Véleményvezér

Ezt a magyar modellt már nagyon sok országban megvalósították, és ez a modell valójában arról szól, hogy az államhatalmat felhasználva egy politikus és egy vállalkozói kör fokozatosan kizsákmányolja az ország lakosait, vállalkozóit. (Fotó: Huszti István/Index)

Orbán Viktor tegnapi, az úgynevezett magyar modellről tartott beszéde legfeljebb annyit árul el a valóságról, hogy a miniszterelnöknek vágya, hogy a saját víziójára épülő NER-t az egész ország hosszú távú és különleges modelljének gondolja. Ezen kívül a beszéd egyszerű önvállveregetés volt a kötelező és amúgy megérdemelt kommunistagyalázáson túl.

Ajánlott írásunk: A Fidesz fülkeforradalmi tőkésosztálya

A következmény számít

Mindeközben persze épülőben van valami tényleg sajátos Magyarországon, amit adott esetben hívhatnánk is akár magyar modellnek, ha nem lenne tucatnyi előképe szerte a világban. És mivel megannyi előképe van, azt is viszonylag pontosan lehet tudni, hogy mi vele a legnagyobb probléma. A miniszterelnök által az elmúlt években elindítottakkal hasonló nagyságrendű változtatások nemzetközi tanulsága az, hogy a szándék szinte mellékes, mert a „társadalommérnökösködés" egy annyira bonyolult dolog, hogy a szabályalkotó rendszerint nem képes előre jelezni a nagy változtatások valódi következményeit.

Mao a vas és acél országát akarta megteremteni a "Nagy Ugrással", mégis csak egyszerű éhínség lett belőle. Az amerikaiak a fekete kisebbséget akarták kiemelni a szegénységből a Great Societyvel, de helyette belvárosi gettókat hoztak létre. A franciák pedig egy politikai nemzetet kívántak létrehozni gyarmatbirodalmuk maradékán, és a fel-fellángoló Marseille-i és párizsi zavargások, valamint Le Pen pártja született belőle. Röviden: nem az a fontos, hogy mik a politikusok nagy ívű elképzelései, hangzatos szólamai, hanem hogy a megvalósítás során milliónyi áttét után milyen következmény lesz mindebből.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Ez a magyar modell

Magyarország esetében a helyzetet tovább rontja, hogy a miniszterelnök a valóságban nem kormányoz, hanem csak víziókat alkot. A kormányzást kiszervezi néhány személynek és csoportnak, akik aztán azokat megannyi speciális érdek mentén próbálják szabályba önteni, miközben az alattuk dolgozó államigazgatási réteg az elmúlt 10 évben szinte minden évben eljövő kormányzati megszorítások hatására rendszeresen cserélődik, és közben csak ritkán erősödik.

Ennek megfelelően a magyar modell legfontosabb jellegzetessége a totális kiszámíthatatlanság. Hogy nem tudni, a kormányfőnek mikor jut eszébe új víziót álmodni az élet valamelyik területéről, legyen az az oktatás, az energiaszolgáltatás vagy éppen a trafikok. És ha egyszer újat álmodik róla, akkor imád deklarációkat is megfogalmazni, mert kézzelfogható kormányzati munka híján ő ezt látja saját feladatának.

Ezeket a deklarációkat aztán a már említett végrehajtói réteg magánérdekek mentén próbálja szabályba önteni, lehetőleg az államigazgatás szakembereinek kikerülésével. Akikre pedig majd a szabályok vonatkoznak, csak pislognak, mert fél évvel korábban nem is sejtették, hogy mire kellene felkészülniük. Akit pedig egy változás felkészületlenül ér, az nagyon könnyen annak rossz oldalán találhatja magát.

Olvasd el ezt is: A Fidesz megvédi a trafikmutyizókat

Európa amarra van

Felkészülni pedig csak egyféleképpen lehet: minimalizálni a befektetéseket, hogy így lehessen csökkenteni az esetleges jövőbeli kárt, illetve közben dörgölőzni ahhoz a néhány hatalmashoz, akik a szabályokat írják. Nem személyesen Orbán Viktorhoz, mert a mindennapi megvalósítás szempontjából ő mellékes.

Ezt a magyar modellt már nagyon sok országban megvalósították, és ez a modell valójában arról szól, hogy az államhatalmat felhasználva egy politikus és egy vállalkozói kör fokozatosan kizsákmányolja az ország lakosait, vállalkozóit. Magyarországon sem a semmiből teremtődik ez a gyakorlat, de most újabb mélységekbe merülünk. Ilyen rendszerrel kiemelkedhet egy ország a totális szegénységből, lásd az ázsiai kistigriseket, de európai szintre nem lehet felzárkózni (jelentős részben erről szól a middle income trap). A mi esetünkben tehát a „magyar modell" valóban az Európától való függetlenség felé visz.