Az elmúlt húsz év sok tekintetben a demokrácia és a jogállam paródiája volt. A Fidesz arra tett ígéretet, hogy ennek véget vet. Mégis ezt a mentalitást folytatják.

A Fidesz erőből kormányoz. Ahogy korábbi cikkünkben kifejtettük, az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítása azt az üzenetet hordozza, hogy bárki, aki az új kormányt akadályozza, azt félreállítják – még akkor is, ha egy jogállami alapintézményről van szó. A javaslat parlamenti vitája viszont azt is szépen megmutatta, hogy az Országgyűlést még az ilyen nagy horderejű kérdések esetében sem veszik komolyan.

Mi történt?

Az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozásáról szóló parlamenti vita komolytalan, alkotmánymódosításhoz pedig különösen méltatlan volt. A törvényjavaslatot benyújtó Lázár János 21 perces vitaindítójának nagy részében nem is magáról a javaslatról beszélt, sőt expozéjában semmi érdemlegeset nem mondott arról, hogy miért van égető szükség az Alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálására. Miután pedig az ellenzéki pártok komoly nemtetszésüket nyilvánították ki és aggodalmuknak adtak hangot, az előterjesztő nem csak, hogy nem reagált érdemben, hanem fellengzősen magát az egész vitát is színvonaltalannak minősítette.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy a részletes vitára az előterjesztő egyszerűen be sem ment, hasonlóan a képviselők és a miniszterek többségéhez.

Miért baj?

Mindez talán megbocsáthatóbb lenne egy hétköznapi törvényjavaslat esetében. De itt nem erről van szó: a jogállam egyik alapintézményének a korlátozásáról és egyben az Alkotmány módosításáról beszélünk, mely ráadásul jelenleg a közélet elsőszámú témája.

Sem az Alkotmányra, sem az Országgyűlésre nem tekintünk vallásos áhítattal, de nagyon sokat elárul az, hogy a parlamenti többség az alaptörvény módosítását sem tartotta olyan jelentőségű kérdésnek, hogy azt tisztességesen megmagyarázza és tisztességesen megvitassa a Házban. Az egészből az látszott: ők már mindent elmondtak, nem hajlandók ezen vitatkozni sem, a végén úgyis az lesz, amit ők akarnak.

A másik érdekes aspektusa a dolognak, hogy a Fidesz a valóságban sokkal többet mondott el a sajtónak az alkotmánymódosítás hátteréről, mint az Országgyűlésnek. Ez pedig aggasztó tendencia, aminek már korábban is voltak jelei: a Fidesz vezetőinek legfontosabb kijelentései általában nem a Parlamentben, hanem különböző rendezvényeken hangzanak el. Ennek talán legszembetűnőbb példája az volt, amikor a miniszterelnök az iparágakat sújtó különadó bevezetését a Széll Kálmán Alapítvány egyik rendezvényén jelentette be, az Országgyűlésnek pedig csak napokkal később beszélt róla.

Nem ezt ígérték

A magyar alkotmányos berendezkedés alapja, hogy az Országgyűlésnek van kormánya. Ez azt jelenti, hogy ezen a fórumon dőlnek el a legfontosabb kérdések, és attól még, hogy ott bárkinek többsége is van, a javaslatokat megfelelő módon kell megvitatni. A Fidesz viszont tendenciózusan úgy viselkedik, mintha a kormánynak lenne parlamentje: mintha utóbbi egyedüli célja az lenne, hogy a kormány fejében megszületett gondolatokat a lehető leggyorsabban vésse törvénybe, érdemi viták nélkül. Az, hogy a kormány a fontosabb indítványait rendre nem saját maga terjeszti elő, hanem egy-két kormánypárti képviselővel nyújttatja be a gyorsaság és egyszerűség kedvéért, szintén ezt a hozzáállást mutatja.

Persze nem vagyunk naivak: az elmúlt húsz év sok tekintetben a demokrácia és a jogállam paródiája volt, megtanultuk azt, hogy jogállamot és demokratikus folyamatokat is lehet csak játszani, imitálni. Azonban a Fidesz pontosan arra tett ígéretet, hogy véget vet az elmúlt húsz év gyakorlatának.

A Véleményvezér meglehetősen irritálónak tartja azokat a baloldali tollforgatókat, akik folyamatosan Magyarország politikai hagyományainak elmaradottságáról elmélkednek. Ugyanis éppen egy olyan országban élünk, ahol igenis nagyon komoly hagyományai vannak az országgyűlés intézményének. Ebben az országban szabadságharcokat vívtak azért, hogy az Országgyűlés ne csak a (bécsi) kormány utasításait hajtsa végre, hanem gyakorolhassa jogait és valódi, komoly vitákat folytathasson.

Ha a kormány valóban eltökélt, hogy új korszakot nyisson és jobb országot építsen, akkor a mindenkori parlament jelentőségének csökkentése egészen biztosan nem jó irány. Ez ugyanis nem szakítást jelent az elmúlt húsz év mentalitásával, hanem annak egyenes folytatását.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!