Véleményvezér

A demokrácia mégiscsak úgy van kitalálva, hogy négyévente az ember megméretteti magát, ezért egy politikus szájából rendkívül furcsa, amikor húsz évre vázol fel célokat, azt sugallva, hogy addig folyamatosan hatalmon fog maradni. (Fotó: Barakonyi Szabolcs/Index)

Pénteken Orbán Viktor tizenötödszörre tartotta meg szokásos évértékelő beszédét. Az elmúlt 15 évben rendkívül különböző szónoklatokat hallhattunk már a kormányfőtől: akadtak nagy ívű, már-már világmegváltó beszédek, de akadtak kimondottan pragmatikus szövegek is. Azonban olyanra nem volt nagyon példa, hogy Orbán Viktor rossz beszédet tartson. A pénteki évértékelő ugyanis kimondottan rossz beszéd volt.

Ajánlott írásunk: A nyomozókat is ráküldik Simorékra

Rossz stílus, hibás idézetek, logikátlanság

Mindenekelőtt nem tudunk elmenni a beszéd egy nagyon fontos sajátossága mellett: a majd egy órás szövegbe több tárgyi tévedés, hibás idézet, képzavar, stílushiba csúszott. A Véleményvezér szerint egy miniszterelnöki beszéd esetében ez nem csupán kínos, hanem megengedhetetlen igénytelenség is. És itt távolról sem csak a Márainak mondott Ottlik-idézetre, vagy a rosszul citált Reagan-mondásra gondolunk, hanem az olyan alapvető tévedésekre, mint amikor a miniszterelnök azzal akarta bizonygatni kormánya sikerességét, hogy 2012-ben 2000-el több gyerek született az előző évhez képest.

Ahogy már sokan utaltak rá, az adatokat megnézve tisztán látszik, soha nem született olyan kevés gyerek az országban, mint az elmúlt két évben és ha a miniszterelnök logikája lenne a mérvadó, akkor az emberek minden bizonnyal a szocialisták politikájával értettek egyet, hiszen évente majd' tízezerrel több gyerek született akkoriban. És akkor az olyan stílushibákat, mint az „aki fél, azt megharapja a kutya, ledobja a ló, sőt még a roller is" nem is említjük.

Ezek olyan hibák, melyek egy középiskolai fogalmazásban talán csak jegylevonást érdemelnek, egy miniszterelnöki beszédet azonban komolytalanná tesznek.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Vízió alapok nélkül

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznünk a pénteki beszédet, azt kell mondanunk, hogy a miniszterelnök beszéde zagyva volt. Orbán Viktor mind stílusában, mind tartalmában csapongott, a beszédből hiányzott a tiszta vonalvezetés.

Ráadásul Orbán Viktor ismét beleesett a népvezérek tipikus csapdájába: nem kormányfői, hanem államfői beszédet mondott. Például olyasmivel próbálta bizonyítani az ország sikerességét, aminek semmi köze a kormány munkájához. A Véleményvezér nem értette, hogy kerül kissé nevetséges módon a miniszterelnök évértékelőjébe a magyar középiskolások nemzetközi tanulmányi versenyének eredménye, vagy akár a rangos matematikai díjat elnyert magyar tudós sikere. Ha a személyes teljesítmény mögött bármiféle kormányzati eredményt akarnánk sejtetni, akkor egészen biztosan sok-sok kormányt kellene visszamennünk az időben, hogy a dicsőség egy részét valakinek kiosszuk, miként az Orbán-kormány oktatáspolitikájának valódi hatását is majd évtizedek múlva lehet csak látni.

Ezért most mindennél fontosabb, hogy legyen világos elképzelésünk a jövőről, a következő húsz évről, és döntéseinkkel, politikai, gazdasági, társadalmi döntéseinkkel azok irányába haladjunk. A mi mestertervünk szerint megszüntetjük az ország külső pénzügyi függését. Megszüntetjük Magyarország energiafüggőségét. Mindenkit kihozunk, pontosabban kisegítünk a devizaadósságból. Megállítjuk a népesség fogyását. Mindenki talál majd itthon munkát, aki itthon kíván dolgozni. A magyar gazdaság versenyképességét a világ legjobb harminca közé visszük. Az újraiparosítással a magyar ipart összeépítjük a némettel. A pénz, az energia és az információ költségszintje a hazai vállalkozások számára alacsonyabb lesz a versenytársaink költségszintjénél. Tízezer exportáló, versenyképes magyar középvállalatot fogunk felépíteni. 15-20 regionális magyar multi ad majd erőt a magyar gazdaság globális terjeszkedéséhez, és közben a nemzeti össztermék 50 százaléka alá csökkentjük az államadósságot. Innovációra és kutatásra fordítjuk majd a nemzeti össztermék 4-5 százalékát. Több egyetemünket is bevisszük a világ 200 legjobb egyeteme közé. Kultúra, tudomány, zene és sport területén népességszámunknál jóval tekintélyesebb helyezést érünk majd el, ismét kultúrnemzet leszünk. A Kárpát-medencében élő és a világban szétszórt magyarokat kulturális, közjogi és szellemi tekintetben is integráljuk, kihasználjuk a modern kor jogi és technikai lehetőségeit, vagyis szétszórattatásból világnemzetet építünk, és mindennek eredményeképpen a magyar családok életszínvonala meghaladja majd az európai átlagot. Ezt a jövőképet precízen kidolgozott tervekkel, egy újjászervezett állammal, elkötelezett szakemberekkel és egy dolgozni akaró és dolgozni képes társadalommal váltjuk valóra.

Orbán Viktor: Magyarország jobban teljesít (évértékelő beszéd)

Hasonlóképpen teljesen indokolatlan volt a miniszterelnök húsz éves víziója. Nyilván jó, ha egy politikus hosszú távon gondolkodik, de nem értjük, hogy kerül ilyesmi egy miniszterelnök „hétköznapi" évértékelőjébe. Arról nem is beszélve, hogy Orbán Viktor saját víziójára semmiféle alapot nem szolgáltatott, nem volt érthető, mire alapozza a jövőbeli „hatalmas szárnyalást", különösen amikor kormánya elmúlt három éves teljesítménye nagyon távolról sem ebbe az irányba mutat.

A demokrácia mégiscsak úgy van kitalálva, hogy négyévente az ember megméretteti magát, ezért egy politikus szájából rendkívül furcsa, amikor húsz évre vázol fel célokat, azt sugallva, hogy addig folyamatosan hatalmon fog maradni. Nem véletlen, hogy a világ nyugati részén ilyen víziókat leginkább köztársasági elnökök, uralkodók szoktak felvázolni, de nem regnáló miniszterelnökök.

Olvasd el ezt is: Lassan már csak a Fidesz védi a kommunista ügynököket

Kocsmai világmegváltás

Még mielőtt bárki félreérti, a Véleményvezér nem gondolja, hogy Orbán Viktor koronát szeretne a fejére tenni. A problémánk pont az, hogy a kormányfő érvértékelője egy tipikus közép-európai kocsmai értelmiségi világmegváltássá silányodott. Mifelénk két-három sör után mindenki megvilágosodik és világmegváltó terveket vázol fel, hogy húsz év múlva hogy lesz újra mienk Erdély, vagy akár az egész Európai Unió. Ahelyett, hogy hétköznaponként inkább szépen leülne az íróasztala elé és rendesen elvégezné a munkáját – ahogy azt a hanyatló Európában amúgy szokás.