Ennyi probléma megoldhatatlan feladat lett volna egy ereje teljében lévő ember számára is, XVI. Benedeknek azonban esélye sem volt, hogy mindezekkel egyszerre, a számára kiszabott időn belül megbirkózzon. (Fotó: Eric Vandeville/Europress/Getty)
Az egész világot meglepte a katolikus egyházfő, amikor a tegnapi napon bejelentette lemondását. XVI. Benedek pápaként nem volt szerencsés. Fontos célkitűzéseinek egy jelentős részét nem valósíthatta meg, mert azokhoz egyszerűen nem voltak adottak a körülmények.
Előző írásunk a témában: Újra Obama: nehéz feladat egy gyenge vezetőnek
Újra megtéríteni a Nyugatot
Amikor XVI. Benedek pápa lett, két hatalmas és egymással szöges ellentétben lévő jellegű nehézséggel kellett szembenéznie.
Egyrészt a katolikus egyház gyors hanyatlásával a fejlett világban, melynek éppen úgy tünete az égető paphiány, mint a nyugati ember látványos elfordulása a kereszténység megannyi fontos tanításától. Ha úgy tetszik, a modernitás és a tradicionális értékek küzdelmét az előbbi látszik megnyerni, legalábbis a közeljövőben. A másik nagy problémahalmaz a fejlődő világhoz kapcsolódik. Ahhoz a rengeteg milliárd emberhez, akik napi problémái még csak össze sem hasonlíthatóak a nyugatiakéval. Itt a katolikus egyház legnagyobb feladata a misszió, annak biztosítása, hogy tanításuk minél több emberhez juthasson el.
A két problémakör közül elődje, II. János Pál pápa utolsó másfél évtizedében, a kommunizmus bukását követően elsősorban a másodikkal foglalkozott. XVI. Benedek azonban úgy érezte, hogy a katolikus egyház hagyományos otthonában, a nyugati világban olyan óriásira nőttek a gondok, hogy neki mint pápának nincs más választása, mint elsősorban erre a problémakörre összpontosítani. Ezért is vette fel a Benedek nevet és fejezte ki reményét, hogy hozzájárulhat a nyugati világ hosszú távú újratérítéséhez.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
És még a botrányok is
Helyzetértékelésének első fele nyilvánvalóan helyesnek bizonyult: a fejlett világban valóban óriási méretűre növekedett a katolikus egyház válsága. Az alapproblémán túl ezt azonban súlyos botrányok is tovább mélyítették.
A pedofília-ügyek és különösen az azokat eltussolni igyekvő püspökök hosszú sora például az egyházba vetett bizalom legalapvetőbb elemeit ássák alá. XVI. Benedek szemmel láthatóan sok mindent próbált tenni azért, hogy elősegítse az egyház megtisztulását, azonban ezt az óriási szervezetet a maga kétezer éves tradícióival és elképesztő mennyiségű kiskirályságával lehetetlen rövid távon bármilyen irányba is megváltoztatni. És akkor még nem is említettük a vatikáni bankhoz kapcsolódó pénzmosási vádakat.
Valószínűleg ennyi probléma megoldhatatlan feladat lett volna egy ereje teljében lévő ember számára is, XVI. Benedeknek azonban esélye sem volt, hogy mindezekkel egyszerre, a számára kiszabott időn belül megbirkózzon.
Olvasd el ezt is: Draghi, aki megmentette Magyarországot
Erre emlékezni fogunk
Saját szavai szerint XVI. Benedek az utóbbi hónapokban már kifejezetten érezte a korából adódó fizikai korlátokat, és úgy ítélte meg, hogy nem lesz képes megfelelő módon ellátni feladatát. Az ilyen visszavonulás az emberi korlátok felismerésének szép pillanata. Még az is lehet, a tiszteletreméltó alázatról tanúskodó lemondása lesz az a mozzanat, amire a legtöbben emlékezni fognak pápaságából.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.