Orbán Viktor logikája szerint ha az uniós politika és politikusok Magyarországot ütik, akkor a mi fegyverünk az lehet, ha majd a vállalkozásaikra ütünk vissza és új adókkal zsaroljuk őket. Brüsszel azonban nem Budapest, a vállalatok nem élnek szimbiózisban a kormányokkal. (Fotó: MTI)
Orbán Viktor tegnap Brüsszelben az EU-csúcstalálkozó után meglebegtette, hogy kormánya egy újabb különadó, a reklámadó bevezetésén gondolkozik, illetve a tranzakciós adó, a bankadó és az energiaadó megemelésén. Minderre akkor kerülne sor, ha Magyarország nem kerül ki a túlzottdeficit-eljárás alól. A kormányfő szerint ehhez minden feltételt teljesítettünk, de ha ezt az Unió esetleg máshogy gondolná, abban az esetben tovább fogjuk büntetni a nyugat-európai cégeket. Ami Brüsszelben elhangzott, ugyanis pontosan ezt jelenti: nyílt zsarolást.
Ajánlott írásunk: A Fidesz fülkeforradalmi tőkésosztálya
Mi fán teremhet az a reklámadó?
Bár részleteket nem árult el róla a miniszterelnök, a korábbi különadók alapján nem esik nehezünkre elképzelni, mi fán is teremhet majd egy ilyen reklámadó. Ha ez is egy klasszikus fideszes különadó, akkor minden bizonnyal úgy lesz kitalálva, hogy a lehető legkevesebb vállalatot érintse, melyek közül a lehető legtöbb van külföldi tulajdonban.
Ezeknek az adóknak további közös tulajdonsága, hogy a rövid távú népszerűségi hatásuk minimális, miközben középtávon kifejezetten károsak, akárcsak a tranzakciós adó, a bankadó vagy az energiaadó, hiszen negatív hatással vannak azokra is, akiket eredetileg kikerülni hivatottak. A reklámadó esetében például borítékolható, hogy csökkenteni fogja a reklámra költött összegeket, ezen keresztül pedig nyilván még inkább megnehezíti azok életét, akik az egyébként is drámaian csökkenő reklámpiacból élnek.
És természetesen ha a reklámadó valóban egy klasszikus fideszes különadó lesz, akkor azokat fogja helyzetbe hozni a reklámpiacon belül, akik nem a vállalati hirdetésekből, hanem az államiakból élnek. Mert afelől a legkisebb kétségünk se legyen, hogy az állami hirdetések mértéke az adó miatt nem fog csökkenni.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
Brüsszel nem Budapest
A reklámadót, illetve a korábbi sarcok emelésének ötletét azonban egy kényszerhelyzetben gondolta ki a kormány. Orbán Viktor nem először kísérli meg, hogy újabb és újabb, főként német vagy osztrák bankokat és energiacégeket sújtó intézkedéseket helyezzen kilátásba arra az esetre, ha az Európai Unió nem enged a szigorból. A miniszterelnök valószínűleg úgy gondolkozik, hogy a vállalatok és bankok által mozgatott politikusok talán majd maguktól meghátrálnak, illetve a potenciálisan érintett cégek és pénzintézetek elkezdenek majd lobbizni a Magyarországgal szembeni fellépés enyhítéséért.
Tehát a miniszterelnök mintha maga is elhinné, amit a választóinak mond. Legalábbis azt mindenképpen, hogy a nyugat-európai bírálatok és a hazánkkal szembeni uniós fellépés mögött azokat a nyugati vállalatokat kell keresni, melyeknek a magyar kormány a lábára lépett. Orbán Viktor logikája szerint ha az uniós politika és politikusok Magyarországot ütik, akkor a mi fegyverünk az lehet, ha majd a vállalkozásaikra ütünk vissza.
A probléma csak az, hogy ez a logika nem fog működni. Sem Brüsszel, sem Bécs, sem Berlin nem Budapest: az óriásvállalatok természetesen komoly lobbierővel bírnak, de egyszerűen nem létezik olyan direkt kapcsolat köztük és a kormányok között, mint azt a magyar kormány feltételezi. Orbán Viktor azonban mintha el sem tudná képzelni, hogy egy ország politikai vezetése és az általa preferált vállalatok ne olyan szimbiózisban éljenek, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, meg úgy egyébként tőlünk keletebbre.
Olvasd el ezt is: A Fidesz megvédi a trafikmutyizókat
Magunk alatt vágjuk a fát
A fő probléma a miniszterelnök zsarolási taktikájával viszont nem csak az, hogy a valóságban semmilyen valódi ütőkártya nincs a kezében. Hanem hogy amikor majd dacból elkezdi tovább büntetni mondjuk a bankokat vagy egy-egy kipécézett másik szektort, akkor pár áttéten keresztül nagyon hamar saját országának magyar tulajdonú vállalatait, valamint az egész lakosságot fogja büntetni. Úgy tűnik azonban, három év gazdasági szabadságharc sem volt ahhoz elég, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, hogy a valóságban mindig saját magunk alatt fogjuk vágni a fát.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.