Véleményvezér

Bajnai stratégiája az, hogy miután bebiztosította a baloldal támogatását, jórészt a politikai középről egymillió szavazót szerezve váltaná le a Fideszt. Az a mód azonban, ahogyan az első célt el kívánja érni, igencsak meg fogja nehezíteni a másodikat. (Fotó: Index)

Szombaton Bajnai Gordon kormányértékelőt tartott, melyen végre Orbán Viktor kihívójaként jelent meg. A beszéd kifejezetten jó volt, határozott és lendületes – ám akkor sajnos megláttuk a volt miniszterelnök közönségét.

Előző írásunk a témában: Az Orbán-kormány és a központosítási mánia

Új lendület kellett

Az Együtt 2014 bajban volt. Egyrészt az októberi színre lépésük után mért magas támogatottságuk folyamatosan csökkent, Bajnai Gordon pedig a visszatérése után egy-két hónappal már alig látszott a hírekben. Utóbbit részben magának is köszönheti, hiszen nem merte kimondani, mire is aspirál és nem is úgy viselkedett, mint aki eltökélten és minden áron miniszterelnök akar lenni.

Másrészt hamar kudarcot vallott az Együtt 2014 azon célkitűzése, hogy ernyőszervezetként egyesítsék az ellenzéket: az LMP kikosarazta őket, majd éppen miattuk ketté is szakadt, vagyis az ellenzéki oldal összefogás helyett tovább aprózódott. Harmadrészt 2012 végére jelentősen megerősödtek az MSZP ellenzéken belüli pozíciói. Mesterházy Attila kiállása, nyilatkozatai egyre ambiciózusabbá váltak, Bajnaiékat pedig okos taktikával sikerült bevinni saját ellenzéki összefogás-színjátékukba, ahol főszereplőből mellékszereplővé silányodtak.

Bajnai Gordonnak tehát most ki kellett javítania, amit eddig elügyetlenkedtek. Ez pedig szombaton sikerült is. Míg tavaly október 23-án kifejezetten próbálta elütni a kérdést, hogy akkor ő miniszterelnök-jelöltnek jelentkezett-e be, mostani fellépésével ezt végre egyértelművé tette. Orbán Viktor kihívójaként beszélt, hangsúlyozva, hogy maga a jelenlegi kormányfő is tőle tart a leginkább. Valamint meghirdette a „remény koalícióját", tehát jelezte, elvárja, hogy a többiek is mögötte sorakozzanak fel. Sőt, hogy most már tényleg senkinek ne maradjon kétsége, még valamiféle kormányprogramot is emlegetett.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Mint az amerikai előválasztásokon

A probléma csak az, hogy olyan érzésünk volt, mintha az amerikai előválasztások magyar kiadását látnánk. Az Egyesült Államokban megszokott koreográfia szerint ilyenkor az elnökjelöltségért ringbe szálló politikusok legfőbb ellenfele még nem a másik párt jelöltje, hanem a saját párton belüli riválisok. Így aztán először az indulónak a többi párton belüli aspiránst kell legyőznie, mégpedig saját politikai oldaluk legelkötelezettebb támogatói előtt, ennek érdekében pedig a legvonalasabb pártcelebek ajánlását kell megszerezniük.

Pontról-pontra ez történt szombaton is. Bajnai Gordon egyrészt úgy beszélt a szakadár LMP-sekről, mint amikor egy jelölt a versenyből kiszállt vetélytársa maradék táborát akarja magához édesgetni. Másrészt elhatárolta magát a 2010 előtti kormányzástól és megkérdőjelezte az MSZP erejét, hitelét és szakértelmét, tehát ismét azt az üzenetet küldte a baloldali közvéleménynek, hogy egy szocialista politikus semmiképpen sem állhat az ellenzéki összefogás élére. Természetesen a közönség is már első ránézésre a baloldal törzsközönsége volt: szinte csak nyugdíjasok, amíg a szem ellát. Köztük pedig olyannyira ott ültek azok a bizonyos pártcelebek, hogy egyenesen az MSZP-SZDSZ-éra legvállalhatatlanabb arcai sorakoztak fel.

Bajnai Gordon legnagyobb problémája láthatóan most az, hogy jelenleg még nem is Orbán Viktorral küzd, hanem Mesterházy Attilával (és talán kicsit Schiffer Andrással is). Ahelyett, hogy a sokat emlegetett egymillió választó megszerzésén dolgozhatna, felkészületlenül érte, hogy ennyire beleragadt a baloldalon belüli „előválasztási" kampányba.

Ezt az időzavart pedig remekül mutatta a szombati rendezvény. Miközben Bajnai már arról beszélt, hogy garanciát kíván adni mindazoknak, akik nem akarják, hogy 2014 után az folytatódjon, amitől 2010-ben az emberek szabadulni akartak, mindezt többek között az első sorban ülő Suchman Tamásnak adta elő. Horn Gyula egykori privatizációért felelős miniszterének, aki a Tocsik-ügy után azt volt képes mondani, hogy nem az ÁPV Rt. a korrupt, hanem a világ.

Olvasd el ezt is: Lassan már csak a Fidesz védi a kommunista ügynököket

Meg kell szabadulnia tőlük

Bajnai stratégiája tehát az, hogy miután bebiztosította a baloldal támogatását, jórészt a politikai középről egymillió szavazót szerezve váltaná le a Fideszt. Az a mód azonban, ahogyan az első célt el kívánja érni, igencsak meg fogja nehezíteni a másodikat. Egyelőre legalábbis úgy tűnik, Bajnai ugyanazt a hibát követi el, melyet megannyi amerikai politikus is el szokott követni az amerikai primaryken: olyannyira a saját oldaluk támogatásának a megszerzésére összpontosítanak, hogy beszorulnak a szélre és a továbbiakban a politikai közép, neadjisten a túloldal szavazataiért vért kell majd izzadniuk. Bajnai Gordon ugyanis hiába beszél arról, hogy mennyire büszke Magyarország ezer éves történelmére és hogy a 2010 előtti múlt nem térhet vissza, amíg nem ismeri fel, hogy Kuncze Gábor és társainak jelenléte minden hasonló üzenetét hitelteleníti.