Ha Áder aláírja a módosítást, pillanatok alatt schmittpáli fogaskerék válik belőle. A kormánypártiak és az ellenzékiek is Orbán katonáját látják majd benne – csak előbbiek ezt dicséretnek, utóbbiak szitokszónak szánják majd. De tényező biztosan nem lesz többé. (Fotó: Huszti István/Index)

A tegnapi napon az országgyűlés fideszes többsége elfogadta az alaptörvény negyedik módosítását. Gránitba öntik a kormány saját kudarca miatti tehetetlen dühét. Nem túl nagy merészség kijelenteni, hogy az elmúlt három év egyik mélypontját látjuk. Innentől minden szem Áder Jánosra szegeződik.

Ajánlott írásunk: Durvul: nyomozókat küldtek Simorékra

Lejárt a lavírozás ideje

Áder János a magyar jobboldal azon kevés figurája közé tartozik, akinek Orbán Viktor árnyékában is sikerült megőriznie viszonylagos autonómiáját. Lassan egy éves elnökségére is az óvatos egyensúlyozás volt eddig a jellemző. Visszadobott később valóban alkotmányellenesnek bizonyult törvényeket, de látványosan és igazán kardinális ügyekben egyszer sem ment szembe a kormánnyal.

Ennek azonban most vége. A jelen helyzetből nem tudja elegánsan kilavírozni magát. Egyrészt az előzőeknél lényegesen fontosabb kérdésben kell megszólalnia, másrészt az előtte álló dilemma csak sarkos válaszokat tesz lehetővé, harmadrészt pedig mindeközben a hazai és külföldi közvélemény korábban nem tapasztalt nyomása helyeződik rá.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Milyen lesz egy köztársasági elnök az alkotmánymódosítás után?

A köztársasági elnök alkotmánymódosítással kapcsolatos mozgástere kérdésében igencsak eltérő vélemények fogalmazódtak meg az elmúlt napokban. Sólyom László volt köztársasági elnök, az alkotmányjog legnagyobb magyarországi tekintélye tegnap megjelent írásában egyértelműen amellett szállt síkra, hogy a jelenlegi elnöknek igenis jogában áll megvétóznia a törvényt. Ezzel szemben a témában megszólaló fideszes politikusok mind azt sulykolták, hogy az elnöknek valójában itt nem osztottak lapot.

Ahogy tehát Sólyom László is írja, „a köztársasági elnök olyan döntés előtt áll, amelyben értelmeznie kell hivatalát és a hivatását", és az elmúlt huszonhárom évből mindkét interpretációra találhatunk példát. Az egyik modell, melyet Áder követhet, a schmittpáli fogaskeréké. Ebben a felfogásban az elnök tényleg csak dísznek van, bármilyen valódi mérlegelési lehetőség nélkül. Ennek áderi változata természetesen egy kicsit szofisztikáltabb lenne, mint a dicstelen elődé, de gyakorlatilag a formai hibák ellenőrzésében merülne ki. Schmitten kívül lényegében ezt a felfogást követte Göncz Árpád 1994 után, illetve Mádl Ferenc is. A másik variáció az, melyet elsősorban Sólyom László és első terminusa alatt Göncz Árpád valósított meg. Eszerint a köztársasági elnök feladata bizonyos általánosan megfogalmazott értékek és normák betartatása, adott esetben a kormánytöbbség akaratával szemben is.

Amikor Áder János eldönti, hogy aláírja-e az alkotmánymódosítást és vele együtt rábólint-e az Alkotmánybíróság kiherélésére, akkor előképet is választ magának. Ez az előkép azonban egyben minta is lesz a jövő számára. Az új alaptörvény „elnökmintája".

Egy filozófiai probléma...

Mindez egy alapvető politikai filozófiai probléma, rendkívüli politikai következményekkel. Amikor ugyanis köztársasági elnöki mintát választ Áder, akkor arról is dönt, hogy lehet-e a demokratikus alkotmányozó többségnek olyan ellensúlya, amelyik nem rendelkezik hasonló demokratikus legitimációval. Magyarul lehet-e bármi is nagyobb és hatalmasabb, mint a pillanatnyi szavazattöbbség (jelen esetben kétharmadot érő többség)?

A nyugati civilizáció története arra tanít, nemcsak hogy lehet, de kell is, hogy legyen. Az alapvető jogok, az erkölcs, a hagyományok, az egyén személyes méltósága mind-mind olyan tényezők, amelyek hatalmasabbak kell legyenek, mint a pillanatnyi többség pillanatnyi akarata. Igenis szükség van korlátokra a demokratikusan szerzett többség akaratának útjában – ellenkező esetben diktátort választanánk négy évente és nem demokratikus vezetőket.

Az pedig már a magyar politika nyomorúsága, hogy olyanok szüntetnék meg ezeket a korlátokat, akik korábban harcoltak értük és most olyanok is tüntetnek mellette, akik korábban az eltörlésükre törtek.

Olvasd el ezt is: Lassan már csak a Fidesz védi a kommunista ügynököket

...súlyos politikai következményekkel

A praktikus kérdés viszont ennél sokkal egyszerűbb: megmarad-e politikai tényezőnek a köztársasági elnök?

Ha Áder aláírja a módosítást, akkor pillanatok alatt egy schmittpáli fogaskerék válik belőle. A politikával foglalkozók kormánypárti fele éppen úgy Orbán Viktor katonáját látja majd benne, mint az ellenzéki érzelműek – csak éppen előbbiek ezt dicséretnek, utóbbiak szitokszónak szánják majd. De tényező egészen biztosan nem lesz többé a magyar politikában.

Ha viszont visszautasítja az aláírást, úgy hirtelen megkerülhetetlenné válna. Nem, nem fogja szeretni mindenki, de ez a jelen helyzetben így is, úgy is lehetetlen. Ugyanakkor visszaállítaná hivatalának elődje által igencsak megtépázott tekintélyét és a végrehajtó hatalomtól független intézmények mindenkori támaszává tehetné az elnöki tisztséget.