Meggyes Tamástól Bokros Lajoson és Hagyó Miklóson át egy mítosz és egy gondolkodásmód bukásáig: 2010-ben sokan buktak, és nagyot.

Folytatjuk év végi listázásunkat: 2010 legelképesztőbb politikai karrierjei után az idei év legnagyobb bukásait gyűjtöttük össze. Íme!

5. Meggyes Tamás

2010 egyértelműen a baloldali pártok és politikusok óriási bukásáról szólt, akadt azonban valaki, akinek sikerült a jobboldalról felérnie hozzájuk: természetesen Meggyes Tamásról, Esztergom expolgármesteréről van szó. Meggyes őszi bukása megnyugtató üzenet lehetett mindenkinek, aki esetleg azt gondolta, hogy 2010-ben Fidesz-színekben az emberek még egy zsák kukoricát is megválasztanak. Hiába ugyanis a Fidesz elképesztő népszerűsége, a kétharmados győzelmet arató párt esztergomi polgármesterét szintén kétharmados arányban kergették el az esztergomiak – ilyen negatív különbséget politikus és pártja között semelyik másik nagyobb városban nem láthattunk. Meggyes Tamást nagyon nem akarta polgármesternek Esztergom népe. Szemben a közkeletű vélekedéssel, a szavazókkal ugyanis egyáltalán nem lehet bármit megcsinálni: képesek különbséget tenni nem csak politikus és politikus, de politikus és saját pártja között is, és a rossz, erőszakos vezetőket elüldözni. Meggyes Tamás bukása intő jel lehet mindenkinek, aki hasonló módszerekkel vezeti a rá bízott közösséget.

Ajánljuk: Aki nem Meggyessel, az ellenünk?

4. Bokros Lajos

Bokros Lajos, a nép közutálatából bölcsészértelmiségi imádatot kovácsoló közgazdászguru bukása minden volt, csak szép látvány nem. Sajnos nem tudjuk feledni sem az izzadságszagú ikonizáló kísérleteket, az "I love Bokros Lajos"-bulit, sem azt a szörnyű táncot Hajdú Péter Frizbijében: új pártjának pár hónap alatt sikerült bohócot és bóvlit csinálnia egy alapvetően komoly és józan emberből. Bokros pedig ismét bebizonyította, hogy alkatilag nem ért a politikához, amikor megint rossz társaságba keveredett, és egy bizonyos kör számára kétségtelenül jelentős politikai hitelességét teljesen ledaráltatta az MDF-sztoriban.

Márciusban írtuk: Mit keres még Bokros Lajos az MDF-ben?

3. Hagyó Miklós

Amilyen gyorsan emelkedett a 2000-es évek második felében Hagyó Miklós csillaga, olyan gyorsan zuhant le 2010-ben. A Hagyó Miklós által kiépített és működtetett fővárosi korrupciós hálónak nem csak a méretei tűnnek elképesztőnek, hanem az pofátlanság is, amilyen nyíltsággal az ügyleteiket intézték. Hagyó Miklós tényleg azt hitte, hogy övé az egész világ, és párttársaihoz, Hunvaldhoz vagy Zuschlaghoz hasonlóan egy percig sem gondolta volna, hogy baja eshet. Nem is olyan régen még baloldali celebekkel jópofizott bulvárlapok cikkeiben, manapság viszont már csak azzal kerül a Blikkbe, hogy börtönkoszton élve éppen mennyit fogyott.

Ajánljuk: Legyen vége az ártatlanok korának!

2. A Fidesz-mítosz

2010-ben ismét megbukott egy mítosz: hogy az MSZP-vel és az SZDSZ-szel ellentétben a Fidesz tényleg „tudja, meri és teszi”. Mára az az ember érzése, hogy amit tudnak, azt nem merik. Gondoljunk csak a volt kommunistákhoz való viszonyuk kezelésére, az aktív népesség terheinek valódi csökkentésére vagy éppen az oligarchák ellen meghirdetett harcra. Ami azonban ennél is nagyobb probléma: amit mernek és tesznek, azt nem nagyon tudják. Ebben a tekintetben a gazdaságpolitikában a legmeredekebb a helyzet: Matolcsy György jól láthatóan minden előzetes számítás nélkül jelentget be intézkedéseket, hogy aztán a kormányzati kommunikáció ideológiát faragjon a rögtönzésből, kapkodásból. A hozzáértés és a polgári értékek mentén felépített Fidesz képet rettentő gyorsan felváltotta a rövid távú célokért bármit gondolkodás nélkül felforgató forradalmi csapaté.

Ajánljuk: Hogyan juthattak el idáig?

1. A magyar "balliberalizmus"

2010-ben megbukott a kommunista állampárt utódpártja, az MSZP, egykori koalíciós társa, az SZDSZ pedig a baloldalra szintén áttévedt MDF-be kapaszkodva semmisült meg. Az ún. „balliberalizmus” politikai képviselete mellett teljesen szétesett az a gazdasági hátország is, melyet az MSZP és az SZDSZ táplált nem ritkán korrupciós csatornákon keresztül (és persze viszont). Nem is beszélve arról, hogy 2010-re a szellemi holdudvar is totálisan hiteltelenné vált, kiégett és kiöregedett: egykor véleményformáló orgánumaik mára az eljelentéktelenedés belterjes panaszfalaivá váltak. Hogy a bukás teljes legyen, a megújulásnak semmi jelét nem látni, a potenciális utánpótlást jelentő fiatalabb generációk pedig legfeljebb az öreg „ballibek” által mélyen lenézett és megvetett LMP körül gyülekeznek. 2010-ben a balliberalizmus bukásával egy több mint fél évszázados pártszervezeten kívül egy egész gondolkodásmód is megbukott.

Holnap 2010 legpozitívabb belpolitikai fejleményeit rangsoroljuk!

Sorozatunk eddigi részei:
2010 legelképesztőbb karrierjei
2010 legpofátlanabb mondatai
2010 legnagyobb belpolitikai csalódásai
2010 legrosszabb világpolitikai fejleményei

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!