg kontinens csendes lecsúszása.