Az egyes kormánypárti politikusok által adott indokokat meggyőzőerejük alapján rangsoroljuk: miért is kell államosítani a nyugdíjrendszert? (Fotó: Hegedűs Róbert/Magyar Hírlap)

A miniszterelnök a minap egy újabb magyarázattal lepte meg a magánnyugdíjpénztári rendszer felszámolásával foglalkozó közvéleményt. Amint arra bloggerkollégánk is felhívta a figyelmet, Orbán Viktor érvelésével az a legnagyobb probléma, hogy csak akkor hangzik jól, ha elfelejtjük, hogy a kormány korábban mit mondott. Nekünk is nagyon valószínűnek tűnik, hogy a kormányfő a belső használatra készült felmérésekben szembesült azzal, hogy számos, a fiatalabb korosztályokba tartozó egykori Fidesz-törzsszavazó között igen népszerűtlennek bizonyult a nyugdíjintézkedés – nem véletlen, hogy a magyarázkodás is éppen egy Facebook-videó formájában érkezett.

De miért is lenne ez máshogyan? Hiszen nem csak, hogy egy tollvonással elvettek valamit, hanem még csak a fáradságot sem vették, hogy egy épkézláb indoklást adjanak hozzá. Így aztán nem csak az elveszett vagyonelem fájhat, hanem a kormányzati lesajnálás és arrogancia is. Az előbbi témát már többször és alaposan körüljártuk, de érdemes egy kicsit elidőzni a sokszor egymásnak is ellentmondó indoklásoknál is.

A Véleményvezér az év vége felé közeledve listába szedi 2010 „legjeit”, amit most a magánnyugdíjpénztárak államosítására adott érvekkel kezdünk. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy az egyes kormánypárti politikusok által adott indokokat meggyőzőerejük alapján rangsoroljuk.

5. „Még a befizetett összegeket sem kapjuk vissza”

Ezzel az érvvel, melyet Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi megbízott prezentált a nagyérdeműnek, éppenséggel csak annyi a gond, hogy nem igaz. Selmeczi ügyesen azzal próbálkozott, hogy 2009-es adatokat húzott elő – hiszen ő is tudta, hogy 2010-re már nem lesz semmi valóságalapja állításának. Nem az alapkezelők zsenialitása miatt, hanem azért, mert a pénzügyi válság és a nagy visszaesés után a pénz- és tőkepiacok visszamásztak korábbi mélypontjaikról. Egyszerű tény, hogy a nyugdíjpénztári rendszer igenis pozitív reálhozamot termel létezése óta – Selmeczi csupán annyit tett, hogy egy általa „véletlenszerűen” kiválasztott időpontot, a piacok évtizedes mélypontját vette viszonyítási alapnak.

4. „A pénztárak felelőtlenül bántak a rájuk bízott pénzzel”

Tulajdonképpen több, durvább és szofisztikáltabb verzióját hallhattuk ennek az érvnek. A legdurvább kétségkívül az, amit egyes jobboldali orgánumok hirdettek előszeretettel: hogy az mnyp-ken keresztül valójában a „szocik” egyszerűen kilopták a pénzt. Ez azonban tényleg annyira gyermeteg érv volt, hogy ők is hamar felhagytak az emlegetésével. A felelőtlenség vádjának hivatalos szlogenje a „nyugdíjtőzsde” Szijjártó Péter által kedvvel ismételgetett fordulata volt. Ez ugyebár azt hivatott szimbolizálni, hogy a nyugdíjasok pénzével szerencsejátékot űztek. Az egyetlen apró probléma, hogy a magyar állam meglehetősen pontosan meghatározta, hogy mivel is lehet elsősorban lutrizniuk: magyar állampapírral. Az államnak ez a döntése aztán egyrészt lenyomta a hozamokat, másrészt valódi veszteséget okozott 2008-ban: hiszen akkoriban tényleg kevés olyan kockázatos befektetés volt, mint a magyar állam által garantált hozamok. Valami azt sugallja azonban, hogy Szijjártó Péter nem ezt akarta mondani...

