Van egy széles tábor, akik számára ez a száz nap a politikai magány időszaka volt: nagyrészt a Fideszre szavaztak, de nem értik a felkészületlenséget, a gyanús alakokat, és hogy ezért még le is gyurcsányistázzák őket.

Az Orbán-kormány első száz napos teljesítményét sokan sokféleképpen értékelik. A Véleményvezér most abból a szempontból, hogy kinek segített a kormány megerősíteni a politikai közösségéhez való tartozását és kiket tett – ilyen értelemben – magányosabbá ez az időszak.

Száz nap együtt

Bizonyára nem érezték magukat a kormány által magukra hagyottnak azok, akik a Fidesztől elsősorban és legfőképpen azt várták, hogy füstölje ki a hatalomból az MSZP hosszúra nyúlt uralma alatt hatalmon lévő, és drámaian elszemtelenedett, arrogánssá vált politikai-értelmiségi-üzleti kört. Jól látszik, hogy a Fidesz tanult 1998-ból, és megpróbálja megakadályozni, hogy ez a társaság konzerválhassa pozícióit és befolyását, nehogy aztán vagyonán nyugodtan pihenve és arra építkezve négy év múlva ismét visszatérjen.

Ajánlott írásunk: Önkormányzati választás - lefutott ügy

Amikor azt mondjuk, hogy az MSZP jövője kilátástalan, nemcsak arra gondolunk, hogy a párt sorsa demográfiai okokból meg van pecsételve. Hanem arra is, hogy a baloldal szellemi és gazdasági holdudvara is megroppant. A baloldalt szervilisen támogató szellemi holdudvart az elmúlt évek totális kormányzati kudarca, valamint a mindent átszövő korrupciós háló napvilágra kerülése teljesen hiteltelenné tették. A gazdasági holdudvar egyik része előzetesben van, vagy attól fél, hogy oda kerül, egy másik pedig a lábával szavazott (értsd: átállt). Ami megmaradt, az már össze sem hasonlítható azzal a masszív és monolit tömbbel, ami 2002-ben a szocialista párt és a szabad demokraták mögött állt.

Akik pontosan ezért szavaztak a Fideszre, azok teljes mértékben azt érezhetik, hogy a kormány azt tette, amit nekik ígért. Ők a kormánnyal együtt ünnepelhetik a sikert: vagyis az ellenfél szinte teljes vereségét.

De nem voltak magányosak a Fidesz-diktatúrától habituálisan rettegők sem. Soraikban az elmúlt nyolc év, Medgyessy és Gyurcsány tevékenysége nyilvánvalóan zavart és megosztottságot eredményezett. Most ennek vége: az ostromlott vár-szindrómának megfelelően ismét felfedezték egymást, és újra együtt, közösen félhetnek Orbán Viktortól.

Száz nap magány

Van azonban egy szélesebb tábor, akik számára ez a száz nap a politikai magány időszaka volt.

Úgy tűnik, ők is örülnek, hogy az elmúlt 8 évet szimbolizáló borzalmas alakok eltűntek, hogy Zuschlag, Hunvald, Hagyó és társaik rács mögött vannak, vagy, hogy végre nem vitatéma a kettős állampolgárság a magyar parlamentben. Ugyanakkor nagyon furcsállják, hogy mit keres Pintér Sándor a belügyminisztérium élén, hogy miért lett Schmitt Pál a Magyar Köztársaság elnöke, hogy hogyan válhatott egy ismeretlen fideszes az ÁSZ vezetőjévé, hogy miért Pozsgay Imre készíti elő az új alkotmányt – nem is beszélve a kevésbé ismert, de annál befolyásosabb homályos alakok előkerüléséről.

És számukra ugyanilyen fájó, hogy hiába telt el nyolc év, amiből az utolsó másfélben teljesen biztosan lehetett tudni, hogy a Fidesz fog kormányozni: ennek ellenére megannyi területen, a gazdaságtól az egészségügyön át a honvédelemig, úgy viselkedett a kormány ebben a száz napban, mintha teljesen váratlanul hullott volna az ölébe a hatalom.

S hogy a magány érzése teljes legyen, a kormány és igen hangos lojális sajtója minden kritikát azonnal a gyurcsányizmus biztos jeleként értelmez.

Aki hibát lát, nyilván csak ellenség lehet.

Kik ezek az emberek?

Csak tippelni tudunk, hogy kik is lehetnek ezek az emberek, akik az elmúlt száz napban sem a Fidesznél, sem az ellenzéki pártoknál nem leltek politikai otthonra. A Véleményvezér szavazásai alapján (tudjuk, hogy nem reprezentatív szavazásokról van szó, ugyanakkor arra alkalmasak, hogy ezek alapján hipotéziseket fogalmazzunk meg) úgy tűnik, hogy a szóban forgó csoport egy jelentős része a Fideszre szavazott 2010-ben. Sok köztük a 45 év alatti, kifejezetten érzékenyek a forint árfolyamára és a gazdasági kérdésekre, és leginkább az interneten tájékozódnak (a fenti kérdések boncolgatása a nyomtatott sajtóban csak elvétve jelent meg).

Ha a közvélemény-kutatók kérdeznék őket, többségük valószínűleg jobb híján most is azt mondaná, hogy a Fideszre szavazna. De ettől még számukra nagyon magányos volt ez a száz nap.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!