3. „A magánnyugdíjpénztári vagyon nem is személyes megtakarítás”

Ismerjük el, Rogán Antal érvelése annyival jobb, mint az előzőek, hogy legalább nem nyílt átverésről van szó, hanem „csak” logikai csűrés-csavarásról. Végső soron azonban ez is csak az előzőekhez képest előrelépés, a magánnyugdíj pénztári rendszerben felhalmozott megtakarítás ugyanis természetesen magánvagyon – továbbiakért lásd részletesebben múlt heti cikkünket.

2. „Az átalakításnak egyetlen világos és érthető oka van: ez pedig az államadósság”

Rendkívül furcsa, hogy miközben a már egy hónapja húzódó polémiában a kormányoldal rengeteg meredekebbnél meredekebb érvet bevetett, Orbán Viktor csak most kezd el egy olyan indokot hangsúlyozni és a többi elé helyezni, ahol nem lóg ki egy egyméteres lóláb. De azért egy félméteres igen.

"Ami a nyugdíjrendszer átalakítását illeti. Ennek egyetlen, de világos és érthető oka van: ez pedig az államadósság. Ez a kísérlet, amellyel átalakították a magyar nyugdíjrendszert, azt eredményezte, hogy az ország a feje búbjáig eladósodott. Óriási összeget kellett átutalni a magánnyugdíjpénztárakba, a gazdaság nem termelt elegendő bevételt, ezzel arányosat legalábbis nem, és ezért aztán a mindenkori államvezetés óriási hiteleket vett föl. Ez a hitel pedig adóssághegy formájában nyomaszt bennünket, és szinte lehetetlenné teszi az életünket. Ha ez így ment volna tovább, maga alá temette volna az egész gazdaságot, a gyerekeink jövőjét, a mi jelenünket, és a már nyugdíjban lévők nyugdíját is. Be kellett avatkozni, meg kellett ezt akadályozni."

Orbán Viktor videóüzenete a Facebookon

Való igaz, az ország egyik legnagyobb problémája az államadósság magas szintje. Pontosabban a magas államadósság folyamatos finanszírozásának problémája. A magánnyugdíjpénztárirendszer államosítása azonban ennek a problémának csak egy részét oldja meg, ugyanakkor helyette egy másik, hasonló méretűt kreál. Az államosítással a GDP arányos államadósság a jelenlegi 80 százalékról mintegy 74 százalékra fog csökkenni. Látható tehát, hogy önmagában ez nem megoldás. Nagyobb gond, hogy magánnyugdíjpénztárak híján az új finanszírozási körök (államkötvény-aukciók) döntő többségét külföldi forrásból kell biztosítani. Eltűnik a hazai játékosok stabilizáló ereje, ami egyébként 2008 végén megmentette az országot az azonnali bedőléstől és időt adott az IMF belépésére.

A legnagyobb probléma azonban az, hogy ez az államosítás édeskevés a fundamentális probléma, a strukturálisan alacsony magyar növekedés kezelésére. Ahhoz ugyanis pontosan az kellene, amit a kormány ezzel az elképesztő einstanddal ki akar váltani: a nyugdíjkiadások csökkentése, a korhatár további emelése, a szociális ellátórendszer átalakítása és a munkavállaló népesség támogatása, a megtakarítási ösztönzők javítása.

1. Itt most egy olyan mondatnak kellene állnia,

mely alapján egy magyar állampolgár jó eséllyel elfogadja, hogy az állam elveszi a megtakarításai egy részét. A kormány azonban nem mondott ki ilyen mondatot. Fontos azonban látni, hogy itt a szavak bizonyosan nem lennének elegendőek. Vannak olyan extrém helyzetek, amikor az állampolgárok többsége elfogadja az államosítást, de ehhez először is a kormánynak legalább fel- és be kellene ismernie, hogy extrém eszközhöz folyamodott. Ha ez megtörtént, akkor pedig be kellene mutatnia, hogy mi is fog történni ezzel a pénzzel pontosan, és hogy a lépései hogyan vezetnek el egy olyan célhoz, melynek elérése esetén a többség azt mondja: igen, ez megérte.

További cikkeink a témában:
Magán-e a magánnyugdíj?
MNYP: inkább maradni!
Végre számok, még ha hibásak is
Bokrosék vs. Matolcsy
MNYP: menni vagy maradni?
Az út a Fidesz-kormány bukásához

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!